Szűkítés



Kiválasztott Címke

megemlékezés

Minden Címke 302


Jelenleg 10 bejegyzés található megemlékezés cimkével

Koszorúzás a nővérek síremlékénél

    • megemlekezes
    • koszoruzas novernel
  • Előző
  • Következő

Mindenszentek Ünnepe és Halottak Napja tiszteletére egy szimbolikus helyen, az Isteni Szeretet Leányai Kongregációja elhunyt nővérei síremlékénél a Rendészettudományi Kar vezetése, dolgozói, az Isteni Szeretet Leányai Kongregációja tartományfőnöknője, Kovács Piroska Mária nővér FDC, tartományi titkára, Menyhárt M. Teréz nővér FDC és Író Sándor, Vérteskethely plébánosa emlékezett meg azokról, akik már nincsenek közöttünk.

1944 telén kezdődött el Budapest ötvenkét napos ostroma. Ezekben a napokban úgy hozta a sors, hogy több nővér is eltávozott az élők sorából. A hadműveletek napjaiban az elhunyt nővéreket nem volt azonban lehetőség temetőben örök nyugalomra helyezni, ezért a Rendészettudományi Kar területén, a rend egykori Magyar Tartomány Anyaháza udvarában temették el őket.  Az itt eltemetett nővérek példamutató földi életét az örök élet követte.

A megemlékezés szentmisével zárult. A Rendészettudományi Kar hallgatói és oktatói emlékeztek mindazokra, akik fontosak voltak számukra, valamint azokra a kollégákra is, akik már nincsenek közöttünk.

Cimkék: megemlékezés, mise, 2016

Az aradi vértanúkra emlékezünk

    • aradi 13ak

Az 1848-49-es szabadságharc végét jelentő világosi fegyverletétel után a császári haditörvényszék ítélete alapján, Aradon kivégezték a magyar honvédsereg 13 tábornokát, akik a bukást követően kerültek osztrák fogságba. Így a nemzet vértanúja lett: Aulich Lajos, Damjanich János, Dessewffy Arisztid, Kiss Ernő, Knézich Károly, Lahner György, Lázár Vilmos ezredes, Leiningen-Westerburg Károly, Nagysándor József, Pöltenberg Ernő, Schweidel József, Török Ignác és Vécsey Károly. A bécsi forradalom évfordulójára időzített kivégzéssorozat a levert szabadságharc utáni megtorlások tetőpontja volt, amiről a magyarság évről évre nemzeti gyásznap keretében emlékezik meg.

Hajnali fél hatkor elsőként Lázár Vilmost, Dessewffy Arisztidet, Kiss Ernőt és Schweidel Józsefet vezették a 12 katonából álló kivégzőosztag elé. Őket golyó általi halálra ítélték. Kegyelemből. Majd jöttek a kötél általi halálra szántak. A 9 magyar honvédtábornokot 6 órakor vezették a bitófák alá. Előbb Poeltenberg Ernő teste rándult utolsót a kötélen, majd Haynau hóhéra Török Ignácot, Láhner Györgyöt, Knezich Károlyt, Nagysándor Józsefet, Leiningen-Westerburg Károlyt, Aulich Lajost, Damjanich Jánost és Vécsey Károlyt küldte a halálba. A legszörnyűbb büntetés így Vécsey Károly grófnak jutott osztályrészül, neki ugyanis végig kellett néznie társai halálát; miután ő már senkitől nem tudott elbúcsúzni, kivégzése előtt jobb híján Damjanichnak csókolt kezet. Pesten pedig ezen a napon végezték ki Batthyány Lajos volt miniszterelnököt. Batthyány előző éjjel egy becsempészett tőrrel nyakon szúrta magát, ezért nem lehetett felakasztani, kivégzőosztag elé került. A gróf nem engedte szemét bekötni és maga vezényelt tüzet, utolsó szavai így hangzottak: "Allez Jäger, éljen a haza!" A kivégzés színhelyén ma a Batthyány-örökmécses, a szabadság jelképe áll.

Szomorú szívvel hajtunk fejet, amikor nem csupán névtelen hősökre, ismeretlen áldozatokra, hanem a 13 aradi vértanúra, s azokra a mártírokra emlékezünk, akik életüket, fiatalságukat és jövőjüket adták a szabadságért. A 13 mártír honvédtiszt a szemtanúk szerint bátran állt hóhérai elé, akik elrettentésül estig kinn hagyták a holttesteket. Számításaik nem váltak be, ezzel a lépéssel ugyanis csak azt érték el, hogy a közeli falvakból több ezren zarándokoltak a vesztőhelyre.  A halálra ítéltek mindannyian ugyanazon ügyért harcoltak: a magyar szabadságért és a magyar haza megújulásáért. Hittek abban, hogy a reformkor nagyjai: Széchenyi, Wesselényi, Kölcsey, Deák és Kossuth egy modern, új Magyarország alapjait tették le, kivezetve a magyarságot a középkori feudális viszonyok közül. A halálra ítélt katonai vezetők mindegyike kész volt életét áldozni ezekért a célokért. A végsőkig küzdöttek, mert tudták: a magyar nép régen kiérdemelte már a jogot arra, hogy végre önmagát kormányozza. Aulich Lajos utolsó gondolata áll talán a legközelebb a hivatásunkhoz: Szolgáltam, szolgáltam, mindig csak szolgáltam. És halálommal is szolgálni fogok. Forrón szeretett magyar népem és hazám, tudom, megértik azt a szolgálatot. Az aradi 13-ak és az első magyar miniszterelnök vértanúsága azt üzeni több mint másfél évszázad és a jövendő magyarjainak, hogy az áldozatként hullajtott vérből mindig új élet sarjad.

Ady Endre Október 6. című versében így emlékezett az aradi vértanúkra:

„Őszi napnak mosolygása,
Őszi rózsa hervadása,
Őszi szélnek bús keserve
Egy-egy könny a szentelt helyre,
Hol megváltott - hősi áron -
Becsületet, dicsőséget
Az aradi tizenhárom.

Az aradi Golgotára
Ráragyog a nap sugára,
Oda hull az őszi rózsa,
Hulló levél búcsucsókja;
Bánat sír a száraz ágon,
Ott alussza csendes álmát
Az aradi tizenhárom.

Őszi napnak csendes fénye,
Tűzz reá a fényes égre,
Bús szivünknek enyhe fényed
Adjon nyugvást, békességet;
Sugáridon szellem járjon
S keressen fel küzdelminkben
Az aradi tizenhárom.”

A Rendészettudományi Kar hallgatói megemlékezésén, a Rendvédelmi Tagozat sorakozóján a három évfolyam összes hallgatója tisztelgett a mártírhalált halt hősök emléke előtt.

Szöveg: Dr. Tóth Nikolett Ágnes

Cimkék: megemlékezés, 2016

Őrizzük meg 1956 szellemiségét!

    • okt23 hallg 2 680 382 s

A Rendészettudományi Kar hallgatói tagozatsorakozón emlékezett az 1956-os forradalom és szabadságharc leverésének és a szovjet csapatok bevonulásának 59. évfordulójára.

Erdelics Tibor, az RTK harmadéves hallgatója így emlékezett: „1956. november 4-én éjjel Vaszilij Kazakov vette át a magyarországi szovjet csapatok főparancsnokságát.

Dalibor Szoldatics jugoszláv nagykövet az éjszaka folyamán Szántó Zoltán közvetítésével átadta Nagy Imrének Tito és Alekszandar Rankovics belügyminiszter üzenetét, melyben közölték, hogy a jugoszláv kormány menedéket biztosít a magyar kormányfő és társai számára.

Hajnali 4 órakor megkezdődött a „Forgószél” fedőnevű hadművelet végrehajtása. Ez a forradalom szovjet csapatok általi leverését, valamint a Magyar Néphadsereg egységeinek lefegyverzését jelentette. A román határon keresztül újabb szovjet csapatok özönlöttek Magyarország területére.

5 óra 5 perckor a szolnoki rádióban elhangzott közlemény szerint a Kádár Jánoshoz köthető, moszkvai hátszéllel rendelkező Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány szovjet katonai segítséggel megkezdte az „ellenforradalom” leverését.

Nagy Imre 5 óra 20 perckor megszólalt a rádióban: „Itt Nagy Imre beszél, a Magyar Népköztársaság minisztertanácsának elnöke. Ma hajnalban a szovjet csapatok támadást indítottak fővárosunk ellen azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy megdöntsék a törvényes magyar demokratikus kormányt. Csapataink harcban állnak. A kormány a helyén van. Ezt közlöm az ország népével és a világ közvéleményével!”

Nagy Imre rádión visszatérésre szólította fel az előző este Tökölre távozott tárgyalódelegációt. Ezáltal a nyilvánosság előtt leleplezte a szovjet részről történt törvénytelenséget.”

Majd Márai Sándort idézte, aki a Szabad Európa Rádióban, New Yorkban mondta el, hogyan fogadta Amerika a magyarországi szovjet támadás hírét: „New York éjfél előtt értesült arról, hogy az orosz árulás bekövetkezett és Moszkva elszánta magát a merényletre. A rádiók első híreivel egy időben, nyomtatott röplapokat kezdettek osztogatni éjjel a New York-i utcákon. Ezek az angol nyelvű röplapok figyelmeztették a közönséget, hogy Magyarországon e pillanatokban elkezdődött a tömegmészárlás, és az amerikai nép és kormányzat azonnali beavatkozását követeli. Az első táviratok Budapestről éjjel két órakor jutottak el az Egyesült Nemzetek hivatalaiba. A New York-iak akkor még csak a röpcédulákból és a rádiók híreiből értesültek a szovjet merényletéről. Éjjel két óra után néhány perccel az Egyesült Nemzetek üléstermeiben, ahol a szuezi eseményekkel kapcsolatban a világszervezet közgyűlése teljes ülést tartott, az Egyesült Államok megbízottja sápadtan és könnyekkel a szemében, elcsukló hangon jelentette be, hogy e pillanatban kapott távirati jelentést Magyarországról, és ezek a jelentések minden félelmet és aggodalmat fölülmúló tényekről adnak hírt. Az ausztráliai megbízott a hír hallatára tenyerébe rejtette arcát, testét rázkódtatta a megrendülés. Lodge, az észak-amerikai megbízott a Biztonsági Tanács azonnali összehívását követelte. A közgyűlést elnapolták, és a Biztonsági Tanács tagjai, tizenegy hatalom képviselői egy órával később, éjjel háromkor gyűltek össze, hogy a Magyarország ellen végrehajtott szovjet merényletről döntsenek. A Biztonsági Tanács hajnali ülésén, amikor Budapestet már bombázták a szovjet hadosztagok, az Egyesült Államok delegáltja föltárta a magyar tragédia teljes borzalmát és azonnali segítséget és beavatkozást követelt. A közgyűlés ma, vasárnap este nyolc órakor ül össze. A hírek, amelyek Budapestről és a vidéki magyar helyzetről hajnal felé ideérkeztek, a világ közvéleményének teljes mozgósítását és az itt élő magyarság és a rab nemzetek leszármazottainak azonnali tüntetését eredményezték. Amíg beszélünk, gyülekeznek a tüntető tömegek, melyek New York utcáin és az Egyesült Nemzetek előtt vonulnak fel ma délután, hogy Magyarország megmentését követeljék a világtól. New York-i újságok vasárnap reggeli kiadásaiból a szovjet merényletről már megjelentek az első tudósítások. Leo Cherne, a nemzetközi segélyszervezet elnöke, aki az első gyógyszerszállítmányt személyesen vitte három nap alatt Magyarországra, ahol beszélt Mindszenthy hercegprímással is, tegnap, november 3-án éjjel érkezett vissza Budapestről és azonnal jelentette az amerikai nyilvánosságnak útja tapasztalatait. Reggel hétkor a világ arra ébredt, hogy nagy és kis nemzetek azonnali cselekvésére van szükség, ha az újkori történelem egyik irtózatos katasztrófája, amely világvonatkozásban is katasztrófát idézhet fel, különösen, ha nem akadályozzák meg.

A világ e pillanatban tudja, hogy az árulás, amelynek célja a magyar függetlenség teljes megsemmisítése, magyar gyermekek, asszonyok és férfiak kiirtása nem fasiszta lázadók, hanem a magyar nép ellen tervezett tudatos, cinikus és könyörtelen merénylet. A világ e pillanatban, november 4-én, vasárnap reggel tudja, hogy Európa közepén tömeggyilkosság történt. Egy nemzetet meg akar gyilkolni egy idegen hatalom. A nemzet ezt a gyilkossági kísérletet túléli. Milyen áron? Azt nem tudjuk e pillanatban, de túléli! Minden embernek tudni kell otthon, hogy e pillanattól minden, ami odahaza történik, a világ ügye. Együtt pusztulunk, együtt menekülünk. Isten óvja Magyarországot!”

Végezetül azt kérte, hogy mindenki hajtson fejet a hősök előtt és emlékezzen azokra, akik életüket is kockáztatva álltak ki a hazáért és a szabadságért. „Őrizzük meg és adjuk tovább utódainknak 1956 szellemiségét!”

Cimkék: megemlékezés, 1956, 2015

A világ igaza

    • megemlekezes 1
    • megemlekezes 2
    • megemlekezes 3
    • megemlekezes 4
    • megemlekezes 5
    • megemlekezes 6
    • megemlekezes 7
    • megemlekezes 8
    • megemlekezes 9
    • megemlekezes 10
    • megemlekezes 11
  • Előző
  • Következő

Mindenszentek Ünnepe és Halottak Napja közeledtével egy szimbolikus helyen, az Isteni Szeretet Leányai Kongregációja elhunyt nővérei síremlékénél a Rendészettudományi Kar vezetése, dolgozói, az Isteni Szeretet Leányai Kongregációja tartományfőnöknője, Kovács Piroska Mária nővér FDC és tartományi titkára, Menyhárt M. Teréz nővér FDC, Lénárd Anna képzőművész, Kiss Dorka művészettörténész, Dr. Pergovácz Erzsébet pszichológus és Salát Zalán Péter művészeti vezető emlékezett meg azokról, akik már nincsenek közöttünk. Dr. Budaházi Árpád r. őrnagy felidézte: 1944 telén kezdődött el Budapest ötvenkét napos ostroma.  Ezekben a napokban úgy hozta a sors, hogy több nővér is eltávozott az élők sorából. A hadműveletek napjaiban az elhunyt nővéreket nem volt azonban lehetőség temetőben örök nyugalomra helyezni, ezért a Rendészettudományi Kar területén, a rend egykori Magyar Tartomány Anyaháza udvarában temették el őket.  „Az itt eltemetett nővérek példamutató földi életét az örök élet követte. Emlékezzünk mindazokra, akik fontosak voltak számunkra, azokra a kollégákra is, akik már nincsenek közöttünk”.

Dr. Pergovácz Erzsébet pszichológus - aki a Rendészettudományi Kar épületegyüttesének szomszédságában él immáron 1936 óta - elmondta, hogy 1927-től működött az épületben az Isteni Szeretet Leányai Tanítórend zárdája. A pszichológus úgy véli: „a hallgatók és az oktatók méltó utódai a korábban itt működő rend tagjainak, mert a tevékenységük azonos: szolgálnak és védelmeznek.”

A városi sétákat szervező Budapesti Aszfaltprojekt (BUPAP) megálmodója, Lénárd Anna képzőművész kutatási vezetőként részt vett egy Ausztrics Andrea által rendezett, eddig be nem mutatott dokumentumfilmnek a megalkotásában, amely Kuntich Etelka nővérről készült, aki 1911 és 2009 között élt a földi létben, zsidó kisgyermekeket mentett meg a II. világháború alatt, a neve szerepel az Igazak Falán. Zárt körben, a koszorúzás után megnézhették az érdeklődők A világ igaza című filmet, majd értékes gondolatokat osztottak meg egymással.  Teréz nővér úgy véli, hogy a filmben elhangzott gondolatok erőt adnak, hiszen, ha abban az időszakban megadatott az erő, most is megadatik majd mindenki számára. Dr. Pergovácz Erzsébet szerint „aki az életét teszi föl a hivatására – szolgál és véd – a világ igazává válhat”.

Szöveg: Dr. Tóth Nikolett Ágnes
Cimkék: megemlékezés, 2015

Sorsunk értelmére, az igazságra emlékezünk

    • megemlekezes okt23 1
    • megemlekezes okt23 9
    • megemlekezes okt23 2
    • megemlekezes okt23 8
    • megemlekezes okt23 4
    • megemlekezes okt23 5
    • megemlekezes okt23 6
    • megemlekezes okt23 7
  • Előző
  • Következő

„A magyar forradalom… győzelem a vereségben, mindörökre egyike marad azoknak a ritka eseményeknek, amelyek visszaadják az embernek önmagába vetett hitét, és emlékeztetik sorsa értelmére, az igazságra” - hangsúlyozta ünnepi gondolataiban Dr. Hautzinger Zoltán tanszékvezető egyetemi docens, oktatási dékánhelyettes. Idézte Király Béla vezérezredest, egyetemi tanárt, a Ludovika Honvéd Hadiakadémia korábbi hallgatóját, későbbi vezetőjét, az 1956-os forradalom és szabadságharc idején felállított Nemzetőrség parancsnokát, majd Faludy György 1956, te csillag című versét: „ezerkilencszázötvenhat, nem emlék, nem múlt vagy nékem, nem történelem, de húsom-vérem, lényem egy darabja, szívem, gerincem…

Emlékeztetett: 1989-ben október 23-a nemcsak elfoglalhatta méltó helyét naptárunkban, hanem további történelmi jelentőségű eseménnyel gazdagodott. 1989. október 23-án Szűrös Mátyás, az Országgyűlés elnöke, a születő Magyar Köztársaság ideiglenes köztársasági elnöke az Országház erkélyéről bejelentette a Kossuth téren összegyűlt lelkes tömegnek az államforma megváltoztatását. A harmadik Magyar Köztársaság születésnapja szándékoltan egybeesett a nem sokkal korábban ellenforradalomból népfelkeléssé minősített 1956-os forradalom és szabadságharc kitörésének napjával. Ez pedig nem a kezdetét, s nem is a végét jelentette az államszocialista rendszerből a demokratikus berendezkedésbe való átmenet folyamatának, de Nagy Imre újratemetésével együtt ez fejezi ki leginkább a rendszerváltoztatás szellemét. 1989 az Ellenzéki Kerekasztal, majd abból a kormányoldal csatlakozásával Nemzeti Kerekasztallá lett alkotmányozó folyamat éve volt, a „tárgyalásos forradalom” éve, amelynek eredményeként hazánkban vér nélkül zajlott le a szocialista rendszer felszámolása. Nagyjából úgy, ahogy 1956. október 23-án elődeink azt elképzelték, és amely az országot ért külső agresszió miatt mégsem valósulhatott meg!

Végezetül utalt az ENSZ Ötös Bizottságának 1957-es zárójelentésére, ami megállapította a szovjet agresszió tényét, a tényt, melynek orosz részről való elismerése 1992. november 11-ig váratott magára. Ekkor jelentette ki Borisz Jelcin elnök a magyar Országgyűlésben mondott beszédében, hogy „1956 tragédiája… a szovjet rendszer lemoshatatlan szégyenfoltja marad örökké!

Prof. Dr. Blaskó Béla ny. r. vezérőrnagy, a megemlékezés levezető elnöke az 1956-os forradalom és szabadságharcot végezetül a 20. századi magyar történelem egyik legmeghatározóbb eseményének nevezte és Bibó Istvánt idézte: "A szabadság ott kezdődik, ahol megszűnik a félelem."

Dr. habil. Boda József vezérőrnagy, a Rendészettudományi Kar dékánja a megemlékezésen elismeréseket adott át.

Példamutató parancsnoki tevékenységéért dicséretben részesült:

  • Balázs Benedek r. hallgató
  • Hugli Péter mig. hallgató
  • Kozma Ádám püőr. hallgató
  • Sipiczky Balázs bizt. hallgató
  • Somornai Tamás bv. hallgató
  • Erdelics Tibor r. hallgató
  • Balog Máté r. hallgató
  • Venczli László r. hallgató
  • Iván Viktor r. hallgató
  • Sebestyén Gábor r. hallgató
  • Zsákai Lénárd r. hallgató
  • Turik Dóra mig. hallgató

Kimagasló tanulmányi eredményéért dicséretben részesült:

  • Benke Éva r. hallgató

Példaértékű közösségi munkájáért dicséretben részesült:

  • Nagy Vivien r. hallgató

Kiemelkedő sporteredményeiért dicséretben részesült:

  • Lengyel Marianna r. hallgató

Szöveg: Dr. Tóth Nikolett Ágnes




Az aradi vértanúkra emlékeztek az RTK-n

    • 1 oktober 6
    • 2 oktober 6
    • 3 oktober 6
    • 4 oktober 6
    • 5 oktober 6
    • 6 oktober 6
    • 7 oktober 6
    • 8 oktober 6
  • Előző
  • Következő

Az 1848-49-es szabadságharc végét jelentő világosi fegyverletétel után a császári haditörvényszék ítélete alapján, Aradon kivégezték a magyar honvédsereg 13 tábornokát, akik a bukást követően kerültek osztrák fogságba. Így a nemzet vértanúja lett: Aulich Lajos, Damjanich János, Dessewffy Arisztid, Kiss Ernő, Knézich Károly, Lahner György, Lázár Vilmos ezredes, Leiningen-Westerburg Károly, Nagysándor József, Pöltenberg Ernő, Schweidel József, Török Ignác és Vécsey Károly. A bécsi forradalom évfordulójára időzített kivégzéssorozat a levert szabadságharc utáni megtorlások tetőpontja volt, amiről a magyarság évről évre nemzeti gyásznap keretében emlékezik meg.

Hajnali fél hatkor elsőként Lázár Vilmost, Dessewffy Arisztidet, Kiss Ernőt és Schweidel Józsefet vezették a 12 katonából álló kivégzőosztag elé. Őket golyó általi halálra ítélték. Kegyelemből. Majd jöttek a kötél általi halálra szántak. A 9 magyar honvédtábornokot 6 órakor vezették a bitófák alá. Előbb Poeltenberg Ernő teste rándult utolsót a kötélen, majd Haynau hóhéra Török Ignácot, Láhner Györgyöt, Knezich Károlyt, Nagysándor Józsefet, Leiningen-Westerburg Károlyt, Aulich Lajost, Damjanich Jánost és Vécsey Károlyt küldte a halálba. A legszörnyűbb büntetés így Vécsey Károly grófnak jutott osztályrészül, neki ugyanis végig kellett néznie társai halálát; miután ő már senkitől nem tudott elbúcsúzni, kivégzése előtt jobb híján Damjanichnak csókolt kezet. Pesten pedig ezen a napon végezték ki Batthyány Lajos volt miniszterelnököt. Batthyány előző éjjel egy becsempészett tőrrel nyakon szúrta magát, ezért nem lehetett felakasztani, kivégzőosztag elé került. A gróf nem engedte szemét bekötni és maga vezényelt tüzet, utolsó szavai így hangzottak: "Allez Jäger, éljen a haza!" A kivégzés színhelyén ma a Batthyány-örökmécses, a szabadság jelképe áll.

A Rendészettudományi Kar hallgatói megemlékezésén, tagozatsorakozón tisztelgett a három évfolyam összes hallgatója a mártírhalált halt hősök emléke előtt.

Erdelics Tibor, az RTK harmadéves hallgatója így emlékezett az aradi vértanúkra: „Szomorú szívvel hajtunk fejet, amikor nem csupán névtelen hősökre, ismeretlen áldozatokra, hanem a 13 aradi vértanúra, s azokra a mártírokra emlékezünk, akik életüket, fiatalságukat és jövőjüket adták a szabadságért. A 13 mártír honvédtiszt a szemtanúk szerint bátran állt hóhérai elé, akik elrettentésül estig kinn hagyták a holttesteket. Számításaik nem váltak be, ezzel a lépéssel ugyanis csak azt érték el, hogy a közeli falvakból több ezren zarándokoltak a vesztőhelyre.  A halálra ítéltek mindannyian ugyanazon ügyért harcoltak: a magyar szabadságért és a magyar haza megújulásáért. Hittek abban, hogy a reformkor nagyjai: Széchenyi, Wesselényi, Kölcsey, Deák és Kossuth egy modern, új Magyarország alapjait tették le, kivezetve a magyarságot a középkori feudális viszonyok közül. A halálra ítélt katonai vezetők mindegyike kész volt életét áldozni ezekért a célokért. A végsőkig küzdöttek, mert tudták: a magyar nép régen kiérdemelte már a jogot arra, hogy végre önmagát kormányozza. Aulich Lajos utolsó gondolata áll talán a legközelebb a hivatásunkhoz: Szolgáltam, szolgáltam, mindig csak szolgáltam. És halálommal is szolgálni fogok. Forrón szeretett magyar népem és hazám, tudom, megértik azt a szolgálatot. Az aradi 13-ak és az első magyar miniszterelnök vértanúsága azt üzeni több mint másfél évszázad és a jövendő magyarjainak, hogy az áldozatként hullajtott vérből mindig új élet sarjad."

Végezetül Ady Endre Október 6. című versével emlékezett és tisztelettel adózott a nemzet vértanúi előtt a hallgatói állomány:


„Őszi napnak mosolygása,
Őszi rózsa hervadása,
Őszi szélnek bús keserve
Egy-egy könny a szentelt helyre,
Hol megváltott - hősi áron -
Becsületet, dicsőséget
Az aradi tizenhárom.

Az aradi Golgotára
Ráragyog a nap sugára,
Oda hull az őszi rózsa,
Hulló levél búcsucsókja;
Bánat sír a száraz ágon,
Ott alussza csendes álmát
Az aradi tizenhárom.

Őszi napnak csendes fénye,
Tűzz reá a fényes égre,
Bús szivünknek enyhe fényed
Adjon nyugvást, békességet;
Sugáridon szellem járjon
S keressen fel küzdelminkben
Az aradi tizenhárom.”


Szöveg. Dr. Tóth Nikolett Ágnes

Cimkék: megemlékezés, 2015

Történelmünk Moháccsal tanított meg felállni

    • mohacs 1
    • mohacs 2
    • mohacs 3
    • mohacs 4
    • mohacs 5
    • mohacs 6
  • Előző
  • Következő
Az 1526. évi mohácsi csatában elesett hősöknek azzal adhatjuk meg a tisztességet, ha soha nem feledjük azt a történelemfordító napot, és hisszük, hogy történelmünk Moháccsal tanított meg mindig felállni, talpon maradni - mondta a Nemzeti Közszolgálati Egyetem rektora a Mohácsi Történelmi Emlékhelyen augusztus 29-én, szombaton.
Patyi András az ütközet 489. évfordulója alkalmából rendezett megemlékezésen hangsúlyozta: a hősök áldozata nem volt hiábavaló, ha a puszta emlékezést a jelen, s azzal együtt a jövő építésének szenteljük, alapnak szánjuk, amelyre valódi tetteket emelhetünk. Véleménye szerint a pusztító mohácsi csatavesztés olyan nagy erejű fordulópont, a nemzeti sorsot alakító tragikus esemény volt, hogy annak tükrében talán elégedettek lehetünk, van államunk, magyarul beszélünk, létezik a magyar nemzet és tudunk emlékezni. Ha Mohács, Világos, Trianon, a Don-kanyar után még mindig itt vagyunk, még mindig mi vagyunk, akkor szabad-e egy percig is egy győztes Mohács képét felvázoló alternatív történelem csábításának engednünk? - tette fel a kérdést.

Patyi András felidézte, hogy 1526. augusztus 29-én néhány óra alatt megsemmisült szinte a teljes magyar haderő, elpusztult az állami vezetés nagy része, és nemcsak egy csata, hanem az ország is elveszett, örökre megváltozott a magyar királyság, a magyar nemzet, a magyarság történelme. Ezen a napon II. Lajos király 25-26 ezer emberből álló serege megpróbálta feltartóztatni a hatalmas túlerőben lévő, a magyarnál jobban felszerelt oszmán hadat, amelyet maga I. Szulejmán szultán vezetett - mondta. Hozzátette: a magyar sereg hiába várt az ütközet helyszínétől jelentős távolságra lévő erdélyi vajda csapataira és cseh segéderőkre, Szapolyai János már seregét hátrahagyva igyekezett legalább maga eljutni a helyszínre. Patyi András kitért rá, hogy így a Tomori Pál kalocsai érsek által vezetett főerőknek egyetlen lehetőségként az azonnali és frontális támadás maradt a még össze nem állt ellenséges seregtestek külön-külön történő megállításának reményében. A kezdeti sikerek után a magyar hadat a szultáni főerők, a puskákkal felszerelt janicsárok, a nagy tűzerejű tüzérség megállította, a sötétedésig tartó valóságos vérfürdőben szinte a teljes magyar sereg, 16 ezer ember lelte halálát - mondta. Hozzáfűzte: a csatában meghalt a fiatal király, hét főpap, harminc főúr és középnemesek ezrei, a magyar államgépezet, az országot Budáról irányító királyi tanács működésképtelenné vált. A rektor közölte: a szultán jelentősebb ellenállás nélkül vonulhatott be a királyi székvárosba, amelyet kifosztott, felgyújtott, serege végigpusztította a középső országrész széles sávját, és a prédával, rabok tízezreivel hagyta el az országot.

Patyi András szólt arról, hogy a csatavesztés valószínűleg legsúlyosabb későbbi következménye Szapolyai János és I. Ferdinánd egy évtizedes véres polgárháborúja, valamint János király 1528. évi vazallusi szerződéskötése volt a török portával. Az ország hosszú időre az oszmán-Habsburg vetélkedés közvetlen szárazföldi hadszínterévé vált, és soha többé nem lett olyan, mint azelőtt - jegyezte meg. A rektor utalt arra, hogy a Habsburgok másfél évszázad múlva megszerezték a török által elfoglalt területet, de azon nem a magyar nemesség kormányzását, hanem saját központosított monarchiájuk uralmát biztosították, az ország területi egysége a kiegyezéssel állt helyre.

Azt mondta: ma két, Moháccsal kapcsolatos meghatározó nemzettudati alapgondolat egyike, hogy a csata okozta változásokat a magyar királyság sohasem heverte ki igazán, nem is heverhette ki, mert Mohács maga a megváltozott, tragikusan rossz irányba fordult magyar történelem. A másik az, amely szerint a mohácsi tragédia csak a trianoni igaztalan rablóbéke tragédiájához mérhető. Úgy fogalmazott: „Egy dél-magyarországi mezőváros és egy francia királyi kastély az, amely nemzeti veszedelmünk, nemzetünk elveszejtésének nem egyszerűen szimbóluma, hanem hordozója lett, sokan hiszik, hogy Trianonhoz az út Mohácson át vezetett.”

Závodszky Szabolcs, a Duna-Dráva Nemzeti Park (DDNP) igazgatója elmondta: a DDNP vagyonkezelésében lévő, Sátorhely határában található, 1976-ban elkészült emlékhely 1700 katona végső nyughelye, 2012-ben elsőként kapta meg nemzeti emlékhely rangot, a múltidézést öt éve egy interaktív látogatóközpont is segíti. A Szent Koronát formázó impozáns kiállító- és kilátó épület Vadász György DLA Ybl-, Kossuth- és Steindl Imre-díjas építész tervei alapján készült.  Az eseményen bemutatták a Magyar Nemzeti Bank és a Magyar Örökség Intézetének együttműködésével kiadott Mohácsi Nemzeti Emlékhely elnevezésű új, kétezer forintos címletű emlékérmet, a DDNP és a Nemzeti Közszolgálati Egyetem pedig együttműködési megállapodást kötött történelmi hadszínterek bemutatására, megőrzésére és kutatására.

Fotó: MTI és Komlós Attila
Szöveg: MTI

Prof. Dr. Patyi András beszéde teljes terjedelmében elérhető itt:

Cimkék: megemlékezés, 2015

Tisztelgés a közlekedési balesetek áldozatai előtt

    • tisztelges 2
    • tisztelges 1
  • Előző
  • Következő

Az ORFK – Országos Baleset-megelőzési Bizottság megtartotta hagyományos megemlékezését Budapesten a közlekedési balesetek áldozatainak Flórián téri emlékművénél.

A közlekedésbiztonság megteremtésében és fenntartásában, az ennek érdekében folytatott küzdelemben jelentős szerepet játszik a Rendészettudományi Kar Közbiztonsági Tanszékének oktató és kutató munkája. Erre tekintettel Dr. Major Róbert r. alezredes PhD. egyetemi docens a Közbiztonsági Tanszék vezetője minden évben meghívást kap a rendezvényre, hogy elhelyezze a megemlékezés koszorúját. Idén intézményünket Mészáros Gábor r. alezredes és a nappali munkarend közlekedésrendészeti szakirány hallgatói képviselték.

Cimkék: megemlékezés, 2014

Az aradi vértanúkra emlékeztek az NKE-n

    • aradi13 1

A világ feleszmél majd, ha látja a hóhérok munkáját - idézték fel az egybegyűltek Leiningen-Westerburg Károly, aradi vértanú utolsó szavait a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Hungária körúti campusán tartott megemlékezésen, október 6-án.  

A Hadtudományi és Honvédtisztképző Kar ünnepségén, a VII. épületen lévő emléktáblánál koszorút helyezett el Molnár Zsolt ezredes, a Ludovika Zászlóalj parancsnoka és Visi Tibor ezredes, a HHK Dékáni Hivatalának vezetője.

Ne csak a szabadságharc fényes győzelmeire tekintsünk százhatvanhat év távolából, hanem azokra is szenteljünk figyelmet, akik egész életükben a nemzeti függetlenséget, a polgári átalakulást és a tudományos haladás ügyét szolgálták - mondta az emléktáblánál Kótai Róbert főhadnagy, a Katolikus Tábori Püspökség tábori lelkésze. Lehet, hogy gyarló emberséggel, jó részt a körülményektől kényszerítve és önhibájukon kívül hoztak jó vagy rossz döntéseket, de a béke szerzői akartak lenni, akik szeretik, védik és előmozdítják az életet, annak teljességében - elevenítette fel a tizenhárom aradi vértanú sorsát a tábori lelkész.

A Közigazgatás-tudományi Kar a Ménesi úti campus kertjében található kopjafánál tartotta megemlékezését, amelyen részt vettek a kar oktatói, hallgatói és dolgozói. Dr. Kisteleki Károly, a kar oktatója valamint Berber Petra és Falaty Tamás hallgatók részleteket olvastak fel az eredeti haditörvényszéki tárgyalás jegyzőkönyvéből és kordokumentumokból. Az ünnepséget koszorúzás zárta.

A Rendészettudományi Kar Hallgatói Tagozatának teljes személyi állománya az október 6-ai tagozat sorakozón egyperces vigyázzállással adózott az elesettek, kivégzettek emléke előtt. Kallós András alezredes, a Hallgatói Tagozat parancsnoka megemlékezett a tábornokok mellett a szabadságharcban hősi halált halt tisztekről, altisztekről, honvédekről, népfelkelőkről és a kisdobosokról, gyerekkatonákról is, majd Jacsó László hallgató fogalmazta meg gondolatait.

Cimkék: megemlékezés, 2014

A holokauszt áldozataira emlékeztek a Rendészettudományi Kar egyetemi polgárai

Az ENSZ Közgyűlés január 27-ét, az auschwitzi haláltábor 1945-ös felszabadításának napját 2005-ben nyilvánította a holokauszt áldozatainak nemzetközi emléknapjává. Az emléknapon a Rendészettudományi Karon is megemlékeztek a holokausztról.

A megemlékezés résztvevőit Prof. Dr. Blaskó Béla ny. r. vezérőrnagy, a Rendészettudományi Kar dékán-helyettese, intézetvezető egyetemi tanár köszöntötte. Dr. Verhóczki János r. ezredes, a Tanulmányi Osztály osztályvezetője megemlékező beszédében elmondta, hogy Kárpátalján 1944. április 16-án kezdődött meg a magyarországi zsidók gettókba tömörítése. Az ezt követő hónapok során több mint 400 000 zsidót zártak gyűjtőtáborokba, majd hurcoltak el Magyarországról Auschwitz-Birkenauba.

2014 a magyar holokauszt emlékéve. Ennek jegyében szerte az országban számos programmal emlékeznek meg a magyar zsidóság deportálásának 70. évfordulójáról.

                                                                                                          Dr. Budaházi Árpád r. szds.

Cimkék: megemlékezés, 2014