Szűkítés



Minden Címke 238

„Korunk rendőrtisztjeinek meg kell tanulniuk nagyságrendekben gondolkodni”

    • hatala jozsef

Dr. Hatala József ny. rendőr altábornagy, a Nemzeti Bűnmegelőzési Tanács elnöke, korábbi országos rendőrfőkapitány 33 évesen döntött úgy, hogy felszerel a rendőrség állományába. Ha nem int búcsút az üzemvezetői beosztásának, a magyar rendőrség nagyon sokat veszített volna a munkája nélkül. Óriási élményt jelentett számomra a vele folytatott beszélgetés, kétségem sincs afelől, miért nevezték ki 15 év szolgálati idő elteltével dandártábornoknak, miért kapta meg három ország négy állami kitüntetését is. Az altábornagy igazi lokálpatrióta, ezer szállal kötődik Csepelhez. A Nemzeti Bűnmegelőzési Tanács elnökeként ugyanazzal a lendülettel kezdett neki a munkának, mint az eddigi beosztásai során bármikor.

Szöveg: Dr. Tóth Nikolett Ágnes

Rendőrségi pályafutását 1983-ban kezdte a Budapesti Rendőr-főkapitányságon baleseti helyszínelőként, majd vizsgáló, osztályvezető, közlekedésrendészeti vezetőhelyettes, közrendvédelmi főosztályvezető lett.

1983. február 16-án léptem be a testületbe, ekkor 33 éves voltam. Már rendelkeztem egy műszaki diplomával, gépjármű-üzemeltetési szakon végeztem. A sorkatonai szolgálat letelte után visszamentem dolgozni oda, ahonnan bevonultam, a Csepel Vasműbe. Gépkocsivezetőként dolgoztam, fél éven belül viszont egy szállítási üzemnek lettem a vezetője, 24 évesen kétszáz ember irányításáért feleltem. A vezetési elveim hasonlóak voltak egész életutam során, csak a módszereim változtak. Az volt az alapvető elvem, hogy mindenki pontosan kezdje el a munkát, az eszközökkel helyesen bánjon, a rá bízott feladatokat végezze el. Hatgyerekes csepeli család gyermekeként, otthon megtanultam mindent a munkához való hozzáállásról és a kötelességtudatról.

Az vitathatatlan azonban, hogy a rendőrségen az állományilletékes parancsnoknak erősebbek a jogosítványai, mint a civil világban. Elindult egy változás a magyar társadalomban, amit akkor, 33 évesen nem érzékeltem ugyan, de azt éreztem, hogy fordulóponthoz érkeztem, ezért elkezdtem munkahelyet keresni, mert a műszaki végzettségemmel, a nyolcéves vezetői gyakorlatommal sem tudtam előrelépni. Ezért írtam egy kérvényt a belügyminiszternek, hogy rendőr szeretnék lenni a közlekedésrendészeti szakterületen, hiszen gépkocsivezetőkkel, szállítmányozással és üzemeltetéssel foglalkoztam, szakmai és vezetői tapasztalattal rendelkeztem. Kaptam egy értesítést, majd eljött hozzám egy rendőr zászlós a BRFK humán szolgálatáról, és megkérdezte, hogy fönntartom-e a kérésemet. Időpontot kaptam a BRFK személyzeti vezetőjéhez, akinek szintén megfogalmaztam, hogy közlekedésrendészettel szeretnék foglalkozni. A balesethelyszínelői és vizsgálati osztály vezetőjéhez, Dr. Váry László rendőr alezredeshez irányítottak, aki dicséretesnek tartotta az elképzeléseimet. Akkor 35 volt a felső korhatár, kérte, hogy gyorsan szereljek fel, majd a döntésem értelmében helyszínelő vagy vizsgáló leszek. Mivel az előbbi volt az alapja az utóbbinak, ezt választottam, ugyanis ezt a munkát is meg akartam tanulni, balesethelyszínelő rendőr főtörzsőrmesterként elkezdtem dolgozni.

Hogyan képzelhetjük el az akkori munkáját?

Egy idősebb járőrhöz osztottak be, aki segítette a munkámat. 33 éves koromra azonban már megismertem az akkori gépkocsivezetői társadalom gondolkodásmódját, a járművek műszaki tulajdonságait és a gépjármű-üzemeltetésre vonatkozó szabályokat, műszaki rajzokat készítettem, így gyorsan megértettem a műszaki szakértők jelentéseit is, és mindez helyzeti előnyt jelentett a munkám során. Azt nem tudtam, hogyan kell egy balesetet felmérni, de pillanatok alatt rájöttem a logikájára. Csupán a gépelés, az akkori Optima írógéppel történő munkavégzés jelentett gondot, üzemvezetőként ugyanis nekem nyolc évig a titkárnőm gépelt. Itt azonban a jelentéseket saját magamnak kellett elkészítenem. Belevaló járőrtársat kaptam, akire a mai napig jó szívvel emlékszem: Béla nagyon gyorsan gépelt, de nem tudott szépen rajzolni. Így minden ügyet együtt vettünk fel, én rajzoltam, ő pedig gépelt. Jól kiegészítettük egymást, minden jelentést időben elkészítettünk. Mindketten szerettünk dolgozni.

Hat hónapig zászlós voltam, majd hadnagyként vizsgáló lettem. A jogi ismeretekkel hadilábon álltam, ugyanakkor a balesetek műszaki összefüggéseinek vizsgálata, a bizonyítási kísérletek lefolytatása a mérnöki előéletem miatt szintén gyorsan ment. Egy neves igazságügyi műszaki szakértőnek, Enyedi Lászlónak írtam egy kirendelésről szóló határozatot, melyben olyan kérdéseket tettem fel, amelyeket eddig soha senki. Egy hosszú fékúttal kapcsolatban vitattam a fölmérés pontosságát, azt kértem a szakértőtől, hogy csináljon hibahatár-számítást. A mérés technológiájában egyetlen mérés alapján ugyanis nem lehetünk pontosak. Akármilyen precíz a műszer, van lehetőség a tévedésre, és ez egy nyolcvan méteres fékút esetében a balesetre elég jelentős kihatással van. Az irodámba megérkezett egyik napon egy elegáns, aranykeretes szemüveges, ősz hajú úr. Azt kérdezte tőlem, hogy honnan jutott eszembe ilyen kérdéseket föltenni. Azt mondtam, hogy jogosnak tartom a kérdést. Ő is, csupán azon aggódott, hogy mindenki feltesz majd neki ilyen bonyolult kérdéseket. Rövid időn belül csoportvezető vizsgáló, majd fővizsgáló lettem.

1984-ben diplomázott a Rendőrtiszti Főiskola bűnügyi szakirányán, nappali munkarendben.

Az első emlékem arról az időszakról az akkori parancsnokhoz, Györök Ferenchez kötődik. Már az első napon eligazítást tartott a hetven első évfolyamosnak. Szépen, érthetően beszélt a rendőrtisztek felelősségéről, a velük szemben támasztott elvárásokról. Nem ismerem a szakmai pályafutásának az állomásait, de az az előadásából kiderült, hogy elhivatott ember volt. Dolgoztam a fiával a későbbiek során, főigazgatóként hozzám tartozott a központi ügyelet, ő pedig az ORFK főügyeletének egyik váltásvezetője volt.

A főiskolai évek alatt rengeteget olvastam, imádtam a történelmet. A gimnáziumban szerettem a latint, a Római Birodalom korszakairól olvastam. Elmélyedtem a krimináltaktikában, a technikában, elsősorban a jogi tárgyak, főként a büntetőjog és a közlekedési bűncselekmények érdekeltek. A szakértők munkájáról is sokat tanultam ebben az időszakban. Alaposan megismerkedtem az igazságügyi orvosszakértői véleményekkel, szakmai gyakorlatomat az Igazságügyi Orvosszakértői Intézetben töltöttem, itt megtanultam az ittas befolyásoltság számítását. Rengeteg, az éjszakai láthatósággal és fékúttal kapcsolatos kísérletet végeztünk. Nem fogadtuk el azt, hogy mi számít erős és gyenge lassulásnak. A szakértőkkel buszra szálltunk, és kísérleteket végeztünk. Dr. Völgyesi Miklós közlekedési bíró volt a Közlekedési Bírák Egyesületének az elnöke. Dr. Komáromi Endre barátommal rendőrtisztként meghívást kaptunk az egyesületbe. Ott döntöttem el, hogy jobban fel fogom vértezni magam jogi ismeretekkel. Főhadnagyként végeztem, és 1985 szeptemberében el is kezdtem a jogi tanulmányaimat. Parancsnoki engedélyt kértem, majd felvételiztem az ELTE-re. Dr. Békés Imre professzor volt a felvételi bizottság elnöke. Elmondtam neki, hogy szeretem a munkámat, és az előmenetelemet segítené a képzés elvégzése. Tisztességgel végigtanultam az egyetemet. Közben alosztályvezető, osztályvezető lettem, amikor jogásszá avattak, már osztályvezető voltam, annak a kollégámnak a helyére kerültem, aki elindított a pályámon.

Majd a Mosonyi utcában lett a Közrendvédelmi Főosztály parancsnoka, ezer embert irányított.

Nem volt még rendőrségi törvényünk, szolgálati szabályzatunk; utasítások és ajánlások voltak a segítségemre a csapaterő kezelése során, sokat olvastam ebben az időszakban, meg kellett tanulnom ezt a szakmát is. Havonta, kéthavonta elismerésben részesültem, volt olyan év, amikor öt miniszteri kitüntetést kaptam. A magyar rendőrség talán egyik legjobban kereső főtisztje voltam. A Rendőri Ezred átalakítására aztán kinevezték főkapitányi biztosnak Orbán Pétert, akivel a mai Készenléti Rendőrség jogelőd szervezetét megszerveztük. Én voltam a Rendőri Ezred utolsó parancsnoka.

15 év szolgálatot követően kinevezték dandártábornoknak. Mit gondol, mivel érte el ezt?

Alázat, szorgalom, kitartás, lojalitás, nagy munkabírás jellemez. A családi indíttatásom miatt mindig tiszteltem az embereket. Soha nem volt előítéletem senki iránt. A mai rendőrtiszteknek sok mindent meg kell tanulniuk lojalitásból, hűségből, és meg kell tanulniuk nagyságrendben gondolkodni. Bármi probléma került elém, gondolkodtam, hogy mi szolgálja az ország, a kormány, a minisztérium, a szervezet érdekét, az egyéni céljaim mindig az utolsó helyre szorultak. „Csak” azt teljesítettem a szolgálatom során, amire felesküdtem. Sokszor éjjel-nappal dolgoztam. Mindig jó emberismerő voltam, ezt a képességemet az évek során folyamatosan fejlesztettem.

2006-ban, 55 éves korában aztán nyugállományba vonult.

Olyan döntés született, hogy modernizálják a magyar rendőrség vezetését, és csak egy helyettest neveznek ki. Nem fogadtam el az akkori beosztást, azt mondtam, hogy leszerelek. Az életutam elismeréseként a nyugállományba vonulásom alkalmából altábornagyi rendfokozatot kaptam.

Országos rendőrfőkapitányként eltöltött időszakára hogyan emlékszik vissza?

A rendőrség morális, szakmai válságban volt, a vezetők elvesztették a parancsnoki meggyőződésüket, az állomány egzisztenciálisan hitehagyott volt. Az ellenőrzési és az irányítási rendszerek sem működtek. Az első napokban elmondtam, hogy a római hadseregben a gyávaságért tizedelés járt, a hűtlenségért feloszlatás. Sajnos ezen elv mellett kellett ilyen döntéseket is hozni.

Mi hívta életre a Nemzeti Bűnmegelőzési Tanácsot?

Ha a bűnözés egy társadalmi tömegjelenség, akkor ellene társadalmi szinten kell fellépni. A bűnözés sajnos mindig jelen lesz az életünkben, de a bűnalkalmak csökkentésével, a megelőzési tudatossággal rengeteg problémát meg lehet előzni. Az emberek figyelmét felhívjuk arra, hogy tegyenek a saját biztonságukért, ezt tudatosítjuk a gyerekekben, idősekben, középkorúakban is. A bűnmegelőzési stratégia tíz évről szól, az első két év mérlegét vonhatjuk le.

A Police Coffee a közösségi rendészet felé vezető út fontos állomása.

A rendezvényen bűnügyi, bűnmegelőzési, rendészeti és igazgatásrendészeti szakterület rendőri vezetőivel, illetve kollégáival folytathatnak a lakosok kötetlen beszélgetést egy kávé mellett. A program szorosan kapcsolódik a Nemzeti Bűnmegelőzési Tanács által megfogalmazott egyik célkitűzéshez, melyben a lakosság szubjektív biztonságérzetének fokozása a cél. A Police Coffee rendezvénysorozaton és lakossági fórumon a rendőrség munkatársai egyébként már közel ezer állampolgár véleményét hallgatták meg az országban.

Milyen sikerekről tud még beszámolni?

A Nemzeti Bűnmegelőzési Tanács folyamatosan keresi azokat a lehetőségeket, melyek segítségével eljuttathatják a bűnmegelőzési információikat a fiatalokhoz. Első bűnmegelőzési musicalünket Nyíregyházán mutattuk be, ennek zenei alapját gyermekek írták, hiszen úgy véljük, a kamaszokat legjobban a saját nyelvükön tudjuk megszólítani. Számos programot szervezünk hátrányos helyzetű gyermekeknek. A bűnmegelőzés fontosságát hirdetjük az iskolában, a pedagógusokat és az edzőket is felvértezzük bűnmegelőzési ismeretekkel, a sportnak is jellemformáló, személyiségformáló szerepet tulajdonítunk. A Testnevelési Egyetem tananyagában is szerepelnek majd a megelőzési ismeretek. 600 százalékos a túljelentkezés a képzéseinkre, a bűnmegelőzés és az idegenforgalom kapcsolata témájában konferenciát szerveztünk, mesekönyvet írunk a gyermekeknek bűnmegelőzési mesék címmel. Együttműködünk a rendőrséggel és a polgárőrséggel, oktatási intézmények, karitatív szervezetek a partnereink.

Vízimádó sportember hírében áll. Valóban 10-12 kilométert tett meg alkalmanként kenuval?

Egészen ötvenhat éves koromig minden hétvégén. A térdsérülésem miatt kerékpározom, a nyári nyaralásom idején 300 km-t kerékpároztam Ausztriában, a hegyekben. A sport szellemileg, fizikailag, mentálisan mindig is karban tartott.

Milyen tervei vannak a jövőre nézve a Nemzeti Bűnmegelőzési Tanács elnökének?

Ezt a munkát nagyon megszerettem és nagyon élvezem, úgy érzem, hogy a tanács rengeteg olyan hasznos programot indított el, amely már két év elteltével is nagyon szép eredményeket hozott. A rendészeti munka és a megelőzés hihetetlen eredményeket képes elérni!

(Az írás a rendészeti felsőoktatás 45. évfordulója alkalmából kiadott kötetben jelent meg.)

Cimkék: interjú, 2017