Teljes meggyőződésükkel hittek

„Szolgáltam, szolgáltam, mindig csak szolgáltam. És halálommal is szolgálni fogok. Forrón szeretett magyar népem és hazám tudom, megértik azt a szolgálatot.” – Utolsó mondatai Aulich Lajosnak az 1849. október 6-án kivégzett hősök egyikének, akik utolsó perceikkel is példát mutattak a nemzetnek, a világnak a sok osztrák által csupán „felforgató aljanépnek” nézett magyar szabadságharcosokról.

A megtorlás célja a rebellis magyar katonai és politikai vezetés lefejezése volt. Az osztrák udvar, Haynau a „bresciai hiéna” szabadjára engedésével kívánta csökkenteni egy várható újabb hasonló eseménysor potenciálját. Haynau egy magánlevelében a következőképp nyilatkozott feladatáról: „… egész Európának példát fogok mutatni, hogyan kell bánni a lázadókkal, és hogyan kell rendet, nyugalmat és békességet egy évszázadra biztosítani.” Ezzel az eltökélt szándékkal kezdte meg véres működését a bécsi forradalom évfordulóján, 1849. október 6-án, amikor végrehajtatta a halálos ítéleteket az aradi vértanúkon.

Azon a reggelen az osztrákok készenlétbe helyezték a katonaságot. A tüzérek égő kanóccal álltak az ágyúk mögött a várfalon. Tartottak Arad polgáraitól, ezért a kivégzéseket a Maros déli oldalán hajtották végre, a folyón való átkelést megtiltották.

Elsőként a négy golyó általi halálra ítélt következett. Hajnali fél hatkor a vár egyik sáncához vezették Kiss Ernőt, Dessewffy Arisztidot, Schweidel Józsefet és Lázár Vilmost. Polgári ruhában rablánc nélkül, beszélgetve mentek kivégzőik elé. A második gyászmenet 6 órakor indult el az újaradi országúthoz közel levő kis Maros-parti mezőre. Az elítélteken rablánc csörgött – még Damjanich törött lábán is, akit a vár szemétszállító szekerén vittek a vesztőhelyre. A sort Poeltenberg Ernő nyitotta, őt Török Ignác, Láhner György, Knezić Károly, Nagysándor József, gróf Leiningen-Westerburg Károly, Aulich Lajos, majd Damjanich János követte. Gróf Vécsey Károly volt a tizenharmadik.

Ezen a napon, Pesten halt golyó általi halált gróf Batthyány Lajos, az első felelős kormány miniszterelnöke is, aki este 6-kor maga vezérelt sortüzet kivégzőosztagának.

„Most tél van és csend és hó és halál.” Írta Vörösmarty Előszó című versében visszaemlékezve e napra.

Nekünk még 169 év elteltével is, fájdalmat hordoz e nap. Sajog a szívünk a magyarokért, akik Aradon, Pesten, előttük, utánuk haltak hazánk szabadságért, amit mi az ő áldozatuk árán kaptunk meg. Bátran küzdöttek, méltósággal haltak egy olyan eszméért, amiben teljes meggyőződésükkel hittek. Magyarországért.

Szöveg: Zente Nikolett Dóra r. tisztjelölt

Fotó: Bodó Pál