Büntetés-végrehajtási Tanszék története

A Büntetés-végrehajtási Tanszék történetéből

A büntetés-végrehajtási ismeretek felsőfokú oktatásának gondolata hazánkban a huszadik század elején jelent meg. A hazai börtönügy kiemelkedő alakja, Finkey Ferenc fontosnak tartotta, hogy ne csupán a joghallgatók, hanem a börtönhivatalnokok is részesüljenek felső szintű szakmai, börtönügyi képzésben.

A második világháború után a képezés elsősorban politikai és ideológiai indíttatású volt, a jelenlegi Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézet épületében és egy másik Maglódi úti épületben zajlott.

1954 és 1958 között a büntetés-végrehajtási tiszti képzés átmenetileg szünetelt, majd 1959-től a jelenlegi Rendészettudományi Kar területén, az akkori rendőrakadémia keretében működött. Az itt megszerezhető végzettség a tiszti rendfokozat elnyerésén kívül az érettségivel volt egyenértékű.

Szakmai vizsgálatok után, 1971-ben született meg a döntés, hogy a magyar börtönügynek szakszerűen és színvonalasan kiképzett tisztekre van szüksége, és hogy az ez évben megalakult Rendőrtiszti Főiskolához önálló tanszékkel a büntetés-végrehajtási képzés is társul 1972 szeptemberétől.

A Tanszékre ezen időszakban jelentős feladatok hárultak, ki kellett dolgozni az oktatási tematikát és tanári vénájú szakembereket kellett toborozni. A munkát dr. Szűcs Lajos bv. alezredes, a Tanszék első vezetője irányította.

A 70-es évek elején a kedvező gazdasági helyzet lehetővé tette, hogy a büntetés-végrehajtást meghatározó szakmai kérdések, így a börtönök korszerűsítésének, racionalizálásának és hatékonyságának témakörei előtérbe kerüljenek. A biztonsági kérdések mellett a rehabilitációs ideológia uralta a megoldások többségét, amelyekhez sokkal több és magasabb szinten képzett szakemberre volt szükség. Megalakult a pszichológus-hálózat, nőtt a nevelők létszáma, fellendült a fogvatartottak iskolai és szakmai oktatása. Az új megközelítés újabb biztonsági kihívásokat is jelentett. Az intézetek biztonságának fenntartásához a külső őrzés megtartása mellett egyre inkább a falakon belüli élet, a dinamikus biztonsági feltételrendszer kialakítása vált fontossá. Ebben a helyzetben ugrásszerűen megnőtt a speciálisan kiképzett szakemberek iránti igény, így a Tanszék oktatói munkája kiemelten fontos szerephez jutott.

A Tanszék - az egykori Karády Katalin villából átalakított – X. sz. épületben, három tanteremben és két tanári szobában kezdte meg a munkát. Nappali, majd 1975-től levelező tagozaton is (2000-ben „keresztféléves” szakkal is bővült) képezték a bv. tiszteket, elsősorban a biztonsági szakterületre, de más fontos posztokra is.

A Tanszék óriási energiát fordított és fordít jelenleg is arra, hogy a legkorszerűbb elméleti anyagot oktassa, amellett a hallgatók nevelésével, személyiségük formálásával közvetlenül, folyamatosan foglalkozzon. A kis létszámú osztályok, illetve a szoros emberi és munkakapcsolat révén tanár és diák között a kapcsolat jó, a tananyag elsajátítása közvetlenül ellenőrzött. Szinte egyénre szóló differenciával folyik az oktatás, a szakmára történő felkészítés, a hivatástudat erősítése. A bv-s hallgatók elhivatottsága a Karon már-már legendás. Ennek is köszönhető, hogy a büntetés-végrehajtási hallgatók meglehetősen jó eredményeket érnek el tanulmányaikban, majd később a büntetés-végrehajtási pályafutásuk során.

A Tanszék oktatói szakmájuk kiemelkedő képviselői voltak régen is, és így van ez ma is. Többen több évtizedes szakmai múlttal rendelkeznek, hosszú évek oktatói tapasztalatával. 10 éves büntetés-végrehajtási gyakorlata a legfiatalabb tanároknak is van. Rendszeresen végeznek szaklektori munkát, véleményt készítenek különféle központi tervezetekhez, részt vesznek a kodifikációs munkában.

A Tanszéken a modern magyar büntetés-végrehajtás kiemelkedő szakemberei teljesítettek szolgálatot. Igazságtalan lenne, ha bárkit kiemelnénk közülük, mert valamennyien saját szakterületük elismert tekintélyei, akik beírták nevüket a büntetés-végrehajtás történetébe.

Volt tanszékvezetők: Dr. Szűcs Lajos, Balogh László, Dr. Lőrincz József

Volt tanszékvezető-helyettesek: Hevényi Attila, Dr. Képes Endre, Dr. Csetneky László

Volt oktatók: Dr. Szűcs Lajosné, Dr. Csordás Sándor, Madej Ferenc, Dr. Marosi Pál, Válint Lajos, Dr. Cser Gyula, Dr. Kraviánszky Mihályné, Dr. Sárdi Miklós, Kaszt János, Dr. Huszár László PhD., Dr. Zeller István, Dobos István, Sztodola Tibor, Bodnár Miklós, Dr. Pallo József PhD., Veszelka Vendel, Kovács László, Módos Tamás, Kiss Ágnes, Nagy Gábor