Összehasonlító rendészettudományi konferenciát rendeztek a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen, ahol a hazai szakemberek mellett a nemzetközi kutatók is előadtak.
„Magyarországon mintegy 25-30 évre tehető a rendészettudomány megjelenése” – fejtette ki Dr. Janza Frigyes ny. r.vezérőrnagy megnyitóbeszédjében. Kiemelte, hogy az évek során megteremtődtek a rendészettudomány intézményi, tudományos, akadémiai és civil keretei is, emellett a tudományos folyóiratokra is nagy hangsúlyt fektetett a szakma. „Teljes körűvé tettük a bázisát, az alapjait a rendészettudománynak.” Janza Frigyes rávilágított, hogy rendkívül nehéz a rendészettudományt összehasonlító módon vizsgálni, mivel az egyes országok különböző jogrendjei alapvetően befolyásolják a terület részleteit. Véleménye szerint a hasonló konferenciák feladata, hogy ezeket a különbségeket megnevezze és az egységes európai gyakorlat irányába mutasson utat a szakma számára. „A megalapozottsághoz csak a tudomány, csak Önök adhatják meg a témaanyagot” – nyitotta meg a konferenciát a vezérőrnagy.
Dr. habil. Boda József ny. nb. vezérőrnagy köszöntőjében kiemelte, hogy a magas szintű tudományműveléshez szükséges feltételeket és forrásokat sikerült kialakítani, valamint lekötni a Rendészettudományi Karon. A kari polgárok oktatásához, kutatásaihoz, valamint fizikai felkészítéséhez az új speciális rendészeti épületegyüttes mellett új könyvtár és sportpályák járulnak hozzá. A dékán kiemelte, hogy a karon jelenleg 27 kutatócsoport és kutatóműhely működik, ezek a KÖFOP „A jó kormányzást megalapozó közszolgálat-fejlesztés” program keretében valósulnak meg, amelyhez a magyar kormány, valamint az Európai Unió is hozzájárul. Boda József felhívta a figyelmet, hogy a kutatások eredménytermékei folyamatosan készülnek, viszont ezen felül bízik abban, hogy a program lezárása után is folytatódni fognak a kutatói együttműködések.
„A rendészettudomány a rendészet jogának, a rendészet szervezetének és a rendészet működésének törvényszerűségeit tanulmányozó tudomány” – ismertette a fogalom meghatározását Prof. Dr. Finszter Géza. Kifejtette, hogy a rendészettudomány rendszertani helye az állam- és jogtudományok tárgykörében helyezkedik el, viszont fontos tisztázni a viszonyát a kapcsolódó diszciplínákkal és a hozzá közel álló területekkel. „Mély meggyőződésem, hogy a rendészettudományt csak alkotmányos demokráciában lehet művelni” – emelte ki a professor emeritus, mivel véleménye szerint a rendészet kritikai megközelítésére csak demokratikus rendszerben van lehetőség. Finszter Géza rávilágított, hogy a rendszerváltozás során három feladatot jelölt meg a szakmai igény: egyrészt, hogy a rendészet minőségi változáson essen át tudományos, komplex megközelítésre alapozva, másrészt, hogy átfogó rendőrségi törvényt kodifikáljanak, harmadrészt pedig, hogy kormányokon átívelő, hosszú távú rendészeti stratégiát alakítsanak ki. Személyes véleménye szerint nem jártak sikerrel. Nem sikerült minőségi fordulatot eszközölni, a rendőrségi törvénnyel nem elégedett, továbbá nem született meg a rendészeti stratégia. A professor emeritus önkritikát is gyakorolt, szerinte a rendészeti tudományos közösség túlságosan elméletorientált. Végül Finszter Géza felhívta a figyelmet arra a felfogásra, miszerint a rendészeti kutatások kétfelé oszthatóak. Vannak olyan kutatások, amikor a rendészet a megrendelő, ekkor kis terjedelmű, gyakorlati részproblémákra keres megoldást a kutató. A másik, amikor tudományos megrendelés, társadalmi igény érkezik a rendészet vizsgálatával kapcsolatban, hogy vajon jól működik-e a rendszer. Ezt akadályozza a titkosság, a hierarchia, valamint a felfogás, miszerint a rendészetet nem kell kutatni, nem kell rajta változtatni.
Prof. Dr. Gorazd Mesko a szlovéniai rendészeti kutatásokat mutatta be a hallgatóság számára, amely széleskörű hagyományokkal rendelkezik az országban. A Maribori Egyetem professzora kifejtette, hogy az első kutatási egységet 1951-ben alapították a belügyminisztérium berkein belül, ahol 1954-ben alakult meg a kriminológiai intézet. 1992-ben külön iskola alakult, amelynek feladata a szakképzés és továbbképzés volt, végül 2004-ben nyerte el a helyét az intézet a Maribori Egyetemen. A szocializmus idején a kutatási irányok tematikája a klasszikus helyzeti bűnmegelőzésre, a problémák lokális felosztására, valamint a bűnmegelőzési rendszer és az igazságszolgáltatás hatékonyságára vonatkozott, a ’90-es években ezt egészítették ki empirikus kutatásokkal. Az ezredforduló után két fő hangsúly volt a szlovén rendészettudományi kutatásokban: egyrészt a biztonságtudományra fókuszált, másrészt a generális rendészeti ismeretekre. Jelenlegi rendészeti kutatásaik a másodlagos viktimológia elkerülését, a közösségi rendészeti tevékenységet, valamint a devianciakutatást veszik górcső alá. Emellett felvetődött a kettős rendészeti feladatok megjelenése, amely az állami szektor mellett a magánszektort is vizsgálja. Gorazd Mesko véleménye szerint a rendészeti reformoknak meg kell oldaniuk az átláthatóságot, a decentralizáció problémáját, az integritás, a legitimitás és a professzionális rendészeti képzés kérdését.
Dr. Sebastian Allertseder a bajor rendészet és a rendőregyetem működését mutatta be. Kiemelte, hogy Németországban nem használják a rendészettudomány kifejezést, rendészet és tudomány szempontjából közelítik meg a témakört. A professzor ismertette, hogy a német decentralizált rendszerben 16 szeparált, tagállami rendészeti szerv működik, amelyekre különböző jogi szabályozás és felépítés vonatkozik. A tartományi szinten csak határvédelemmel foglalkoznak a hivatásos erők. Sebastian Allertseder kifejtette, hogy a bajor rendőrség az egyik legnagyobb Németországban, közel 33.500 tiszt dolgozik a kötelékében. Az oktatási rendszer többlépcsős folyamat, amelyben elkülönül az elmélet és a gyakorlat. Az elmúlt évek német politikai megrendelései a gyakorlatorientáltabb képzés felé tolják el az oktatást a kutató szerint. Az előadás során a professzor kitért az aktuális kutatásokra, projektekre is: rendőri testkamerák bevezetését, belső közösségi üzenetküldő applikáció fejlesztését, valamint rendőrségi keresőmotor kialakításának lehetőségét vizsgálták. „Sokszor, amíg a projektek komplex problémákra komplex megoldásokat várnak, addig a rendőrök egyszerű és gyors megoldásokat szeretnének” – jegyezte meg. Véleménye szerint a hasonló fejlesztések egyik sikertényezője, hogy az innováció a rendőri munka egyszerűsítésére fókuszáljon.
Dr. habil. Révész Béla, a Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar egyetemi docense a „civil” tapasztalatokat ismertette a titkosszolgálati kurzusok egyetemi oktatása terén. „A titkosszolgálati szervek rejtett tevékenysége, a titkos állományban történő ismeretlen célok érdekében kifejtett működésük során a mindenkori állami főhatalom oltalma, fenntartása és védelmezése.” Az oktatásban egyre differenciáltabb és egyre mélyebben jelenik meg a titkosszolgálatok kutatása. Leginkább az egyetemes magyar történelemoktatás terén fókuszálnak rá, többségében a diktatúrák terén közelítik meg a témát. Emellett a jogtudományi, közigazgatás-tudományi, politológiai és szociológiai aspektusból is vizsgálják a titkosszolgálatok szerepét, feladatrendszerét, történetét és tevékenységét.
Szöveg: Podobni István
Fotó: Szilágyi Dénes