Jelenleg 6 bejegyzés található Könyvtár kategóriában

Történelemmel a biztonságért

    • szbmrtt 1
    • szbmrtt 11
    • szbmrtt 2
    • szbmrtt 3
    • szbmrtt 4
    • szbmrtt 5
    • szbmrtt 6
    • szbmrtt 7
    • szbmrtt 8
    • szbmrtt 9
    • szbmrtt 10
  • Előző
  • Következő

„Nehéz örökséget vettünk át a 25 évvel ezelőtti időszakban, amikor a terület elhanyagoltságát próbáltuk enyhíteni. A magyar nemzeti rendvédelem történetének a feltárása, a forrás-gondozás, a feldolgozottság és közkinccsé tétel volt a legfőbb célunk az alapításkor - hangsúlyozta Dr. Parádi József, a társaság elnöke a Szemere Bertalan Magyar Rendvédelem-történeti Tudományos Társaság huszonöt éves évfordulójára megrendezett ünnepi eseményen, a Hadtudományi és Honvédtisztképző Kar dísztermében.

Majd hozzátette: „a szakterület művelésével, az írásos források és tárgyi emlékek feldolgozásával hozzá kívántunk járulni a magyar és az egyetemes történelem gyarapításához, rendvédelem-történeti múltunk feltárása, a tapasztalatok hasznosítása által pedig a rendvédelem fejlesztéséhez. Egyesületünk úgy véli, hogy nemzeti rendvédelem-történeti tradíciónk – elsősorban a XIX. és XX. századi hagyományaink – közkinccsé tételével a tapasztalatok megismer­tetésé­vel elősegítheti a magyar rendvédelem fejlesztését, a személyi állomány identitástudatát, ezen keresztül pedig az etikai viszonyok fejlődé­sét, valamint a lakosság rendvédelmi testületekről kialakított elképzelésének a kedvezőbbé tételét.” A Társaság tudományos alkotóműhelyeiként szakosztályok alakultak, könyvsorozatok kiadásáról döntöttek, hírlevelet, periodikát hoztak létre, melyben az elmúlt időszakban 112 szerző tollából 409 tanulmány jelent meg. Parádi József sikertörténetnek tartja a tudományos társaság létrehozását. A társaság álláspontja szerint a rendvédelem nem diszciplínát, hanem tevékenységet jelöl, amelynek elméleti alapjait számos tudományterület eredményei alkotják. „A rendvédelem-történetét gyűjtőfogalomnak tekintjük, amelybe – tértől és időtől függetlenül – beletartozik az egyetemes történelem során megvalósult valamennyi rendvédelmi modell. A különböző korok rendvédelmi modelljei és azok változásai alkotják a rendvédelem-történetet” - hangoztatta.

Elmondta, hogy a társaság él, dolgozik, eredményeket ér el. A tíz alapító tagból öten még mindig aktívan tevékenykednek, szeretik, amit csinálnak, a hazaszeretet munkálkodik a tagokban, ezért is művelik a szakmatörténetet. Idézte Szent Ágostont: „Semmi sem győz meg csak az igazság, semmi sem ment meg, csak a szeretet.” Végül a társaság jelmondatával zárta gondolatait: „Történelemmel a biztonságért”.

Prof. Dr. Patyi András gondolatait dr. Székely Zoltán r. őrnagy, a Rendészettudományi Kar tanársegédje levezető elnökként tolmácsolta a jelenlévők számára: „Ha a mindennapokat szemügyre vesszük, megbizonyosodhatunk arról, hogy a társadalom mindig produkál olyan eseményeket, amelyek rendészeti intézkedéseket vonnak maguk után. Így a mindennapi munka során hajlamosak lehetünk elfeledkezni róla, hogy milyen fontos is a történelem folyamatos, tudományos igényű kutatása. A közigazgatás-tudományban elfogadott tétel, hogy a közbiztonságot és a közrendet fenyegető veszélyek elhárításában megnyilvánuló rendészeti tevékenység a közigazgatás legrégebbi tevékenysége, mely elemi feltétele ma az alkotmányos jogállamnak. Ez a tény azt is jelenteni hivatott, hogy a rendészettel foglalkozó tudományos munkák kiemelkedő felelősséggel bírnak. Így azok saját tudományos közösségei és fórumai is kulcsfontosságúak, mert nélkülözhetetlen környezetet nyújtanak az aktuális tudományos eredmények megvitatására, hasznosítására, a tudományos igényű munkák létrehozására.”

Dr. Sándor Vilmos Dr. Gáspár Lászlót méltatta a 65. életéve elérése alkalmából a magyar rendvédelem-történet művelése során munkássága tiszteletére létrehozott gyűjteményes kötetének ismertetése során. „Az igazság feltárására vonatkozó szándéka az egész életét végigkísérte, mindig is szenvedélyesen védte álláspontját. Szakmatörténetünk egyik kiemelkedő alkotója, akit köszönet és elismerés illet ezért. Mindig is úgy vélte, hogy a hazaszeretet korszak, rendszer és uralkodótól független, a hazaszeretet örök” - hangsúlyozta Dr. Sándor Vilmos.

„A lehetetlenből próbált egy tudományágon belüli területet létrehozni. Kinyilvánította, hogy a magyar rendvédelem-történetre szükség van, ennek élharcosa volt. Kutató, oktató és a területén elkötelezett személy. Az volt a célja, hogy a magyar múlt elhallgatott szeletét bemutassa. Szívéhez közel a dualizmus áll, amely időszakban egymásra épülő állami és nem állami szervezeteknek köszönhetően mindenütt jelen volt valaki, aki a rendre felügyelt. Hivatástörténetre egy testületnek elengedhetetlenül szüksége van, e nélkül nem lehet teljes értékűvé képezni az embereket” - fogalmazott Dr. Szakály Sándor Dr. Parádi Józsefnek a 65. életéve elérése alkalmából a magyar rendvédelem-történet művelése során munkássága tiszteletére létrehozott gyűjteményes kötetet ismertetése során. 

Dr. habil. Horváth Attila egyetemi docens a 25 éves Szemere Bertalan Magyar Rendvédelem-történeti Tudományos Társaság szellemi munkásságát reprezentáló gyűjteményes kötet publikációinak a bemutatásában - melyet Dr. habil. Boda József vezérőrnagy, a Rendészettudományi Kar dékánja és Dr. Parádi József szerkesztett - felajánlotta, hogy az ötvenedik évfordulós ünnepségen is szívesen eljön ismertetni a kötetet.

A Csendőrség-történeti tanulmányok című gyűjteményes kötet bemutatására Dr. habil. Boda József vezérőrnagy vállalkozott. Előadásában a Szemere Bertalan Magyar Rendvédelem-történeti Tudományos Társaság társtörténelmi szervezetekkel folytatott együttműködési tevékenységét is bemutatta, melynek során a Magyar Királyi Csendőr Bajtársi Közösséggel az együttműködésüket kiemelte. Idézte a csendőrség jelszavait is: „Híven, becsülettel, vitézül”. „A szervezetet a Nemzeti Közszolgálati Egyetem támogatja és segíti. Rendészettörténeti emlékhely kialakítása van folyamatban a Ludovikán, ahol lehetőség lesz központi megemlékezések megszervezésére” - fejezte be gondolatait az RTK dékánja.

Az eseményen az együttműködő társadalmi szervezetek közül a Felderítők Társasága, a Magyar Börtönügyi Társaság, a Magyar Hadtudományi Társaság és a Magyar Rendészettudományi Társaság képviselője osztotta meg gondolatait a jelenlévőkkel. Dr. Janza Frigyes ny. r. vezérőrnagy, az MRTT főtitkára emlékeztetett: ha az elmúlt huszonöt évre visszanézünk és értékelünk, hatalmas fejlődést látunk, amelyhez a Társaság jelentősen hozzájárult. Elmondta, hogy fontos cél volt a rendészet elhelyezése az igazgatás rendszerén belül, hogy az megjelenhessen a közszolgálat rendszerében. „Kétszázötven éve töretlenül megy előre ez a diszciplína, melynek világító fáklyája ez a társaság” - hangoztatta Dr. Janza Frigyes.

2015-ben új tagtársak felvétele történt meg, akik bemutatkoztak az eseményen: dr. Bói László r. őrnagy, dr. Nyitrai Endre r. őrnagy és dr. Szabó Szilárd PhD. Végezetül tisztelettel adóztak a jelenlévők az elhunyt tagtársak emléke előtt.

Szöveg: Dr. Tóth Nikolett Ágnes
Fotó: Simon F. Nándor

A rendezvényen elismerésben részesültek névsora az alábbi dokumentumból ismerhető meg:

  • SZBMRTT 25 éves jubileumi ünnepség elismerésben részesülők
  • Fájl letöltése

Az ejtőernyőzés története

    • boda konyvbemutato

Megjelent az Ejtőernyősök, leventék, sorkötelesek és sportolók - A polgári (civil) ejtőernyőzés története Magyarországon című kiadvány, a kötet szerkesztőbizottságának az elnöke Dr. habil. Boda József vezérőrnagy, a Rendészettudományi Kar dékánja volt. A könyv megjelenésének alkalmából a Belügyminisztérium Nemzetközi Oktatási Központjában a Magyar Ejtőernyősök Bajtársi Szövetsége kongresszust rendezett.

Érdekesség, hogy az első ejtőernyős ugrást 1306-ból jegyezték fel. Az első magyar ugró vitéz Boksay Antal volt, aki Dél-Tirol felett hagyta el a repülőt 1918. március 23-án.

Forrás: http://duol.hu/eletmod/magyar-civilek-a-levegoben-1724113


A megalkuvást nem ismerő tudós igazi karaktere

    • Finszter
    • Finszter
    • Finszter
    • Finszter
    • Finszter
    • Finszter
    • Finszter
    • Finszter
    • Finszter
    • Finszter
  • Előző
  • Következő

Az ünnepekre szükségünk van, arra, hogy megálljunk, elgondolkodjunk és összegezzünk - hangoztatta Prof. Dr. Mezey Barna, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán a Prof. Dr. Finszter Géza 70. születésnapja alkalmából megrendezett ünnepségen.

„A tudományos munkája összegezte azokat a téziseket, tételeket, amelyeket a gyakorlat során szerzett, ő a rendészet leghivatkozottabb kutatója. A diákjai elismeréssel szólnak róla: kiváló előadónak, felkészült tanárnak, emberséges pedagógusnak tartják.” Majd Márait idézte: „vannak okos és bölcs emberek, akik tapasztalatokon érlelt okossággal operálnak. A tapasztalatot csak a kor hozhatja el.” Az ELTE ÁJK rektora azt kérte Finszter Gézától, hogy a bölcsességét a jövőben is a tudomány gondozására fordítsa.

Prof. Dr. Patyi András, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem rektora laudációjában elmondta, hogy mivel gazdagítja Finszter Géza tevékenysége az egyetemet. „Ő az első kutató, aki rendészettudományból szerzett MTA doktori fokozatot, ezzel utat tört egy új tudományterületnek.” Majd hozzátette: „A rendészeti tevékenység közvetlen, azonnali, szóbeli intézkedésen, magas szintű diszkrecionális jogkörön alapuló tevékenység-együttes. Minden, a rendészetről szóló gondolat, tanulmány egyben a közigazgatás-tudományt gazdagító megállapítás.” Finszter Gézára a komplexitás, a problémák átfogó, minden irányú megközelítése a jellemző. A rendészeti eszközrendszer teljességének az ismerete jelenik meg az írásaiban, ez azt üzeni a közigazgatás-tudomány művelői számára, hogy a közigazgatás más ágainak eszközrendszerét is ebben a komplexitásban szükséges vizsgálni. Ünnepi gondolatai zárásaként az egyetem szenátusa által adományozott Nemzeti Közszolgálati Egyetem Aranyérme kitüntetést adott át az intézmény minden dolgozója nevében az ünnepeltnek.

Prof. Dr. Belovics Ervin, büntetőjogi legfőbb ügyész helyettes, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar egyetemi tanára a tudomány állócsillagának nevezte az ünnepeltet, akinek a szavai mögött határozott tudás áll.  „Utat tud mutatni embertársainak, kellő humorral átsegít mindenkit a nehézségeken.”

Prof. Dr. Korinek László akadémikus, a Pécsi Tudományegyetem egyetemi tanára a „Finszter Géza-jelenségről” beszélt, melyet kulcsszavakkal szemléltetett: szerénység, autonómia, szorgalom, termékenység, szolidaritás a gyengékkel és engesztelhetetlen gyűlölet a hazugok emberekkel szemben. „Tisztánlátásával, igazmondásával jobban értjük a hatalom természetét. Van okunk ünnepelni és szeretni Finszter Gézát” - fejezte be gondolatait az akadémikus.

Dr. Pintér Sándor, Magyarország belügyminisztere több évtizedes kiemelkedő szakmai tevékenysége elismeréséül 70. születésnapja alkalmából a Köz szolgálatáért érdemjel arany fokozatát adományozta Prof. Dr. Finszter Gézának, melyet Dr. Janza Frigyes ny. r. vezérőrnagy, címzetes egyetemi tanár, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Fenntartói Testületének a tagja adott át. Papp Károly r. altábornagy, országos rendőrfőkapitány nevében Dr. Takács Tibor r. vezérőrnagy, bűnügyi főigazgató, az országos rendőrfőkapitány helyettese emléktárgyat nyújtott át.

„Őszinte, felkészült, sokoldalú, tisztalelkű ember” - ezekkel a szavakkal köszöntötte barátját Pajcsics József ny. r. dandártábornok.

Végül Dr. Hack Péter, az ELTE ÁJK habilitált tanszékvezető egyetemi docense, az esemény levezető elnöke bemutatta a „Gályapadból laboratóriumot” című tanulmánykötet, mely tisztelgés Finszter Géza impozáns életműve előtt, aki túl azon, hogy megteremtette a korszerű magyar rendészettudományt, jellemével példát ad több generációnak a megalkuvást nem ismerő tudós igazi karakteréről.

Szöveg: Dr. Tóth Nikolett Ágnes


Együttműködés a rendészeti szervekkel

    • dsc 0238
    • dsc 0231
    • dsc 0233
    • dsc 0239
    • dsc 0240
    • dsc 0241
    • dsc 0244
    • dsc 0246
    • dsc 0253
    • dsc 0257
    • dsc 0259
  • Előző
  • Következő

A Rendészeti feladatot ellátó szervek és a polgárőrség című egyetemi jegyzetet a Ludovikán mutatta be a Közbiztonsági Tanszék oktatói állománya. A bemutatóra meghívást kaptak a rendészeti szervek képviselői. Képviseltette magát a Fővárosi Közterület Felügyelet, a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóságának Természetvédelmi Őrszolgálata, a Fővárosi Vízművek, a HM EI Zrt. fegyveres biztonsági őrsége, és az Országos Polgárőr Szövetség, valamint több megyei polgárőrszövetség is.

A könyvbemutatót dr. Janza Frigyes ny. r. vezérőrnagy nyitotta meg, aki bevezető gondolataiban hiánypótlónak nevezte a művet, kiemelve azt, hogy a közbiztonság megteremtésében a rendőrség mellett a rendészeti feladatokat ellátó személyeknek és a polgárőrségnek is igen jelentős szerepe van. Ezt követően a könyv szerkesztője, dr. Tihanyi Miklós r. őrnagy a Közbiztonsági Tanszék oktatója ismertette a szerkesztési elveket, melynek során hangsúlyozta, hogy a rendőri képzésben elengedhetetlen a jövő tisztjei számára, hogy megismerjék a rendészeti szféra szereplőit, mert a velük való együttműködés nélkül a közrend védelme nem elképzelhető. Ugyanilyen fontos, hogy a rendészeti szervek képviselői is megismerjék a rendőrség lehetőségeit, igényeit, illetve velük szemben támasztott elvárásait.

A jegyzet szerzői, dr. Rózsa András, dr. Kovács Sándor, Kardos Pál, illetve a szakértőként közreműködő Pataki János röviden ismertették az általuk jegyzett fejezetek tartalmát, lényegi mondanivalóját. A moderátori feladatokat Dr. Christián László egyetemi docens, a Magánbiztonsági és Önkormányzati Rendészeti Tanszék vezetője látta el.


Veszélyes fiatalok vagy fiatalok veszélyben?

    • Veszélyes fiatalok vagy fiatalok veszélyben?

A fiatalok kriminalitása örökzöld téma. A fiatalkorú elkövetők több mint egy évszázada különleges kategóriáját alkotják a büntető igazságszolgáltatás rendszerének. Mekkora felelősséggel tartozik a büntetés-végrehajtás és a társadalom a bűnelkövetővé vált fiatalokért? Miért és mennyiben determinált a sorsuk? Dr. Czenczer Orsolya PhD. bv. őrnagy, egyetemi docens több mint tíz éve kutatja a büntetés-végrehajtási intézetekkel kapcsolatba kerülő fiatalkorúak helyzetét. Ebben a témában írt monográfiájáról, bántalmazotti típusokról, elhanyagolt fiatalkorú elítéltekről és jövőbeli tervekről beszélgettünk.

Kérem, meséljen arról az útról, ami a bv. őrnaggyá válásáig vezetett.

Temesváron végeztem jogi tanulmányaimat, közvetlenül utána Vókó György professzor segítő közreműködésével Budapesten, a Károli Gáspár Református Egyetemen kezdtem el tanítani büntetőjogot. Ott végeztem el a doktori képzést is, a kutatási témám a fiatalkorúak szabadságvesztés-büntetésének, azon belül a reszocializációs eszközök jogi vonatkozásainak vizsgálata volt. 2008-ban védtem a doktori téziseimet, amikor a nyilvános vitára Prof. Dr. Ruzsonyi Péter dandártábornok is eljött, és tanítani hívott az akkori Rendőrtiszti Főiskolára. Felszereltem a szervezethez és a Büntetés-végrehajtási Tanszékre kerültem, de már 2003 óta a büntetés-végrehajtási jog a szakterületem.

Kutatást folytatott a Tudományos Nemzetközi Együttműködés Támogatása című nemzetközi pályázat keretében. A kutatási téma ötletét milyen szempontok befolyásolták?

2013-ban egy korábbi kutatásom során megismert holland kolléga által találkoztam egy olyan vizsgálati anyaggal, ahol a holland második generációs bevándorló családok gyermekei által elkövetett erőszakos bűncselekmények és a családon belüli konfliktusok összefüggéseit vizsgálták. Elkezdtem olvasgatni az európai szakirodalomban a hasonló vizsgálatokról. Azt tapasztaltam, hogy az elmúlt években több nagyszabású kutatás is zajlott hasonló szempont alapján Franciaországban az algériai kisebbség tekintetében, Németországban a török fiatalokat érintően. Így merült fel bennem a kérdés: ezek a fiatalok veszélyesek vagy veszélyben vannak? Arra voltam kíváncsi, hogy van-e jelentős összefüggés a bűnelkövetés és a bántalmazott gyermekek között, azaz megállapítható-e, hogy a bántalmazó családban felnövő gyermek fiatalkorúként már bűncselekmény elkövetőjévé válhat, vagy nagyobb valószínűséggel válik azzá. A kutatás rávilágított arra a megkérdőjelezhetetlen tényre, hogy azok a gyermekek, akik bv. intézetben töltik büntetésüket, főként, amelyek bántalmazó családból származnak, lényegesen több odafigyelést, konkrét támogatást, foglalkozást igényelnek azon jogalkotói cél megvalósítása érdekében, hogy hatékonyan reintegrálni lehessen őket a társadalomba. Még ez sem garancia semmire, hiszen a legtöbbjük ugyanabba a környezetbe megy vissza a szabadulását követően, amelyből hozzánk került. A kutatásom gyakorlati megvalósításának költségeit a 2014 februárjában a Nemzeti Közszolgálati Egyetem rektora által meghirdetett Nemzetközi Tudományos Együttműködés Pályázat finanszírozta. Olvasva a kiírást, arra gondoltam, hogy kiváló lehetőség lenne számomra, ezért kutatási tervet nyújtottam be. Az elnyert összeg a költségek teljes egészét fedezte, így nekem csak a munkával kellett foglalkoznom. Egy ilyen nagyszabású kutatás, ami külföldi utazásokkal, szakértő bevonásával, több ismeretlenes helyzettel jár, rugalmas és támogató környezetet igényel, és Padányi József rektorhelyettes úr ebben maximálisan partner volt, meghallgatta a terveimet, felkarolta az ötletet és az egész kutatás alatt támogatta az elképzeléseimet.

 Milyen arányban vannak jelen a hazai büntetés-végrehajtási intézetben olyan fiatalok, akik bántalmazó családból származnak?

A szakirodalom nem egységes e körben, de a bántalmazást négy típusba lehet sorolni: elhanyagolás, lelki-(érzelmi), fizikai- és szexuális bántalmazás. Az elhanyagolás a fiatalkorú fogvatartottak szinte teljes populációjára jellemző. De sajnos rendkívül magas azon fiatalkorúak aránya is a börtöneinkben, akik gyermekkorukban rendszeres fizikai erőszaknak voltak kitéve a családjuk körében.

Jellemzően milyen bűncselekmények elkövetése okán kerültek büntetés-végrehajtási intézetbe a vizsgált fiatalok?

A fiatalkorú bűnelkövetők nagy aránya vagyon elleni bűncselekmények, leginkább rablás, lopás elkövetése miatt tölti büntetését. De meghatározók a testi sértés különböző formái, a kábítószerrel való visszaélés, illetve meglepő módon megjelennek olyan bűncselekmények is, mint például a közokirat-hamisítás. Ez azért furcsa, mert gyakran az írás-olvasással komoly nehézségekbe ütköző fiatalkorúról nehéz elhinni, hogy ilyen bűncselekményt követett el, de mégis: jellemzően a gyermekotthonban elhelyezettek előszeretettel hamisítanak bérletet, különféle segély jogosultságát igazoló okiratokat.

Található az elkövetés módjában vagy bűncselekmény típusában valamilyen összefüggés?

Egyértelműen az erőszak.

Minderről monográfia készült. Kiknek ajánlja a könyvet?

Igyekeztem úgy megírni ezt a kutatást, hogy olvasmányos és könnyen érthető legyen. Így bárki nyugodtan fellapozhatja. De nyilvánvalóan a cél az, hogy olyan szakemberek olvassák, akik fiatalkorúakkal foglalkoznak. Nem feltétlenül csak elítéltekkel, hanem problémás fiatalokkal általában, tehát akár a gyermekvédelemben vagy javítóintézetben dolgozóknak, párfogó felügyelőknek, bíráknak, ügyészeknek, rendőröknek, , de kutatóknak, e témával foglalkozóknak is jó szívvel ajánlom ezt a monográfiát.

Megállapította-e, hogy a bántalmazó családban felnövő gyermek fiatalkorúként egyértelműen bűncselekmény elkövetőjévé válhat?

Nem egyértelműen, de nagyobb valószínűséggel.

Milyen módszerekkel próbálják a büntetés-végrehajtási intézetben dolgozók ezeknek a fiataloknak a társadalomba való visszakerülésüket elősegíteni?

A Csemegi-kódex óta kap kiemelt helyet a fiatalkorúak jogi szabályozása a büntetések rendszerében, így a szabadságvesztés végrehajtásában is. Az elmúlt évtizedek során sok irányzat, rengeteg program és még annál is több próbálkozás igyekezett több-kevesebb sikerrel ennek az érzékeny kategóriájú populációnak segíteni. Most van egy új büntetés-végrehajtási kódexünk, ami 2015. január elsején lépett hatályba, és kiemelten a reintegrációra helyezi a hangsúlyt. Olyan progresszív rezsimrendszert igyekszik bevezetni, ami sok lehetőséget rejt magában és feltételezi a fogvatartott együttműködését. Fiatalkorúak esetén bár nem pontosan ilyen formában, de ez a fokozatosság már létezett az intézetekben, ezért ennek megerősítése, illetve a családhoz való közelítés került fókuszba. Így a kódex értelmében a fiatalkorúak családi konzultáció és családterápia formájában (is) erősíthetik, rendezhetik majd kapcsolataikat. Amit viszont az intézeteknek kell majd kialakítaniuk, hogy ebbe a rezsimrendszerbe és ilyen személyi állományi leterheltség mellett is fokozottan szervezzenek csoportos és egyéni foglalkozásokat, valamint célirányosan és egyénre szabva reintegrációs programokat. A fiatalkorúakat foglalkoztatni kell, programokkal lekötni, elvonni a figyelmüket, leterhelni, hogy elfáradjanak, állandóan irányítani az energiájukat, figyelmüket, idejüket.                                       

Az Ön által vezetett kutatócsoport milyen eredményekre jutott?

A börtöneinkben raboskodó fiatalkorúak nagy aránya jön bántalmazó családból. Sokan rejtőzködtek a kérdőívek során, gyakran próbáltak hárítani, szintén számottevő létszámú gyerek természetesnek tartotta a verést, a fizikai bántalmazást. Az is megerősítést nyert, hogy azok a hátrányos helyzetű családban felnőtt gyermekek, ahol a szülők rendszeres alkoholfogyasztók, munka- vagy rendszeres jövedelemnélküliek, bűnözői életmódot folytattak/folytatnak, már voltak börtönben vagy éppen most is ott vannak, természetesnek tartják a bűnelkövetést. Nem látnak alternatívát és nem félnek a börtöntől. Ahol a fentiek mellett még a fizikai erőszak is megjelenik a családban, ott a fiatalt szinte kikövezett út vezeti hozzánk.

Az interjúk milyen szempontok alapján készültek?

Elsősorban egy pszichológus szakértő segítségével kiválasztottunk három olyan kérdőívet, amelyek a leginkább mérni tudták az agressziót, a szülő-gyermek emlék- és kapcsolatrendszert és a bántalmazottság mértékét. Elkészítettem egy olyan strukturált mélyinterjút, amely a kiegészítő, pontosító, precíziós kérdéseket tartalmazta. Felvettük a kérdőíveket az elítéltekkel, kiértékeltük, majd a kiválasztott csoportokba bekerült alanyokkal felvettem a mélyinterjút. Mindegyik bántalmazotti csoportból kiválasztottam azt a három személyt, akiknek élettörténete a legjobban jellemezte azt a csoportot. Így került bemutatásra tizenkét profil a csoportokból, és egy profil azokon kívül.

Szerepel a könyvben egy fiatalkorú elítélt, aki szerzői kedvenc lett. Mi ennek az oka?

A fiú klasszikusan elhanyagolt csoportba sorolható, egész pici kora óta gyermekotthonokban, nevelőszülőknél élt. A bűnügyi anyagának többszöri áttanulmányozása után is kérdéses volt számomra és a kollégák számára is, hogy elkövette-e a számára megállapított bűncselekményt. Ennek ellenére a fiatal nagyon szeretett bent lenni a börtönben. Hangsúlyozta, hogy végre kiszámíthatóvá vált az élete, tudja mikor mit várnak el tőle, rend van körülötte.

Említi az írásában, hogy egyébként a legtöbb fiatal pozitívan éli meg a börtönlétet.

A fiatalkorú fogvatartottakra önmagában nagyon jellemző, hogy amikor egyedül vannak egy kutatóval vagy érdeklődővel, hihetetlen magas lesz bennük a megfelelési vágy. Sokan nálunk találkoznak életükben először a renddel, a rendszerességgel, egyáltalán a keretekkel. Van, akinek ez egyébként tetszik, jól alkalmazkodik hozzá, szereti a kiszámíthatóságot. Ez jelenik meg néhány profilban, de hogy kifejezetten szeretnének a börtönben lenni, ez semmiképp nem igaz.

Tapasztalatai szerint mely okok vezettek el odáig, hogy ezek a fiatalok bűncselekmény elkövetőjévé váltak?

A család működése egy olyan kiiktathatatlan és megkerülhetetlen minta, ami rögzül a gyermekben. És hogy ebből ő mit hoz ki, azaz hová vezet az útja, az mindig kérdéses. Ezért rendkívüli jelentőségű, hogy az ilyen veszélyeztető családokban élő gyerekeknek minél korábban segíteni tudjanak. De ez nem a büntetés-végrehajtás dolga. Mi a rendszer végén vagyunk, tehát ha egy gyerek hozzánk kerül, az már régen rossz…

Milyen megválaszolásra váró kérdések maradtak még Önben?

Rengeteg. Tervezem, hogy folytatom a bántalmazottsági vizsgálatokat, ez alkalommal főleg a fogvatartottak egymás közötti bántalmazása tekintetében, fiatalkorúaknál leginkább a bullying szempontjából, ami viszont egy rendkívül nehéz téma, mert nagy a rejtőzködés, látencia és a tabu ezen a területen. De igyekszem megtanulni, hogy jó kutató legyek, azaz kíváncsi és kételkedő.

szöveg: Dr. Tóth Nikolett


Villámolvasás a gyakorlatban

Az Alexandra Könyvesházban rendezték meg a Rendészettudományi Kar oktatójának, Lantos Mihály r. őrnagynak a „Villámolvasás a gyakorlatban” című könyvének könyvbemutatóját. A könyvbemutatón mintegy 70 ember részvételével egy olyan tanulási módszert mutatott be a szerző, amely nagymértékben megkönnyíti a nagy mennyiségű információk gyorsabb, és hatékonyabb elsajátítását.
 
A módszer legnagyobb haszna nem is a gyorsaság, hanem a mélyebb, integráltabb, maradandóbb megértési szint elérése, ezért a Villámolvasás módszere az egyetemi tanulmányok eredményessége szempontjából rendkívüli előnyökkel kecsegtet. A megjelent könyv a módszer elsajátításának, és alkalmazásának gyakorlati lépéseit mutatja be. Megvásárolható minden ismert könyvesboltban.