Kari karácsonyváró ökumenikus istentisztelet

Csiba Tibor isaszegi plébános, kerületi esperes, valamint Balogh Dávid, Budapest Mátyásföld, Cinkota Református Egyházközség segédlelkésze foglalta össze karácsony üzenetét karunkon a megjelent érdeklődőknek; az ünnep nem rólunk, nekünk szól…

Elsőként Balogh Dávid segédlelkész idézte János evangéliumának karácsonyi üzenetét: „Az ige testté lett, köztünk lakott és láttuk az ő dicsősségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsősségét, telve kegyelemmel és igazsággal.”

Mint mondta, a korabeli körülményekről tudni kell, hogy Jézust nem fogadták be az övéi; sem a zsidók, sem a görögök. A zsidók mindig felülről lefelé haladva nézik mit mondott az Isten, és én mi vagyok a földön, mit mond nekem bölcsessége, útmutatása. Az Ószövetség lényegében az Isten útját mutatja az emberig. Ez nem is olyan egyszerű, itt még Isten igéje bonyolult, sokak szerint a lelkészek értik csak, ez az ő „úri huncutságuk.”

A görögök viszont lentről, felfelé gondolkodtak: „Talán van valami fölöttünk, hisz minden világi tudomány logikája az Istenre mutat az ég felé!...”

Mi keresztyének, mindkét világlátást ötvözzük: Az Isten útja emberi, az ember útja isteni, ez Jézusban teljesedik ki. A karácsony nem rólunk, hanem nekünk szól.

Jézus szülőhelye Názáret, Palesztinában van, ma körül véve szögesdróttal. Az Ő dicsősségét nem lehet pl. a G7-ek tanácskozását övező figyelemmel mérni. Isten dicsősége a kis csodákban fejeződik ki. Jézus Krisztus telve volt kegyelemmel, mondhatnánk amnesztiával és igazsággal. Ha belegondolunk, életünk féligazságoktól szenved. „Mert az igazság nem nálunk, hanem egyedül Istennél van! Ez a közös nevező az összekötő kapocs közöttünk.”

A keresztények bizonyos összefüggésben reakciósoknak, maradiknak számítanak, mert a fogyasztói társadalom által elvárt puszta ajándékozás helyett a betlehemi, eredeti, lelki ajándékokra is nyitottak vagyunk…

Csiba Tibor esperes Máté evangéliumából idézte: „Jőjjetek én hozzám mindnyájan, a kik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket. Vegyétek föl magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok: és nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek. Mert az én igám gyönyörűséges, és az én terhem könnyű.”

Mint hangsúlyozta, Jézus a testben való születéssel egészen közel jött hozzánk, akinél mindig menedéket találunk. Hisz nem az a döntő, mi mindent teszünk, mutatunk a felszínen, hanem az a fontos, mi van a lelkünk mélyén… Mert akkor nehéz, helyzetben, döntés előtt mindig megkérdezhetjük a nekünk menedéket adót; „Uram te mit tennél, hogy élnéd ezt meg? Ha csend van a lelkünkben, meg fogjuk hallani az őszinte választ!...”