Szűkítés



Kiválasztott Címke

Rendészettudományi Kollégium

Minden Címke 289


Jelenleg 1 bejegyzés található Rendészettudományi Kollégium cimkével

Rendészettudományi Kollégium alakult

    • rtk logo emblevaval

A Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) Kutatási Tanácsa jelenleg alakítja ki 2020-ig érvényes kutatási, fejlesztési és innovációs stratégiáját. Az időközben létrejött kollégiumok ehhez járulnak hozzá kutatási prioritásaik meghatározásával. A Rendészettudományi Kollégium a Rendészettudományi Kar intézeteinek és tanszékeinek bevonásával a napokban készítette el a javaslatát.

Prof. Dr. Finszter Géza, a Kollégium vezetője elmondta, hogy az elkészült tanulmány célja azoknak az elméleti és gyakorlati megközelítéseknek az összefoglalása, amelyek meghatározták a kutatási prioritások kijelölését. Annak érdekében, hogy a rendészettudomány a rendészet arculatának alakításában szerepet vállalhasson, először is a létét kellett igazolnia. A rendészettudomány az állam- és jogtudományok sorában helyet kapott és az MTA által önálló diszciplínaként elismert társadalomtudománnyá vált.

A rendészettudomány feladata a rendészet működésének, szervezetének, személyzetének és jogi szabályozásának elméleti igényű tanulmányozása annak érdekében, hogy hozzájáruljon a rendészeti tevékenységek kritikai elemzéséhez, a szervezet célszerű kialakításához, a rendészeti jog megalkotásához, a rendészeti szakmák magas szintű elsajátításához,a rendészeti igazgatás hatékonyságához és törvényességéhez,a rendészet modernizációjához.

Finszter professzor szerint amennyiben abból indulunk ki, hogy a demokratikus jogállam lehetőségei még nem merültek ki, és a társadalom fejlődését a több demokrácia szolgálja, akkor azt kell megvizsgálni, hogy a hazai rendészet hol tart ebben a folyamatban.

A Nemzeti Közszolgálati Egyetem több tudományterület szellemi bázisa. Ez a körülmény, továbbá az egyetem sajátos helyzete és képzési küldetése együttesen határozza meg kutatási feladatait. Nem kétséges, hogy a rendészettudományok oktatási terepén a Rendészettudományi Kar (RTK) monopolhelyzetben van. Az RTK felismerte e szituációval együtt járó fokozott felelősségét a rendészettudományi kutatás és oktatás területén. Tudományos küldetésének megfelelően a fennálló monopolhelyzetet nem tekinti hegemóniának, hanem a különféle tudományterületek együttműködési lehetőségeként, közös kutatási terepeként határozza meg.

Különösen fontos az állam- és jogtudományok hagyományos műhelyeivel történő szoros együttműködés annak érdekében, hogy a rendészeti igazgatásban csakúgy, mint az állam működésének valamennyi területén a joguralom az alkotmányos értékek épségével valósuljon meg, a hatalmi ágak elválasztásának elve határozza meg a bűnüldözésnek az igazságszolgáltatás előkészítésében betöltött szerepét, és az emberi méltóság tisztelete a rendészeti kényszernek is legyen vezérelve.

A rendészettel kapcsolatos tudományos tevékenység célja a nemzeti közszolgálat minőségének javítása, a folyamatos megújítás lehetővé tétele, illetve törekvés az innovatív és nemzetközileg is elismert tudásközponttá és fejlesztő műhellyé válásra.

A rendészettudományi kutatások prioritásainak meghatározásánál a Kollégium tekintetbe vette azt, hogy napjainkra a bűnözés okai és befolyásolásának lehetőségei igen messze kerültek a tradicionális igazságszolgáltatás hatókörétől, ami azonban nem jelentheti azt, hogy a büntető igazságszolgáltatás feladhatja a tisztességes eljárásban megtestesülő értékeit. A kutatási és a gyakorlati tapasztalatok szerint mind az okokat, mind a hatásokat tekintve nincs „egyetlen megoldás” a bűnözés kezelésére, a bűnözéskontroll rendszere szükségképpen soktényezős. Ugyanakkor a bűnözés kezeléséhez olyan társadalmi válaszokra van szükség, amely tükrözi a bűnözés etiológiájának többféle eredőjét, és lehetővé teszi a reakcióban a váltást a megközelítési szintek közötti: a korai megelőzéstől az okokat nem pusztán tünet-együttesnek tekintő megközelítésig terjedő széles spektrumban. A kutatási irányok meghatározásánál elengedhetetlen a probléma-orientált és holisztikus megközelítés, amely nem az intézményi érdekeket tekinti mindenekfelett állónak, és amely nem fogadja el a létező szolgáltatások megkérdőjelezhetetlenségét, hanem a szakmai tapasztalatok, az információ és a források összefogásával küzdi le a források szűkösségét.

A Kollégium a tudományosan sokoldalú rendészettudományi kutatás és fejlesztés területén szakmai felelősséget visel a rendészetről való gondolkodás tudományos színvonalának biztosításáért, és az olyan „felfedező jellegű” vizsgálatok lefolytatásáért, amelyek tudományos bázisát adják a rendészettudományi oktatás és a rendészeti szervek jogállamilag elkötelezett működésének.

Az Rendészettudományi Kollégium fontosnak tartja sokszínű kutatási kapacitás kialakítását, amely lehetővé teszi az összehangolt alkalmazott- és alapkutatások megtervezését, és amelyben több tanszék és intézet is részt tud vállalni.

A Rendészettudományi Kollégium hangsúlyozta annak lehetőségét, hogy a kutatások megvalósításában a Nemzeti Közszolgálati Egyetem szervezeti egységei együttműködnek más hazai és nemzetközi kutatóműhelyekkel. Foglalkozik – többek között – a rendészet jogtörténeti hátterének felkutatásával, a rendészet szervezetével, a rendészeti szervek működésével, a rendészeti igazgatás személyzetével.

A Rendészettudományi Kollégium a terület kutatási prioritásainak meghatározásánál figyelemmel volt Nemzeti Közszolgálati Egyetem törvényben meghatározott feladataira és az annak szellemében született Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Stratégiára. A kutatásoknak egyaránt kell szolgálniuk a tudományosságot és a felsőfokú szakemberképzést. A rendészet elméleti megalapozása csak a gyakorlattal szoros kapcsolatban, az empíria alapos ismeretében hozhat sikereket. A tudományos munka nem nélkülözheti a nemzetközi kapcsolatokat, amelyek a rendészet területén elsősorban az európai kontinensen lehetnek a leggyümölcsözőbbek.

A Rendészettudományi Kollégium tagjai

  • Prof. Dr. Finszter Géza
  • Dr. habil. Kovács Gábor
  • Dr. Imre Miklós
  • Prof. Dr. Kerezsi Klára
  • Prof. Dr. Sallai János


Prof. Dr. SALLAI JÁNOS egyetemi tanár gondolatai a magyar rendészettudomány etablációjáról

A magyar rendészettudomány kutatói és művelői között általánosan elfoga­dott, hogy a rendészeti tevékenység már az ókori államokban konkrétan tet­ten érhető, és maga a rendészet szó születése a görög politeia szóból szárma­zik, ám az akkori funkciója és jelentése nem azonos a mai rendészettel, rendőrséggel.

A rendészeti hivatást művelők mindig egyetértettek abban, hogy a rendészetet alkalmazók felkészítése tudományos ismereteket igényel. Minden tudománynak feladata rögzíteni az elméleti ismereteket, leírni sa­ját, továbbörökítésre szánt ismeretanyagát. Ennek a gyakorlati megvalósulá­sát korábban a tudományos folyóiratok, kiadványok tették lehetővé, ez mára kiegészült az elektronikus változatokkal. A rendészettudományt tárgyaló ki­adványok, illetve a rendészettudományi témában közölt írások a XIX. század második felétől folyamatosan, egyre bővülő számban jelentek meg a hazai tudományos és szakmai körökben.

A rendészettudomány etablációját vizsgálva megállapítható, hogy a rendészet szervesen illeszkedik Magyarország polgárosodási, modernizálódási folyama­tába, és a XIX. század második felétől folyamatosan jelen van. A több mint százötven éves időszak elméleti, gyakorlati munkája nyomán a rendészettudo­mány egyetemi katedrát kapott, művelői ma már több hagyományos és elekt­ronikus tudományos folyóiratban publikálhatnak, így az évek folyamán bősé­ges lett a szakirodalma. A rendészettudományért termi akarók, illetve a rendészettudomány iránt érdeklődők számára különböző szakmai, tudomá­nyos civilszervezetek kínálnak lehetőséget tudományos viták, konferenciák, szimpóziumok és más rendezvények megszervezésével, lebonyolításával, ki­adványok sokszorosításával.

A rendészettudomány etablációját erősítik az EU-ban és más külföldi or­szágokban is zajló törekvések is, ezek lényege a biztonság felértékelődése folytán egy hiteles rendészettudomány létrehozása, beágyazása a tudomá­nyok rendszerébe.