„Az oktatás a hallgató és a tanár együttműködésén alapul”

Egy tartalmas életút elismerése mindig alkalmat teremt arra, hogy megálljunk egy pillanatra, és visszatekintsünk pályánkra és természetesen az előttünk álló feladatokra is. Erre vállalkoztunk dr. habil. Varga János ny. hőr. ezredessel, a Határrendészeti Tanszék most leköszönt vezetőjével, akinek  eddigi pályafutása és teljesítménye elismeréséül dr. Pintér Sándor belügyminiszter A köz szolgálatáért érdemjel kitüntető cím arany fokozatát adományozta.

A Kossuth Lajos Katonai Főiskola határőr szakán 1975-ben szerzett határőrtiszti és pedagógia szakos tanári diplomát, majd 1989-ben elvégezte a Zrínyi Miklós Katonai Akadémia határőr szakát. Miért lett határőr, és mi motiválta, hogy pedagógus végzettséget is szerezzen?

Az ukrán (akkoriban szovjet) és a román határ közelében, Jánkmajtison születtem. Ezen a vidéken sokszor találkoztunk határőrökkel, és csak pozitív tapasztalataim voltak a határőrökről. Ugyanakkor elsősorban a katonatiszti pálya érdekelt, így jelentkeztem a Kossuth Lajos Katonai Főiskolára, ahol abban az időben határőrtiszt-képzés is folyt. A pedagógia szak pedig nem választás kérdése volt, a határőr szak mellett kötelező volt egy másikat is felvenni. Ennek két gyakorlati célja volt: egyrészt a másik végzettséggel megszerzett tudás támogatást jelentett a tiszti munkában; másrészt, ha a tiszt esetleg még aktív korában befejezte pályafutását, már a zsebében volt egy „civil” diploma is.  

A szolgálat azután az ország másik végébe sodorta: 1975-től a Szombathelyi Határőrkerület hétforrási őrsén teljesített szolgálatot, majd 1979 és 1983 között a kőszegi forgalomellenőrző-pont parancsnokhelyettese volt. Milyen volt az az időszak? Hiszen a Hétforrás – ez a gyönyörű kirándulóhely – a határsávban volt…

Valóban, a Hétforrást csak engedéllyel lehetett látogatni és fegyveres biztosítással, mert 200 méterre volt az osztrák határtól. Egyébként maga a forrás, az őrs és az én szolgálati lakásom is az elektromos jelzőrendszer és az államhatár között volt.

Volt, aki megpróbált onnan átjutni Ausztriába?

Nem tudok ilyenről. De a kőszegi térségben  a határsértők legendájának alapja gyakran az volt, hogy csak a természeti nevezetességeket akarták megnézni; sokszor a Hétforrásra hivatkoztak.

A publikációi között szerepel „A társadalmi értékrend változásának tükröződése a határőrség hivatásos állománya gondolkodásában (1989–1992)” című tanulmány. Mennyiben változott a határellenőrzés ebben az időben és hogyan élték meg mindezt a határőrök?

Óriási fordulatot jelentett a rendszerváltozás. Emlékezetes volt ez a kutatás, aminek az eredményei A társadalom és a rendészeti szervek tanulmánysorozatban jelentek meg. Azt vizsgáltuk, hogy a határőrség hogyan teremtette meg saját modernizációjának feltételeit; hogyan lépett fel kezdeményezően azért, hogy a jogállami feltételeknek önmaga is megfeleljen. Kétségtelenül más követelmények voltak a szocializmusban és a demokratikus jogállamban. Emlékszem, akkor jómagam is feltettem magamnak a kérdést, hogy egyáltalán alkalmas vagyok-e továbbra is határőrnek. A határőrök helyzetét mindenesetre megkönnyítette, hogy képesek voltak arra, hogy a valóságnak megfelelően értékeljék a helyzetet, és – amint említettem – a szervezet kezdeményezője volt saját megújulásának.

1992. március 1-jétől dolgozik a Rendőrtiszti Főiskola Határrendészeti Tanszékén. Hogyan emlékszik vissza a tanszék alapítására?

Heten kezdtük a határőrképzést a Rendőrtiszti Főiskolán. A már említett változások miatt az a döntés született, hogy a határőrök korábbi katonai szemléletű képzését (ami a Kossuth Lajos Katonai Főiskolán /KLKF/ folyt) fel kell, hogy váltsa a rendészeti szemléletű felkészítés. Ezért kezdődött meg a Határrendészeti Tanszék felállítása, de közben kirobbant a délszláv háború.  A déli határvidéken veszélyes konfliktushelyzetek alakultak ki, így annak érdekében, hogy a határőrség határbiztonsági képességeit fejleszteni lehessen, a határőrök katonai jellegű képzése is megmaradt a KLKF-en. Visszatérve az RTF-re: Virányi Gergely kért föl arra, hogy jöjjek ide oktatni, és bár korábbi munkahelyem, a KLKF olyan közel volt, hogy otthonról odaláttam, mégis szívesen vállaltam az utazást a Farkasvölgyi útra, „a hegyre”, mert nagy kihívásnak éreztem, hogy részt vehetek egy új tanszék létrehozásában. 

2005-től tanszékvezető. Ezalatt milyen utat járt be a tanszék? Mire a legbüszkébb?

Úgy vélem, a Határrendészeti Tanszék legfőbb értéke, hogy mindig meg tudott felelni a vele szemben támasztott gyakran változó követelményeknek. Változás pedig akadt bőven. Gondoljunk csak a határőrség integrálására a rendőrség szervezetébe, vagy arra, hogy időközben Magyarország előbb uniós, majd schengeni tagállam lett, de említhetném a Nemzeti Közszolgálati Egyetem megalakulását is. Folyamatosan hozzáigazítottuk a képzést a megrendelői követelményekhez, elvárásokhoz. Kiléptünk a nemzetközi felsőoktatási térségbe is. Jómagam voltam vendégtanár a szczytnoi rendőrakadémián, Pozsonyban, illetve a Frontex (az Európai Határ- és Partvédelmi Ügynökség) égisze alatt Litvániában is. Ugyanakkor a tanszék valamennyi munkatársa bekapcsolódott a Frontex, a Cepol (az Európai Unió Bűnüldözési Képzési Ügynöksége), illetve a KERA (Közép-európai Rendőrakadémia) képzési tevékenységébe. A Frontexszel való együttműködés keretében a Rendőrtiszti Főiskolán képzéseket tartottunk a schengeni tagállamok vezető beosztású tisztjei számára. 2015-től az EU Keleti Partnerségi Programja keretében az integrált határigazgatási modell oktatását fejlesztjük. Kétoldalú nemzetközi kapcsolataink is kiterjedtek: Ukrajna, Belorusszia, Grúzia, Moldova, Örményország, Azerbajdzsán mellett a szomszédos EU-tagállamokban is jó szakmai együttműködést építettünk ki a társszervekkel, illetve a felsőoktatási intézményekkel.  Az oktatók szakmai felkészültségének növelése érdekében fontosnak tartom, hogy a munkatársaim rendszeresen részt vesznek külföldi szakmai gyakorlatokon.

Kiknek adják át a tudást, a megszerzett tapasztalatokat a tanszék oktatói? Milyen fiatalok jönnek határrendésznek, mi motiválja őket?

Megelégedettséggel, jó érzéssel gondolok a hallgatóinkra. A határrendészeti szakirányra jelentkezők közül jóval többen jelölik meg első helyen a szakirányt, mint ahány jelentkezőt fel tudunk venni. Nagy jelentősége van annak, hogy valaki a tanulmányait motiváltan kezdje el. A tömeges méretű migráció kezelése során a rendőrség határrendészeti tevékenysége az utóbbi években egyre ismertebbé vált a társadalomban és a rendőrségen belül is. Javult a határrendészeti szolgálati ág megítélése, jóval többen jelentkeznek, mint korábban: 11,5-szeres a túljelentkezés. Ugyanakkor fontosnak tartom, hogy a hallgatóknak az életpályájukon elért sikerei nem okvetlenül kötődnek a tanszékhez. A tanszék csak képessé teszi őket arra, hogy a pályán elinduljanak. Az önálló tiszti élethez nemcsak az a fontos, hogy pontosan mit tud valaki, hanem az, hogy milyen motivációi vannak, milyen személyiségjegyeket visz magával ahhoz, hogy önmaga helytálljon. Ezért jó érzéssel tölt el, hogy a helyszíni tanulmányutakon volt hallgatóink munkájában olyan szakmai döntéseket, módszereket, taktikákat is megfigyeltünk, amelyeket itt mi nem tanítottunk – de mindehhez innen vitték magukkal a kreativitást, a vezetői képességet. Volt hallgatóink közül többen publikáltak az idén megjelent A határrendészeti tisztképzés negyedszázada című kötetben is.

2002 óta gyakorlat a Határrendészeti Tanszéken, hogy évenként mindhárom évfolyam hallgatói a csobánkai gyakorlótéren, éjszaka, a határellenőrzésben alkalmazott technikai eszközök támogatásával komplex zárógyakorlatot hajtanak végre. Ebből nőtt ki a közös közszolgálati gyakorlat?

A közös közszolgálati gyakorlat nem a mi vívmányunk. De tény, hogy a KLKF-en folyó képzésben volt hasonló. Dr. habil. Kovács Gábor oktatási rektorhelyettes úr is ott volt oktató,  látta ennek a közös gyakorlásnak a fontosságát. Először a határrendészeti mesterképzésben valósítottuk meg a zárógyakorlatot, majd az RTK-n volt ilyen megmérettetés, s ma már egyetemi szinten vesznek részt a végzős hallgatók a közös közszolgálati gyakorlaton.  De visszatérve a csobánkai zárógyakorlatra: a tanszéken nagy jelentőséget tulajdonítunk annak, hogy feladatorientált, gyakorlatcentrikus, a vezetővé való felkészítést célként kitűző képzést valósítsunk meg. Mindez csak úgy lehetséges, hogy eleget vagyunk terepen, a valóságot megközelítő körülmények között, és a hallgatók közösen dolgoznak.

Ezredes úr, biztos vagyok abban, hogy a nyugdíjas éveket sem fogja tétlenül tölteni. Milyen tervei vannak?

Stratégiai szemléletű ember vagyok, öt–tíz évre előre szoktam tervezni. Mindenekelőtt szeretném megőrizni a szellemi-fizikai állapotomat. Hiányzik, ha nem mozgom, az életvitelemben benne van, és a mozgás mindig segített abban, hogy az itteni feladataimat megfelelően tudjam ellátni. Szívesen túrázom, most pedig nordic walkingozni tanulok. Nem szeretnék mindent abbahagyni az eddigi tevékenységemből. Továbbra is oktatok a Rendészettudományi Doktori Iskolában, és témavezetést is vállalok. A Magyar Rendészettudományi Társaság Határrendészeti Tagozatának elnökeként azt mondhatom, hogy nagyon gyümölcsöző a tagozatot befogadó tanszék és a tagság kapcsolata. Szeretném, ha ez a kitűnő kapcsolat megmaradna, és ha majd átadom az elnöki tisztet, akkor az átmenet zökkenőmentes lenne. Részt veszünk a Belső Biztonsági Alap (BBA) egyik projektjében, ennek nagyjából a közepén vagyunk. Kutatási témánk a kiskorúak jogellenes külföldre vitelének megakadályozása. A projekt szakmai vezetőjeként szeretném, ha beérne a munka gyümölcse. Készült egy tanulmánykötet és tananyag is. Erre építve a célunk összesen 240 rendőrnek ebben a témakörben végzendő felkészítése hatszor egyhetes kurzusokban. Az első kurzust sikeresen megtartottuk, a hatodik februárban ér véget.

Milyen gondolatokat hagyna szívesen a következő generációkra?

A rendvédelmi munka együttműködésen alapszik, egyik szervezet, egyik ember sem tud a másik nélkül meglenni; jó példa erre a schengeni külső határokon működő határátkelőhelyeken a határrendészeti ellenőrzést végző rendőrök és a vámellenőrzést végző pénzügyőrök munkája. De ma már nemzetközi méretekben is arra vannak ösztönözve a rendvédelmi szakemberek, hogy közösen oldják meg a feladatokat. Fontos még az egész életen át való tanulás. Szerintem a tanulás és a tanítás ugyanannak a tevékenységnek a két oldala. Az oktatás mindig a hallgató és a tanár együttműködésén alapul.

Suba László


Címkék: hírek 2017 interjú

Betöltés...