Szűkítés



Kiválasztott Címke

október 23.

Minden Címke 302


Jelenleg 5 bejegyzés található október 23. cimkével

Rendhagyó történelemóra a megemlékezésen

„A szabadság ott kezdődik, ahol megszűnik a félelem”- idézte Bibó István gondolatait Prof. Dr. Blaskó Béla ny. r. vezérőrnagy az 1956-os forradalom és szabadságharc hatvanadik évfordulójának a tiszteletére megrendezett ünnepi megemlékezésen, a Rendészettudományi Karon. Blaskó Béla a 20. századi magyar történelem egyik legmeghatározóbb eseményének nevezte a magyar nép sztálinista diktatúra elleni forradalmát és a szovjet megszállás ellen folytatott szabadságharcát.

Dr. Janza Frigyes ny. r. vezérőrnagy, a Fenntartói Testület ügyvivője rendkívül személyes hangvételű köszöntőjében felidézte a történelmi eseményeket, a nemzeti ünnep kiemelt jelentőségéről rendhagyó történelemórát tartott.

Ünnepi beszédében emlékezett arra az időszakra, amikor édesapja, Janza Károly altábornagy lett az első Nagy Imre kormány honvédelmi minisztere, a kritikus napokban ő irányította a Magyar Néphadsereget. Felidézte azt a pillanatot, a jelentős fordulatot, amikor a demokratikus, nemzeti elemek kerültek előtérbe és az elvtárs megszólítás bajtárssá változott.

A rendőrség 1956-ban betöltött szerepéről, feladatairól is beszélt, hiszen a rend őreinek a megbomlott közbiztonságra tekintettel az volt a legfontosabb feladata, hogy az emberek testi épségét garantálja, akkor, amikor a szabadságért és a függetlenségért küzdött a nép, akik a megszállás ellen is fölemelték szavukat Magyarország viharos 20. századában. „Egyetlen – de nem jelentéktelen – feladata volt a rendőröknek, hogy a köztörvényi bűnözők, a fosztogatók ellen lépjen fel, biztosítsa a lakosság testi épségét az orvlövészek, a házak, üzletek sértetlenségét a fosztogatók ellen”- fogalmazott a vezérőrnagy. Majd hozzátette: „A magyar emberekben a szabadság iránti vágy mindig benne volt. Ez a szabadságvágy a mai napig bennünk él, ez az érzés minden terroron, diktatúrán át tud törni. Kegyelettel emlékezünk a hősi halált halt fiatalokra, akik védeni akarták a szabadságot. Az a feladatunk, hogy mindent megtegyünk annak érdekében, hogy állampolgárainknak békét tudjunk biztosítani. Kellő türelemmel arra vigyázzunk, hogy becsülettel, tiszta egyenruhával szolgáljunk”- hangsúlyozta Janza Frigyes.

A megemlékezésen nemzeti ünnepünk, október 23-a alkalmából Dr. habil. Boda József nb. vezérőrnagy (nyá.), dékán elismeréseket adott át.

Kiváló sportteljesítményéért dicséretben részesült:

  • Ilyés Gábor püőr. hallgató
  • Juhász Tamás r. hallgató
  • Piedl Márk r. hallgató
  • Pryma Attila püőr. hallgató
  • Kamarási Zsolt r. hallgató
  • Ispán Karina r. hallgató
  • Csete Dániel r. hallgató
  • Percze Ágnes r. hallgató
  • Hodosán Dóra r. hallgató
  • Váradi Valentina r. hallgató
  • Lengyel Marianna r. hallgató
  • Dinyák Levente r. hallgató
  • Illés Bianka r. hallgató


Országos és egyetemi sportrendezvényeken a Rendészettudományi Kar kiemelkedő képviseletéért dicséretben részesült:


  • Bucskó Rita r. hallgató
  • Sebők Regina r. hallgató
  • Berecz Richárd r. hallgató
  • Nyeső László püőr hallgató
  • Magyar Máté püőr. hallgató
  • Urbán Szilárd r. hallgató
  • Batári Dóra r. hallgató
  • Loránd Attila r. hallgató
  • Kovács Norbert r. hallgató
  • Nagy Nikolett r. hallgató
  • Tancsik Albert r. hallgató
  • Csesznik Virág bizt. hallgató
  • Moss Balázs r. hallgató


A 2016. évi alapfelkészítés intenzív szakaszában végzett kiemelkedő és példaértékű kiképzői tevékenységéért dicséretben részesült:


  • Koczmann Richárd r. hallgató
  • Balázs Benedek r. hallgató
  • Németh András Máté r. hallgató
  • Dinyák Levente r. hallgató
  • Melkvi Flóra r. hallgató
  • Tóth Bertalan r. hallgató
  • Gazdag Máté r. hallgató
  • Vaszkó Márk r. hallgató
  • Illés Bianka r. hallgató
  • Muhi András bv. törzsőrmester
  • Kozma Ádám püőr. hallgató
  • Bohács Ferenc tű. hallgató
  • Németh Soma tű. hallgató
  • Horváth Krisztián püőr. hallgató
  • Fekszi Balázs r. hallgató
  • Tiba Zsanett r. hallgató
  • Ispán Karina r. hallgató
  • György Richárd püőr. hallgató


A 2016. évi alapfelkészítés intenzív szakaszában végzett kiemelkedő és példaértékű szolgálatvezetői tevékenységéért dicséretben részesült:


  • Bene Krisztina r. hallgató
  • Bere Adrienn r. hallgató


A 2016. évi alapfelkészítés intenzív szakaszában végzett kiemelkedő és példaértékű kiképzői, valamint elsősegélynyújtó tevékenységéért dicséretben részesült:


  • Cserpák Szabolcs r. hallgató
  • Mészáros Bence r. hallgató


A 2016. évi alapfelkészítés intenzív szakaszában végzett kiemelkedő parancsnoki tevékenységéért dicséretben részesült:


  • Szabó Andrea r. százados
  • Albisi-Pánczél Mátyás r. törzszászlós
  • Szénási Viktor c. tű. törzsőrmester


Rendkívüli esemény elhárításáért dicséretben részesült:


  • Pósa Dénes r. hallgató
  • Piedl Márk Gyula r. hallgató
  • Kadosa Erik r. hallgató
  • Komoróczki Krisztián r. hallgató
  • Illés Bianka r. hallgató
  • Koczmann Richárd r. hallgató
  • Cserpák Szabolcs r. hallgató
  • Gazdag Máté r. hallgató


Kiemelkedő szakaszparancsnoki tevékenységéért dicséretben részesült:


  • Kiss Balázs Sándor r. hallgató
  • Kóczán László r. hallgató
  • Hollósi Tamás püőr. hallgató


Kiemelkedő szolgálatszervező tevékenységéért dicséretben részesült:


  • Ferenczi Péter r. hallgató


BM Országos Tanintézeti pisztoly lövészeti versenyen  elért első helyezéséért dicséretben részesült:


  • Illés Bianka r. hallgató
  • Bóta Adrienn r. hallgató
  • Ziska Vivien r. hallgató
  • Szikszai Attila r. hallgató
  • Dinyák Levente r. hallgató
  • Kovács Balázs r. hallgató
    • okt 23 unnepseg
    • okt 23 unnepseg 3
    • okt 23 unnepseg 4
    • okt 23 unnepseg 5
    • okt 23 unnepseg 6
    • okt 23 unnepseg 7
    • okt 23 unnepseg 8
    • okt 23 unnepseg 9
    • okt 23 unnepseg 13
    • okt 23 unnepseg 11
    • okt 23 unnepseg 12
    • okt 23 unnepseg 10
    • okt 23 unnepseg 2
  • Előző
  • Következő

Sorsunk értelmére, az igazságra emlékezünk

    • megemlekezes okt23 1
    • megemlekezes okt23 9
    • megemlekezes okt23 2
    • megemlekezes okt23 8
    • megemlekezes okt23 4
    • megemlekezes okt23 5
    • megemlekezes okt23 6
    • megemlekezes okt23 7
  • Előző
  • Következő

„A magyar forradalom… győzelem a vereségben, mindörökre egyike marad azoknak a ritka eseményeknek, amelyek visszaadják az embernek önmagába vetett hitét, és emlékeztetik sorsa értelmére, az igazságra” - hangsúlyozta ünnepi gondolataiban Dr. Hautzinger Zoltán tanszékvezető egyetemi docens, oktatási dékánhelyettes. Idézte Király Béla vezérezredest, egyetemi tanárt, a Ludovika Honvéd Hadiakadémia korábbi hallgatóját, későbbi vezetőjét, az 1956-os forradalom és szabadságharc idején felállított Nemzetőrség parancsnokát, majd Faludy György 1956, te csillag című versét: „ezerkilencszázötvenhat, nem emlék, nem múlt vagy nékem, nem történelem, de húsom-vérem, lényem egy darabja, szívem, gerincem…

Emlékeztetett: 1989-ben október 23-a nemcsak elfoglalhatta méltó helyét naptárunkban, hanem további történelmi jelentőségű eseménnyel gazdagodott. 1989. október 23-án Szűrös Mátyás, az Országgyűlés elnöke, a születő Magyar Köztársaság ideiglenes köztársasági elnöke az Országház erkélyéről bejelentette a Kossuth téren összegyűlt lelkes tömegnek az államforma megváltoztatását. A harmadik Magyar Köztársaság születésnapja szándékoltan egybeesett a nem sokkal korábban ellenforradalomból népfelkeléssé minősített 1956-os forradalom és szabadságharc kitörésének napjával. Ez pedig nem a kezdetét, s nem is a végét jelentette az államszocialista rendszerből a demokratikus berendezkedésbe való átmenet folyamatának, de Nagy Imre újratemetésével együtt ez fejezi ki leginkább a rendszerváltoztatás szellemét. 1989 az Ellenzéki Kerekasztal, majd abból a kormányoldal csatlakozásával Nemzeti Kerekasztallá lett alkotmányozó folyamat éve volt, a „tárgyalásos forradalom” éve, amelynek eredményeként hazánkban vér nélkül zajlott le a szocialista rendszer felszámolása. Nagyjából úgy, ahogy 1956. október 23-án elődeink azt elképzelték, és amely az országot ért külső agresszió miatt mégsem valósulhatott meg!

Végezetül utalt az ENSZ Ötös Bizottságának 1957-es zárójelentésére, ami megállapította a szovjet agresszió tényét, a tényt, melynek orosz részről való elismerése 1992. november 11-ig váratott magára. Ekkor jelentette ki Borisz Jelcin elnök a magyar Országgyűlésben mondott beszédében, hogy „1956 tragédiája… a szovjet rendszer lemoshatatlan szégyenfoltja marad örökké!

Prof. Dr. Blaskó Béla ny. r. vezérőrnagy, a megemlékezés levezető elnöke az 1956-os forradalom és szabadságharcot végezetül a 20. századi magyar történelem egyik legmeghatározóbb eseményének nevezte és Bibó Istvánt idézte: "A szabadság ott kezdődik, ahol megszűnik a félelem."

Dr. habil. Boda József vezérőrnagy, a Rendészettudományi Kar dékánja a megemlékezésen elismeréseket adott át.

Példamutató parancsnoki tevékenységéért dicséretben részesült:

  • Balázs Benedek r. hallgató
  • Hugli Péter mig. hallgató
  • Kozma Ádám püőr. hallgató
  • Sipiczky Balázs bizt. hallgató
  • Somornai Tamás bv. hallgató
  • Erdelics Tibor r. hallgató
  • Balog Máté r. hallgató
  • Venczli László r. hallgató
  • Iván Viktor r. hallgató
  • Sebestyén Gábor r. hallgató
  • Zsákai Lénárd r. hallgató
  • Turik Dóra mig. hallgató

Kimagasló tanulmányi eredményéért dicséretben részesült:

  • Benke Éva r. hallgató

Példaértékű közösségi munkájáért dicséretben részesült:

  • Nagy Vivien r. hallgató

Kiemelkedő sporteredményeiért dicséretben részesült:

  • Lengyel Marianna r. hallgató

Szöveg: Dr. Tóth Nikolett Ágnes




Halljuk meg a hősök üzenetét!

    • okt23 hallg 1
    • okt23 hallg 2
  • Előző
  • Következő

A Rendészettudományi Kar hallgatói megemlékezésén, tagozatsorakozón emlékezett az 1956-os forradalom és szabadságharc 59. évi évfordulója és a köztársaság kikiáltásának nemzeti ünnepnapján.

Erdelics Tibor, az RTK harmadéves hallgatója így emlékezett: „az 56-os magyarországi forradalom és szabadságharc a XX. századi magyar történelem legkiemelkedőbb, világtörténelmi hatású eseménye volt. Az 1956. október 23-a és november 4-e között eltelt tizenhárom nap a világ érdeklődésének középpontjába emelte a XX. században többször is megalázott, alig tízmilliós kis közép-európai országot. Mint a történelem során oly sokszor, akkor is a tanulóifjúság, a fiatalok tették meg az első legfontosabb lépéseket.

 A magyar politikai vezetés tehetetlensége, ingadozása lehetővé tette, hogy a fiatalok felvonuláson, tüntetésen fejezzék ki a szolidaritásukat és felvonuljanak Budapest utcáin.” Hozzátette, hogy az 1956. október 23-án a délutáni órákban megindult felvonulás rövidesen tüntetéssé változott. A felvonulók – Budapest mellett számos magyarországi nagyvárosban is – új politikai vezetést, gazdasági és társadalmi reformokat – de nem rendszerváltoztatást követeltek. A népfelkelés forradalommá történő „átváltozása” 1956. október 28-ára tehető, amikor a Nagy Kormány elismerte, hogy olyan nemzeti megmozdulás, forradalom zajlik, amely az egész nemzet érdekeit fogalmazza meg és azzal gyakorlatilag a hatalom is képes azonosulni. Ugyanakkor olyan újabb ígéretek hangzottak el – a szovjet csapatok kivonása Budapestről, az ÁVH feloszlatása, a nyugdíjak és az alacsony bérek felemelése – amelyek a követelésekkel teljesen szinkronban voltak. Ezt követően már az önálló és független Magyarországról volt szó. Sorra újjáalakultak a korábban feloszlatott pártok és újak is szerveződtek. Közben az 1956. október 27-én átalakult Nagy Imre kormányban már nem kommunista politikusok is helyett kaptak és október 30-ától az úgynevezett „kormánykabinetben”, az államminiszteri rangban - az 1945-1949 közötti időszak – olyan ismert politikusai kaptak helyet, mint Kovács Béla, Tildy Zoltán vagy Erdei Ferenc.

Emlékeztetett arra is, hogy november 4-én a Magyarországon lévő és a Romániából, illetve  a Szovjetunió területéről meginduló szovjet erők lerohanták Magyarországot. A 13 nap ezen szakasza már igazi szabadságküzdelmet jelentett, hiszen egy idegen nagyhatalom erői ellen harcoltak a magyar felkelők. Erejük, lehetőségük azonban erősen korlátozott volt és harcuk 1956. november 10-15-ére befejeződött. Az ország teljes egésze szovjet katonai megszállás alá került. Magyarország továbbra is a kommunista tömb országa maradt. Mintegy 200 ezer ember menekült el az országból és keresett magának új életlehetőséget. Milliárdos nagyságrendű károk keletkeztek a nemzeti vagyonban. A harcoknak több ezer áldozata volt, amelyben sok igaz hazafi, fiatalkorú és felnőtt, nő és férfi adta a legdrágábbat az életét a magyar szabadságért! Mintegy 300 személyt végeztek ki az 1957 és 1963 közötti években, a forradalomban a Kádár-rendszer szóhasználata szerint ellenforradalomban – való tevékeny részvételért. A kivégzettek döntő többsége 20 és 40 év közötti, munkás, diák, alkalmazott volt. Alig találni közöttük idősebb, illetve az 1945 előtti időszak „elitjéhez” tartozó személyt.

„Az 1956-os magyarországi forradalom és szabadságharc nem a múlt, egy letűnt korszak visszaalításáért vívott politikai és fegyveres küzdelmet jelentett, hanem egy demokratikus, új Magyarország megteremtéséért folytatottat. Ennek a létrejöttére azonban még közel három és fél évtizedet kellett várni, s hogy ez 1990-ben végül is bekövetkezett az 1956-nak (is) köszönhető volt. Hinnünk kell, hogy ezek a lehetőségek, számunkra megadatottak a honfoglalás ezeregyszáz éves és a magyar államalapítás ezredik, millenniumi évfordulóját követően, hinnünk kell, hogy ennek az átalakulásnak nemcsak szűkebb hazánkban, hanem az egész Kárpát-medencében motorja lehetünk, s lesz is Magyarország. Ha hiszünk abban, hogy a világ csak fele részben adottság, a másik fele akarat, és mi is hozzáadhatjuk a magunk erejét a világhoz, akkor nem leszünk kiszolgáltatottak a keresztény civilizáció harmadik évezredében, hanem az életüket alakítani tudó, a különbségtételekre képes cselekvő polgárok. Fogjunk össze a magyarságunk megtartásáért, gyarapodásunkért, történelmi jogainkért. Hajtsunk fejet az 56-os hősök és áldozatok emléke előtt, őrizzük hűen emléküket! Halljuk meg a hősök üzenetét!” - zárta ünnepi gondolatait Erdelics Tibor.

Szöveg: Dr. Tóth Nikolett Ágnes

Cimkék: október 23., 2015

Halljuk meg a hősök szavait!

    • okt23_1
    • okt23_2
    • okt23_3
    • okt23_4
    • okt23_5
    • okt23_6
  • Előző
  • Következő
  • A rendszert az egész magyar nép söpörte el. A világon páratlan szabadságharc volt ez, a fiatal nemzedékkel a népünk élén. A szabadságharc azért folyt, mert a nemzet szabadon akart dönteni arról, hogy miképpen éljen. Szabadon akart határozni sorsa, államának igazgatása, munkájának értékesítése felől- idézte Mindszenty József gondolatait Prof. Dr. Blaskó Béla ny. r. vezérőrnagy, oktatási dékánhelyettes az 1956-os forradalom és szabadságharc évfordulójának tiszteletére rendezett ünnepi megemlékezésen, a Rendészettudományi Karon.
  • Nem történt más, mint egy térdre kényszerített, többszörösen kifosztott, becsapott nép fel mert állni, szembe mert nézni, fegyvert mert ragadni a világ egyik szuperhatalma ellen. Nem történt más azokban a hűvös napokban, mint egyszerre sokan merték kimondani az igazságot. Sok embernek volt bátorsága nemet mondani az addig átélt nyomorra, a mindennapok addig megélt félelmeire, az addig hangoztatott hazugságokra, a családok rettegésére, a bizonytalanságra- hangoztatta Dr. Szendrei Ferenc r. alezredes. - 1956 üzenete nemcsak az, hogy mindig nemet kell mondani az emberek szellemi és gazdasági kizsákmányolására. 1956 üzenete az is, hogy ne tűrjük meg azokat közöttünk, akik félelmet akarnak kelteni bennünk és körülöttünk. Óvnunk kell mindig és mindenhol a demokráciát, a többség akaratát, a többség szavát. Bárhol élünk, nem engedhetjük meg, hogy megzsaroljanak bennünket, ahogyan azt sem, hogy bárki arra kényszerítsen, hajtsuk le fejünket, ha az igazság megtipróival kell szembenéznünk. Legyünk hűek elveikhez, az általuk képviselt értékekhez és továbbvigyük azt a hitet és egységet, amellyel a magyar nép jövőjéért áldozták életüket! A történelem már sokszor bebizonyította, hogy a magyar nép különleges erővel és hittel bír, amely ha kell, lerombolja a falakat, megállítja az elnyomókat. Higgyük el, hogy egy kicsit mindig büszkébbek leszünk elődeink tetteire, mindig erősebbek, okosabbak, összetartóbbak leszünk a mindennapokban, mert ez 1956 igazi üzenete – fejezte be ünnepi gondolatait.

Prof. Dr. Patyi András, a Nemzeti Közszolgálat Egyetem Rektora a 2014. évben kimagasló tanulmányi- és sport tevékenységéért a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Rendészettudományi Karának „jó tanulója és jó sportolója” címet adományozta Váradi Krisztina r. hallgató részére, melyet karunk dékánja, Prof. Dr. Ruzsonyi Péter bv. dandártábornok adott át.

Továbbá a 2014. évi nyári szakmai gyakorlaton végzett kiváló munkájáért dicséretben részesült:

  1. Dörnyei Cintia r. hallgató
  2. Elek Balázs r. hallgató
  3. Geréb Zsolt r. hallgató
  4. Juhász Balázs r. hallgató
  5. Mellau Ádám Tamás r. hallgató
  6. Nagy Dániel r. hallgató
  7. Navracsics Melinda r. hallgató
  8. Tóth Tünde r. hallgató
  9. Ujj-Behan Péter r. hallgató


A 2014. évi Alapkiképzés intenzív szakaszában kiemelkedő és példamutató tevékenységéért dicséretben, valamint könyvvásárlási utalványban részesült:

  1. Balázs Csaba r. hallgató
  2. Bata Erik r. hallgató
  3. Biczó Ákos püőr. hallgató
  4. Gottlieb Ádám püőr. hallgató
  5. Hellenpárth Péter r. hallgató
  6. Kozma Lajos r. hallgató
  7. Labricz Ádám r. hallgató
  8. Oláh Zoltán r. hallgató
  9. Soós Péter püőr hallgató
  10. Szabó Bettina r. hallgató
  11. Szabó Péter Arnold bv. törzsőrmester
  12. Szücs Bálint r. hallgató
  13. Takács Barbara tű. hallgató
  14. Tóth Evelin r. hallgató
  15. Tóth Hanna r. hallgató
  16. Tóth Krisztina r. hallgató
  17. Vitányi Dávid r. hallgató

Ünnepi beszéd 1956. október 23. tiszteletére

Tisztelt Dékán Úr! Vezetőség!

Tisztelt Ünneplő Hallgatóság!

Hölgyeim és Uraim!

Az 1956-os forradalom mára igazi történelmi eseménnyé vált. Az ország lakosságának nagy része, különösen a fiatalabb generációk, már csak a történelemkönyvek lapjain, ismeretterjesztő műsorokban, nosztalgiázó idős emberek visszaemlékezéseiben és ilyen ünnepi beszédekben találkoznak 1956-tal.  Ez részben így van rendjén, hiszen 57 évvel ezelőtt történt eseményekről van szó, a forradalom résztvevői és tanúi közül egyre kevesebben vannak már közöttünk.

Ennek ellenére október 23-a több kellene, hogy legyen, mint egy fejezet a történelemkönyvben, vagy egy pirosbetűs ünnep a naptárban. Az 1956-os forradalom történelmünk azon ritka pillanatai közé tartozott, amikor szinte az egész ország egy emberként lépett fel egy közös ügy érdekében. A közös ügy a sztálini típusú diktatúra elsöprése és a szovjet megszálló csapatok kivonása volt.

1956 októberének utolsó napjaiban e két célért küzdött mindenki, ki szóval, ki fegyverrel. Mégis, a forradalom kirobbantóinak és részvevőinek egészen különböző elképzelései voltak a jövőre nézve. Mást akart Nagy Imre, a később kivégzett miniszterelnök, mást vártak a gyárakban megalakult munkástanácsok tagjai, más céljai voltak a fiatal íróknak és újságíróknak, és megint csak más célok vezérelték a barikádokon harcoló munkásokat, diákokat.

Voltak, akik egy új, de továbbra is szocialista rendszert akartak létrehozni: lényegében ez volt a célja a kormánynak is, amelynek tagjai között egyaránt voltak kommunisták, kisgazdapártiak, szociáldemokraták és más politikai irányzatok képviselői. A vidék parasztsága természetesen nem a háború előtti kor nagybirtokrendszerét akarta visszaállítani, de nem is az erőszakkal létrehozott téeszekben akart dolgozni, hanem saját földjén kívánt gazdálkodni. A gyári munkások sem a régi tulajdonosoknak szánták a gyárakat, hanem saját kezükbe akarták venni a termelés közvetlen irányítását. Az írók, újságírók, művészek csupán szabadon szerettek volna élni és alkotni.

Két dologban azonban mindenki egyetértett: véget kell vetni a kommunista diktatúrának és a szovjet megszállásnak. Ezért vállalt miniszterelnökséget Nagy Imre és miniszteri tárcát sok kiváló ember, ezért fogtak fegyvert a „pesti srácok” a Corvin-közben, a Széna téren, valamint Budapest és az ország számos más pontján.

„Ruszkik haza!” – ez a jelszó zengett országszerte, és néhány napig úgy tűnt, a szovjet csapatok valóban kivonulnak az országból. Nagy Imre miniszterelnök bejelentette, hogy Magyarország kilép a Varsói Szerződésből és deklarálta az ország semlegességét. Hamarosan kiderült azonban, hogy a szovjet csapatok kivonása Budapestről csupán taktikai lépés volt. November 4-én a szovjetek letartóztatták a tárgyalásokra érkező Maléter Pál honvédelmi minisztert, majd hajnalban megindult a megállíthatatlan offenzíva Budapest ellen.

Magyarország egyedül maradt. Az adott külpolitikai helyzetben nem számíthatott külső segítségre. A hidegháború törékeny egyensúlyát a másik szuperhatalom, az Egyesült Államok sem merte megbolygatni. Nagy csalódás volt ez Magyarország népének, akik napokon át hiába várták a Szabad Európa Rádió által ígért amerikai ejtőernyősöket.

A forradalom vérbe fojtását azonban megelőzte 10 reménnyel teli nap. Minden résztvevő úgy érezte, hogy történelmet ír. És valóban azt tették. Történelmet írt a miniszterelnök és a kormány, miközben megpróbálták a forrongó országot irányítani. Történelmet írtak a munkástanácsok tagjai, akiket saját társaik demokratikus úton választottak meg annak érdekében, hogy a gyár valóban a dolgozóké legyen. A szó igazi értelmében is történelmet írtak az írók, újságírók és művészek, akik évek óta először alkothattak szabadon. És történelmet írtak az október 23-án az utcára vonuló egyetemista és középiskolás diákok, akik közül sokan fegyvert is fogtak később. De történelmet írtak azok is, akik ledöntötték a gyűlölt Sztálin-szobrot és leverték a kommunista diktatúra jelképét, a vörös csillagot a középületekről. E tettek valódi jelentősége természetesen eltérő. Mégis, sok ezren érezték úgy, hogy cselekedeteikkel hozzájárultak egy új, szabadabb ország létrehozásához.

1956 októbere ugyanis hazánk történelmének egyik legsötétebb időszakának vetett véget. A Rákosi Mátyás nevével fémjelzett magyarországi sztálinista diktatúra teljesen áthatotta a mindennapi életet: senki sehol nem volt biztonságban, a munkahelyeken, az iskolákban, az utcán, sőt, még saját otthonaikban is a besúgóktól és az ÁVH-tól rettegett szinte mindenki. Ezrek kerültek hamis, időnként teljesen abszurd vádakkal az Államvédelmi Hatóság börtöneibe, ahol kínzások, sokéves börtönbüntetés vagy éppen halálos ítélet lett a részük. Családok százait telepítették ki lakásukból, és ezreket zártak bírósági ítélet nélkül évekig internáló- és kényszermunka-táborokba. A teljesen elhibázott gazdaságpolitika és az erőltetett iparosítás miatt a lakosság ellátásának színvonala a háborús éveket idézte. És azt sem szabad elfelejtenünk, hogy a hatalom látványos jelei mindenütt jelen voltak, a vörös csillagok, a Rákosi- és Sztálin-képek formájában. A munkahelyre fél órával korábban kellett bemenni, hogy a „kollektíva” együtt tárgyalja meg a pártlap, a Szabad Nép cikkeit; mindenki köteles volt fizetéséből havonta jelentős összegeket ún. „békekölcsön” formájában felajánlani; az iskolások, főiskolások, egyetemisták életét pedig a kötelező orosz nyelvtanulás és a kommunista ideológiával áthatott tananyag keserítette meg.

1956. október 22-én, amikor a műegyetemisták megfogalmazták követeléseiket, 14 pontjuk jól tükrözte, mit tartottak a legégetőbb problémáknak: Új kormány létrehozását követelték Nagy Imre vezetésével; többpárti választásokat; a szovjet csapatok kivonását; a gazdasági élet átszervezését; a politikai és gazdasági perek felülvizsgálatát; a kommunista vezetők, elsősorban Rákosi szerepének kivizsgálását; teljes vélemény- és sajtószabadságot. De fontosnak tartottak olyan szimbolikus intézkedéseket is, mint a Kossuth-címer bevezetése a szovjet címerre nagymértékben hasonlító államcímer helyett, március 15. és október 6. nemzeti ünneppé nyilvánítása és a Sztálin-szobor eltávolítása. Az elkövetkező napokban e követelések többsége – ha rövid időre is – teljesült.

1956 októberében nagyon sok embernek kellett egész életére kiható döntést hoznia. Volt, akinek ez a döntés később az életébe került, másoknak hosszú börtönéveket vagy több évtizednyi emigrációt jelentett. A fegyveres erők és testületek tagjainak talán még nehezebb volt a döntés: sokan közülük olyan helyzetbe kényszerültek, hogy választaniuk kellett az ország alkotmányára letett esküjük, elöljáróik parancsa és saját személyes meggyőződésük között. Ma elsősorban azok emléke előtt tisztelgünk, akik azért áldozták fel karrierjüket, szabadságukat, sőt életüket is, hogy megteremtsenek egy szabad, független, demokratikus országot. Nem rajtuk múlt, hogy akkor, 1956-ban ez nem sikerülhetett. Mégis hatalmas részük volt abban, hogy ma, 2013-ban egy szabad, független, demokratikus Magyarországon élhetünk.