Szűkítés


Kiválasztott Címke

Lőrincz L. László

Minden Címke 289


Jelenleg 1 bejegyzés található Lőrincz L. László cimkével

Tudományos életmű a kalandregények lapjain

    • lorinclaszlo

Dr. Lőrincz L. László író, műfordító, orientalista, a nyelvtudományok kandidátusa. Méltán népszerű tudományos ismeretterjesztő tartalommal átszőtt kalandregényei Magyarország egyik legsikeresebb írójává tették. Mindazonáltal keveset tudunk tudományos munkásságáról és kutatásairól. Dr. Lőrincz L. László úrral a Studia Doctorandorum Alumnae könyvbemutató alkalmával beszélgettünk a Ludovika Főépület Zrínyi termében.

Milyen személyes emlékei vannak a régi Ludovika Akadémiával kapcsolatban?

Emlékszem mindig nagy csodálattal tekintettem a Ludovika Akadémia épületeire. Ez itt egy lezárt terület volt sokáig, talán ezért is volt érdekes számomra. A kapcsolatom az épülettel akkor kezdődött, amikor barátom és kollégám Sipos Gábor az ELTE Természettudományi Karának Idegennyelvi Lektorátusának volt vezetőjéhez jártam be rendszeresen konzultálni bizonyos idegennyelvi kutatások vonatkozásában. Emlékszem akkor még Kun Béla térnek hívták ezt a teret. A másik emlékem pedig a régi Ludovika Akadémia fedett lovardája helyén volt megtalálható, Alfa Mozihoz kapcsolódik. Érdekessége volt a mozinak, hogy az első szélesvásznú mozi volt Budapesten. Nagyon modern technikával dolgoztak a moziba, amely nagyon népszerűségnek örvendett egész Budapesten. Sajnos 1992-ben leégett a mozi.

 A kalandregény írót azt lehet mondani szinte az egész ország ismeri. Azonban a tudós Dr. Lőrincz L. Lászlót annál kevesebben. Hogyan kezdődött a tudományos tevékenysége Lőrincz L. Lászlónak?

A tudományos tevékenységem az ELTE mongol szakán kezdődött 1957-ben. A mongol szak a Belső-Ázsiai tanszékhez tartozott akkoriban. Ligeti Lajos az MTA alelnöke bíztatására és segítségével indultam el a tudományos pályán. Remek pedagógus volt, aki arra nevelte a hallgatókat, hogy kutassanak és publikáljanak. Én éltem ezzel a lehetőséggel és teljes mértékben a tudomány szolgálatába álltam. Első tudományos munkáim külföldi szerzők által kiadott művek recenziói voltak.   

Hol jelentek meg az Ön tudományos munkái, hiszen nagyon kevéssel lehet találkozni?

Abban az időben volt egy tudományos szakfolyóirat az Akadémiai Akták. Én elsősorban az Akta Orientália periodikában publikáltam, valamint Németország és az Amerikai Egyesült Államok kelet kutatással foglalkozó folyóirataiba is jelentek meg tanulmányaim.

Első sikerkönyve a Sindzse szeme 1983-ban jelent meg. Ekkortól tekinthető a hazai viszonylatban társadalmilag elismert és nagy népszerűségnek örvendő írónak. Milyen okból kifolyólag választotta a regény írást a tudományos karrierrel szemben? 

A Magyar Tudományos Akadémia tudományos főmunkatársaként vonultam nyugdíjba a 90-es évek elején. A nyugdíjba vonulásom idejéig párhuzamosan műveltem mind a tudományos, mind az irodalmi tevékenységet. A rendszerváltást megelőző időszakban nagyon kevés volt a tudományterület specifikus publikációk megjelentetésének a lehetősége Magyarországon, és én úgy éreztem, hogy nekem ez kevés lehetőséget nyújt az írásra. Úgy éreztem és gondoltam, hogy én már nagyon sok mindent tudok a keletről és a keleti kultúrákról, viszont ezt nem tudom elmondani senkinek. Szerettem volna minél több ember számára közérthető módon elmondani a tudományos munkáim során feltárt ismereteket és tudományos eredményeket, viszont erre a tudományos területen egyszerűen nem volt lehetőség. Azonban nem lettem mindjárt kalandregény író, hanem egy kis lépést tettem oldalra és számos tudományos népszerűsítő műveket írtam. Ezek a könyvek a mongol népköltészetről és a mongol mitológiáról szóltak és innen már csak egy lépés volt a tudományos elemekkel átszőtt, közérthető módon megfogalmazott kalandregények világának a megteremtése.

A tudományos kutatásainak fő területe a mongol nép a mongol kultúra a népköltészet a mesék és a mongol mitológiának a megismerése volt. Mégis alig találkozhatunk a kalandregényeiben mongol tájakon játszódó, vagy a mongol mitológiát bemutató történetekkel. Miért van ez?

Számomra egy nagyon érdekes világ a mongol kultúra és a mongol társadalom. Találunk kapcsolódási pontokat hazánk történelmével is, hiszen csak ki kell menni Ulánbátorba és egy teljes átfogó képet kapunk arról, hogy hogyan éltek magyar őseink. Azonban hiányoznak azok az elemek, amelyek élménydússá és izgalmassá tesznek egy kalandregényt. Gondolok itt a természeti gazdagságra vagy arra a mozgalmas világra, amely megtalálható például Indiában, Nepálban vagy Kínában. Azt is el szerettem volna kerülni, hogy nehogy megsértsek valakit Mongóliában, esetleg egy kulturális vezetőt, és ezáltal nehogy többet ne tudjak elmenni abba a csodálatos országba.

Mi volt önnek az életfilozófiája és az elvei, amelyekhez mindig ragaszkodott és végig kísérték az életében és amelyek üzenetként is megfogalmazhatók lehetnek a mai felsőoktatásban tanuló hallgatók számára?       

Az egyik legfontosabb erkölcsi elvem volt mindig, hogy ne ártsak másoknak. Nem tartom magam intrikus természetű embernek. Talán azt tudnám üzenetként megfogalmazni a mai generációnak, hogy legyenek bátrak és tűzzenek ki maguk elé kézzelfogható célokat. Én sem gondoltam volna fiatal koromba, hogy sikeres író leszek, vagy hogy író leszek egyáltalán. Voltak elképzeléseim, de mint látható a tudomány határozta meg erőteljesen az életem első szakaszát. Szerettem a nyelvtudománnyal, mint tudományággal és szakterülettel foglalkozni, és amikor a kalandregények felé fordultam és azok nagyon népszerűek lettek az emberek körébe, akkor határoztam el, hogy a regények történetébe fogom bele ültetni a kutatásaim során feltárt és megszerzett tudásomat. Célom, hogy minél szélesebb réteg ismerje meg a keleti kultúrákat és azokat a meséket, amelyek átszővik a keleti népek történelmét.

Köszönöm, hogy meghívtak a könyvbemutatóra és hogy megismerhettem ezt a csodálatos épületet. 


Budapest, 2017. június 9.


Az interjút készítette: Dr. Szabó Csaba

Fotó: internet