A tanulmányi félév elejéhez kapcsolódóan hangzottak el a Rendészettudományi Karon az istentiszteleti gondolatok, amelyek a tanév minden napjához, sőt akár a vizsgaidőszakhoz is erőt adhatnak…
„Nem is olyan rég még én is hallgató voltam”… , kezdte ez alkalomra összefűzött gondolatai kifejtését Balogh Dávid, Budapest Mátyásföld, Cinkota Református Egyházközség segédlelkésze. Jézus Bethesda tavi gyógyításakor kiderült, hogy az egészség–betegség, élet–halál, hit–üdvösség kérdései a mindenható kezében vannak. Nekünk protekciónk van az istennél, de ez nem jelenti azt, hogy minden baj elkerül, vagy, hogy a próbák 1–2 napnál tovább nem tarthatnak. A bibliai gondolat szerint; „Keressétek az Isten országát, a többi minden megadatik nektek!” Mintegy ráadásként, hisz azt olvashatjuk máshol; „Kérjetek, és majd adatik.”, azaz a nem hívők is egyszerűen kérhetik segítségül a szentlelket a hit elnyeréséhez. Isten tudja, hogy az ember vétkezni fog, hisz a bűn, ami elront. A vétek jelzi, hogy a jövőben is van isteni protekciónk, a megbocsátás lehetőségével azt magunkban hordozzuk. Gyermekeinknek is felnőtté válásukig szükségük van útmutatásunkra, irányításunkra, vezetésünkre. Mert bizonyos döntéseket még nem lehet rájuk bízni, ahhoz nem elég érettek. Például nem lehet rájuk bízni a választást, Isten országát illetően! Csak a felnőtt, aki már jól választott, az tudja, érzi, hogy mögötte a legnagyobb hatalom áll… De az egyetem padjaiban is ugyanazt az órát hallgatjuk, mégis más-más jegyeket kapunk…
Író Sándor atya, Vérteskethely plébánosa, gondolatait az elöljáró kötelességeivel indította, a jó pásztor gondolatával, aki nehéz körülményeket vállal, hisz hol elől kell mennie, hol hátul kell lennie. Sok a lemorzsolódás; a felelősség sokakat nyomaszt. A sikeres felvételi után, már a kezdeti nehézségek is többeket eltántorítanak, nem beszélve a későbbi megpróbáltatásokról. Ekkor jönnek azok a vélemények, hogy a hivatás, az azzal járó sok-sok áldozat nincs eléggé megfizetve, meghálálva. Ide illik az interneten a minap talált gondolatsor. Szerzője elősorolja a biblia sok közismert alakját, közismert kedvezőtlen, negatív tulajdonságukkal; pl. (kezdve a szófogadatlan, bűnre csábító Évától a gyilkos Mózesen át, a testvérgyilkos Káin, az elsőszülöttséget tál lencséért ikertestvérétől Ézsautól megvásárló Jákob, aki hasonló csalárdsággal szerzi meg apjától az elsőszülöttnek szánt atyai áldást is?... Majd a figyelemre méltó konklúzió: „Isten nem az alkalmasokat hívja el, hanem az elhívottakat teszi alkalmassá!...”
Egy másik történetben egyetlen hajótöröttnek sikerül elvergődnie a lakatlan kis szigetre. Magához térve erőt gyűjt, de csak az jut eszébe, hogy ilyen szerencsétlenség is csak az általa kiválasztott hajóval történhet! Pár nap múltán rájön, hogy érdemes a nap tüze, a szél ereje és a hirtelen lezúduló esőktől menedékül valami kalyibát összetákolni. Nem kevés vesződséggel sikerül az égből gyakran ömlő víz ellen egy kis magaslatra azt megépíteni. A várt és hamarosan be is következő éjszakai vihar egyik utolsó villáma épp a kalyibába csap, ami a szakadó eső ellenére porig ég. „Mindezek után még keresni valóm ezen a világon?!” dideregte magában bőrig ázva a derengő hajnalig a hajótörött, gondolatban kiválasztva a sziget sziklaszirtjét, ahonnan jókor reggel majd mélybe veti magát. Meg sem várva a teljes világosságot útnak indul, rettenetes elhatározását megvalósítani. A szirten azonban közelgő vitorlásra lesz figyelmes, amiből hamarosan csónak indul szigete felé. Még megvárta őket, hogy elkeseredve megkérdezze tőlük „Hát maguk mit keresnek itt?!” „Megláttuk a tüzet, idejöttünk…”
Vezetőnek lenni nem egyszerű, de Isten nem teremt selejtet, felesleges dolgokat; mindenben meglátja a szépet, a tökéleteset, a gyönyörűt, bátran kérjünk tanácsot tőle!
Szöveg: Deák József
Fotó: Bodó Pál