Szűkítés



Kiválasztott Címke

Kína

Minden Címke 276


Jelenleg 4 bejegyzés található Kína cimkével

Kínai professzor tartott előadást

    • kinai eloado 1
    • kinai eloado 2
  • Előző
  • Következő

Az Erasmus oktatói mobilitás keretében a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Rendészettudományi Karára látogatott Kuang Cuiye professzor, a People’s Public Security University of China (中国人民公安大学) oktatója, aki a rendészeti tevékenységről, a rendészeti szervek felépítéséről és az egyes szakterületek feladatairól több előadást is tartott hallgatóinknak. A professzor szakterülete a vezetés-irányítás, a humánerőforrás-menedzsment. 

Dr. Major Róbert r. ezredes, a Közbiztonsági Tanszék vezetője a kínai vendéggel szakmai megbeszélést folytatott, ahol felmerült a közös kutatás lehetősége is. A tanszékvezető közbenjárására, Dr. univ. Kiss Rita nemzetközi referens és Barkóczy Dávid segítségével a professzor találkozhatott a CEPOL vezetésével, többek között Detlef Schroeder igazgatóhelyettessel, megteremtve ezzel egy későbbi együttműködés lehetőségének az alapjait is.


Kínai előadó az RTK-n

    • kinai eloado 1
    • kinai eloado 2
    • kinai eloado 3
  • Előző
  • Következő

Az Erasmus oktatói mobilitás keretében a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Rendészettudományi Karára látogatott Liu Qing professzor, kínai büntetőjogász, a People’s Public Security University of China (中国人民公安大学) oktatója, aki a Szent György Szakkollégium szervezésében tartott előadást „A halálbüntetés Kínában és a kínai büntetőjog büntetési rendszere” címmel.

Az eseményen nagyszámú érdeklődő vett részt: jelen volt a Rendészettudományi Kar több oktatója és hallgatói, továbbá az Államtudományi és Közigazgatási Kar, valamint a Nemzetközi és Európai Tanulmányok Kar diákjai is helyet foglaltak a hallgatóság soraiban.

„A fokozott kíváncsiság nem volt indokolatlan, hiszen nagyon különleges témába kaphattak betekintést a jelenlévők” - hangsúlyozta Petz Dávid másodéves hallgató. Majd hozzátette: „Az előadás elején szó volt a bűncselekmény kínai büntetőjogban meghatározott fogalmáról, valamint a bűncselekmények és a bűncselekménynek nem minősülő cselekmények közötti határvonalról.  A hallgatóság megtudhatta, hogy a vagyon elleni bűncselekmények esetében a minimum értékhatár tartományonként eltérő lehet, ami meglepő, de célszerű egy 9.6 millió négyzetkilométer területű országban, amelynek a különböző régiói különböző gazdasági viszonyokkal és vagyoni helyzettel bírnak. A bűncselekményi értékhatár alatti jogsértő magatartások általában pénzbírsággal, vagy maximum 15 napig terjedő elzárással büntethetőek.”

A kínai professzor beszélt a halálbüntetésről, melynek során emlékeztetett a Kínai Népköztársaság megalakulására. Elhangzott, hogy az új, fiatal állam sok belső és külső fenyegetéssel nézett szembe, nagyon fontos volt a stabilitás megtartása a sok évig elhúzódó polgárháború lezárása után, és a halálbüntetés gyakori szankciója volt az ellenforradalmári tevékenységeknek. Az új államszervezet kezdeti időszakában nagyon magas volt a büntetőügyek, azon belül is a halálbüntetéssel záruló esetek száma. Ezt felismerték az ország vezetői, és egyre szigorúbb szabályok közé szorították a halálbüntetés kiszabásának lehetőségét. Változást hozott az 1979-ben hatályba lépett új büntető törvénykönyv, viszont a ’70-es évektől kezdődő gazdasági és társadalmi változások miatt egy újabb szigorúbb időszak következett a ’80-as években. A halálbüntetés ezután ismét folyamatos korlátozásokon esett át, például csökkentették az ezzel büntethető bűncselekmények számát, és büntető eljárásjogi szempontból is revízió alá vették.

Két eset is rázta meg igazán a kínai társadalmat a halálbüntetés kérdésével kapcsolatban a közelmúltban: az első Nie Shubin, egy 20 éves fiatalember elítélése emberölésért, akit 1995-ben kivégzőosztag fosztott meg az életétől, majd 21 évvel később, 2016-ban a kínai Legfelsőbb Bíróság kimondta ártatlanságát. Hasonló a 18 éves Huugjilt ügye, akit 1996-ban végeztek ki és 2014-ben derült ki az ártatlansága. Ezek a sajnálatos események további jogi szigorításokat generáltak, így ma már csak 55 kiemelkedő súlyú, általában erőszakos bűncselekmény szankcionálható halálbüntetéssel, a vádlottat ingyenes védelem illeti meg, és minden esetben a Legfelsőbb Bíróság felelős minden ilyen ügy ellenőrzéséért, a közvetlenség elvét követve személyesen is meghallgatja a terheltet. Napjainkban a Legfelsőbb Bíróság az ügyek 50%-ban el is utasítja a halálbüntetés lehetőségét.

A másodéves hallgató elmondta, hogy az érdekfeszítő előadást kérdések követték, amelyekre az előadó készségesen válaszolt. A hallgatóság érdeklődött a fiatalkorúakra, az idősekre és a terhes nőkre vonatkozó speciális rendelkezések iránt, továbbá a kínai társadalom véleményére a kérdésben. A professzor elmondta, hogy akadémikusi körökben a halálbüntetés nem igazán támogatott, viszont a nép körében igen, mert ahogy a kínai mondás tartja: sha ren chang ming ( 杀人偿命 ) - „életért élettel kell fizetni”. Az utolsó kérdést pedig az előadó tette fel, ami a halálbüntetés magyarországi múltjára és a társadalom jelenlegi véleményére vonatkozott.

„Liu Qing professzor asszony az előadás után elmondta, hogy nagyon örült a nagyszámú, lelkes érdeklődőnek, tetszett neki az egyetemünk és Budapest városa is. Reméljük, hogy a jövőben ismét ellátogat hozzánk” – hangsúlyozta Petz Dávid.


Sikeresen szerepeltek az NKE hallgatói a nemzetközi kínai nyelvi verseny magyarországi fordulóján

    • hanyuqiao 2016 honlapra

A Kínai Népköztársaság Magyarországi Nagykövetsége 2016. május 6.-án rendezte meg a Miskolci Egyetemen a Chinese Bridge (Hanyu Qiao) Nemzetközi Kínai Nyelvi Verseny magyarországi fordulóját.  A Chinese Bridge (Hanyu Qiao) a világ legnagyobb kínai nyelvi versenye, melyet a világ számos országában rendeznek meg. A döntőre a nyár folyamán Kínában kerül sor. Az idei országos fordulón ismét sikeresen szerepeltek a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Nemzetközi és Európai Tanulmányok Karán működő Kínai Közigazgatás-, Gazdaság- és Társadalomkutató Központ kínai nyelvi programjának hallgatói. Kozma János, az Államtudományi és Közigazgatási Kar hallgatója, kiemelkedő teljesítményével a versenyen második helyezést ért el. Mohácsi Henriett, a Rendészettudományi Kar, illetve Sipos Dávid, az Államtudományi és Közigazgatási Kar hallgatójának kitűnő teljesítményét a zsűri dícsérő oklevéllel jutalmazta.  Külön kiemelendő, hogy Mohácsi Henriett a nemzetközi kínai nyelvi verseny történetének első RTK-s résztvevője.

Cimkék: Kína, verseny, 2016

Kínában tanulnak az RTK hallgatói

A Rendészettudományi Kar négy hallgatója jelenleg Kína Hunan tartományának, Changsha városában tanul, a Central South University-n (中南大学): Szalai Bálint, Olgyai-Bajnóczy Patrik Bulcsú, Petz Dávid első évfolyamos, míg Országh Dániel másodéves hallgató. Mindannyian egyéves, kínai nyelvi képzésben vesznek részt.

A nyelvtanulást az egyetemen kezdték meg, és kínai oktatóik segítő közreműködésének köszönhetően, tanulmányaik mellett a kínai kultúra megismerése is kiemelt szerepet kapott. Az ösztöndíjprogramra mindannyian a Kínai Közigazgatás-, Gazdaság-, Társadalomkutató Központ segítségével jelentkeztek, az első évfolyamon hallgatók a Kínai Nagykövetségen keresztül, Olgyai-Bajnóczy Patrik Bulcsú pedig az „EU-Window”-nak nevezett speciális európai program keretében jutott el Kínába. Az egyetemen jelenleg csak civil jellegű képzés folyik, így részletes beszámolót sajnos nem tudnak adni a kinti rendőri képzésről, rendőri munkáról és a kínai rendőrség működéséről is csak annyit tudnak, mint az átlag kínai polgárok. A hallgatók azonban megfigyeléseik alapján elmondták, hogy Kínában rengeteg rendőrt alkalmaznak a közlekedésrendészet területén, ami nem meglepő, hiszen abban a városban is ahol ők tanulnak több, mint hétmillió ember él. Felidézték, hogy rengeteg apró kis épületen, helyi rendőrőrsön olvasható a Traffic Police felirat és Petz Dávid elmondta, hogy egyetlen rendőrnél sem látott kényszerítőeszközt, rendőrbotot, gázsprayt, vagy lőfegyvert: „Nem tudom, hogy ennek mi lehet az oka, de úgy tűnik, hogy erre nincs szüksége az állománynak.” Felidézte még: „Augusztus végén érkeztünk a roppant meleg és párás szubtrópusi éghajlatú városba és nagyon szokatlan volt számunkra az ételek helyi csípős ízvilága, így az első hónapokban sokszor csak próbálgattuk, kísérleteztünk az ételekkel. Többször előfordult, hogy nem is tudtuk, hogy az étkezésekkor milyen ételt is választottunk, csak rámutattunk valamire, ami szimpatikusnak tűnt.”

Az changsha-i egyetemen külön iroda foglalkozik a külföldi diákokkal, és az iroda vezetője, Li Xinhu, aki négy éven át a budapesti Kínai Nagykövetségen dolgozott oktatásügyi munkatársként. Az egyetemen mindenki, a tanárok a diákok egyaránt nagyon segítőkészek voltak a hallgatóinkkal, azonban az első időszakban komoly nehézséget jelentett számukra a kommunikáció, ugyanis Magyarországon a mandarin nyelvvel ismerkedtek meg, míg Kína Hunan tartományában sajátos, speciális akcentussal beszélnek.

A hallgatók öt hónap eltelte után is még találkoznak újdonságokkal, a városon belül is naponta fedeznek fel új utcákat, boltokat, éttermeket. Az itt tanuló diákok különböző országokból érkeztek, így a világ minden tájáról szereztek már új barátokat. Emellett rengeteg új szokást ismertek meg, és a kínain kívül sok más nyelven is megtanultak egy-egy szót, kifejezést. „Egyetlen egy magyar diákot ismerünk még a városban, aki ugyanezen az egyetemen tanul, Pintér Réka személyében, ő jelenleg a Pázmány Péter Katolikus Egyetem mesterképzését végző hallgatója, alapképzését pedig az NKE-KTK-n teljesítette két éve. Így öten magyar diákként olyanok vagyunk, mint egy kis család, mindig mindenben segítünk egymásnak, és nagy örömmel tölt el minket, amikor például együtt főzünk egy finom magyaros pörköltet, vagy ha csak összegyűlünk valamelyikünk szobájában sörözni. Huzamosabb ideig azonban nem tudnám elképzelni a jövőmet Kínában, de abban biztos vagyok, hogy ha az egyetem erre biztosítana lehetőséget, és újra megpályázhatnék egy ösztöndíjat, nagyon szívesen visszajönnék ide még egy évre, főként a kínai nyelvet tanulni. Ezen év végére az a célkitűzésünk, hogy teljesítsük a HSK (Hanyu Shuiping Kaoshi-汉语水平考试) nyelvvizsga 4-es szintjét, ami otthon a középfokú nyelvvizsgával egyezik meg” – hangsúlyozta a Rendészettudományi Kar első éves hallgatója Petz Dávid, akinek életében a Kínában eltöltött időszak a tanulás mellett egy hatalmas kaland és egyben szórakozás is. „Életem egyik legjobb döntése volt az, hogy idejöttem. Mindenkinek azt tudom tanácsolni, hogy ha érez magában érdeklődést, akkor pályázzon, biztosan nem fogja megbánni! Én már 5 hónap után úgy érzem, hogy kitárult előttem a világ és sokat szélesedett a látóköröm és kíváncsian várom a folytatást, a második félév újdonságait!”

2014 augusztusában utazott ki a Rendészettudományi Karról elsőként Kínába, Liaoning tartomány Dalian városába Mohácsi Henriett, az RTK másodéves hallgatója a Chinese Government Scholarship Program keretén belül. A Dongbei University of Finance and Economics, International Institute of Chinese Language and Culture intézményben tanult, ahol kínai nyelvi képzésben vett részt a hét öt munkanapján. A kínai nyelvtan, beszélt nyelv (szóbeli) és hallásértés órák váltották egymást az oktatás során. „Nagy örömmel fogadtak minket a tanárok, mert azon a területen inkább orosz, thai, vietnámi, japán, üzbég, kirgiz vagy pakisztáni diákok fordulnak meg nagyobb számmal.” Mohácsi Henriett felidézte: „Dalian városában már néhány éve él egy magyar fiú, aki szintén az egyik egyetemen folytat tanulmányokat. Vele már a kiérkezésünkkor felvettük a kapcsolatot, így mindenben segítségünkre volt az ott tartózkodásunk alatt. Megmutatta nekünk a várost és hasznos tanácsokkal látott el minket. Bármikor számíthattunk rá, gyakran ebédeltünk együtt és néha még kínai nyelvleckéket is adott számunkra. Több magyar is él a környéken, vannak, akik már tíz éve.”

Az osztálytársakkal szoros barátságot kötött az RTK hallgatója, aki a kínai diákokkal az egyetemi kampuszon, az edzőteremben és az interneten tudott megismerkedni, és akikkel az angol nyelvet is gyakorolhatta. „Általában én kínaiul, ők pedig angolul beszéltek és így kölcsönösen tudtuk segíteni egymás nyelvtanulását. Barátságot kötöttem egy nyolc főből álló német diákcsoporttal is, akik néhány hónapig az egyetem egy másik intézményének cserediákjai voltak.”

Az első néhány hónapot tartotta a hallgató a legnehezebbnek, és ezen belül is főként az írásjegyek elsajátítását. A délutánok nagy része azzal telt, hogy elsős kínai kisdiákoknak szánt vonalazott füzetek segítségével gyakorolta az írásjegyeket. Az előírt három vizsgát kiválóan teljesítette és osztályelsőként végzett, így az intézmény szokásainak megfelelően Mohácsi Henriett fényképe is a folyosón került kifüggesztésre az osztályelsők között. Az igen hosszú, két hónapos téli szünetet Thaiföldön töltötte, ahol találkozott nagyszüleivel, majd visszaérkezve Kínába, Pekingben meglátogatta rokonait, valamint felfedezte a város nevezetességeit és látnivalóit. „A második félév márciusban kezdődött, célként tűztem ki, hogy középfokú nyelvvizsgát teszek kínai nyelvből. Ennek érdekében beiratkoztam egy nyelviskolába, ahol minden délután, az egyetemi órák után is tanultam a nyelvet és készültem a nyelvvizsgára. A tavaszi félév nyújtotta rövid iskolaszünetek alatt Shanghai-ba utaztunk, majd a nyelvvizsga után Japánba is ellátogattam. A nyelvvizsgát (mind írásbeli és mind szóbeli) sikeresen teljesítettem. Július elején újra vizsgák következtek, ahol minden eredményem 90% fölött volt. Mindkét félév során osztálytitkárként képviselhettem az osztálytársaimat, de a legnagyobb megtiszteltetés akkor ért, amikor felkértek, hogy én tartsam az évzáró beszédet.”

A szabadidejében sokat sportolt a rendőr hallgató, táncórákra és edzőterembe járt. Sajnálattal vette azonban tudomásul, hogy a kint tartózkodása alatt a kínai rendőrséget nem lesz alkalma szakmai szempontból közelebbről megismerni.

„Rengeteg emlék és meghatározó pillanat kavarog most a fejemben, nehéz is lenne egyet kiemelni. Az ottani élet, az emberek, a barátságok, a megszokott helyek, az utcai kifőzdék jellegzetes illata, a gyümölcsárus néni kedves mosolya, mind-mind szép emlék. Az elején még furcsán néztek ránk, érezhető volt, hogy idegenek vagyunk. De időközben megszokták a jelenlétünket és mi is kicsit helyiekké váltunk. De ha mégis egyetlen eseményt kellene kiemelnem, akkor az az év végi záróbeszédem lenne, mikor is ott álltam a tanáraim és diáktársaim előtt és kínaiul kellett beszélnem az együtt megélt csodálatos 322 napról.”

Cimkék: Kína, ösztöndíj, 2016