Szűkítés



Minden Címke 294

„Az igazi szabadság elválaszthatatlan a rendtől”

marc15

Az 1848-49-es magyar forradalom és szabadságharc évfordulójára tagozatsorakozón emlékeztek hallgatóink.

„Magyar vagyok. Büszkén tekintek át a múltnak tengerén, ahol szemem egekbe nyúló kősziklákat lát, nagy tetteidet, bajnok nemzete” – hangsúlyozta Ladár Nimród Zoltán elsőéves rendőr hallgató, majd így emlékezett:

Petőfi Sándor 1847 februárjában vetette papírra ezeket a sorokat. Alig több mint egy évvel később, 1848 márciusában a nemzet egy újabb, egekbe nyúló kősziklát emelt. Azóta, mi magyarok – éljünk bárhol is a világban – minden év március idusán összegyűlünk, hogy – a költő szavaival élve – áttekintsünk „a múltnak tengerén” és szemünkkel azt a bizonyos kősziklát keressük. Nemzeti színű kokárdát tűzünk a szívünk fölé, kimegyünk a térre, és megpróbáljuk megfejteni a titkot. 1848 kősziklájának titkát.

Ma ünnepeljük azt a napot, amely nemzetünk függetlenségi harcának talán legjelentősebb állomása volt és nem véletlenül vált Magyarország Nemzeti Ünnepévé. Az ország akkori helyzete és állapota követelte a változást, a Habsburg-birodalmi másodrendűség levetését, a polgári átalakulás szükségességét. A márciusi eseményeknek minden korban megvan a maga hivatalos olvasata. A ma élő nemzedékek figyelmét a szabadságtól áthatott felelősség gondolatára kell felhívnunk.

A szabadság, amelyért 48 hősei akár az életüket is hajlandóak voltak feláldozni, két erős pilléren nyugszik. Az első a rend, amely nélkül minden szabadság szabadosságba és káoszba fordul át. A másik a felelősség, amely figyelmeztet bennünket, hogy a szabadság a legtörékenyebb nemzeti kincsünk, amelyet óvni, ápolni és beszélni kell. Már Széchenyi is arról beszélt, hogy az igazi szabadság elválaszthatatlan a rendtől. Tudta, hogy szabadság nélkül a rend gúzsba köt, rend és felelősség nélkül pedig a szabadság anarchiába fullad.

1848-49 hőseit tiszteljük bátorságukért, hogy amikor nem volt más választás, akkor fegyvert ragadtak a szabadságért és a függetlenségért; és csodáljuk őket azért is, mert a véres megtorlás után volt erejük az építkezéshez. Budán és Pesten, szerte az országban, az ezeréves határokon belül a kiegyezés után lerakták annak az életnek az alapjait és ékköveit, mely párját ritkító virágzást jelentett a monarchia világában Magyarországnak.

A márciusi ifjak, Petőfiék, Kossuthék és Batthyányék példája minket is kötelez, és egyszer majd el kell számolnunk az elvégzett munkával, mert, ahogy Széchenyi fogalmazott: „Az ember annyit ér, amennyit használ” – fejezte be ünnepi gondolatait Ladár Nimród Zoltán.

Szöveg: Dr. Tóth Nikolett Ágnes