Március 14-én 7.30-kor sorakozott a fel az RTK Rendvédelmi Tagozata megemlékezni az 1848–49-es forradalomról és szabadságharcról, hőseiről.
A 171 éve történtekre emlékezve, gondolatait Paronai János II. évfolyamos határrendész szakirányos rendőr tisztjelölt fejezte ki, ismertetve a tagozat állományával.
Mint hangsúlyozta, bár a múlt jeles eseményei sokak halálához, vagy keserű kínjához kötődnek, de március 15-én a dicső hazafiak hősies tettei kerülnek előtérbe, hisz a pesti ifjúság idealizmusa győzedelmeskedett a lehúzó kishitűséggel szemben, amihez rendkívüli cselekménysorozatnak kellett végbe mennie. 1848. március 15-én szavakba öntötte akaratát a nemzet, s a régi, elavult, korhadt rend kártyavárként omlott össze: „A forradalomhoz kötődő történelmi személyek mellett, a szabadságot nem egy arctalan tömeg vívta ki. A szabadságot az alkotni képes, a közös célokért tenni tudó és tenni akaró egyének teremtették meg. A polgári forradalom lehetőségét az emberek összetartása vívta ki.”
Mint mondta a határrendész tisztjelölt, akaratukat összekovácsolta, erejüket megsokszorozta a tudat, az összefogásukban rejlő erő pedig megvilágosította az elfeledettnek vélt irányt. Ők tetteikkel igazolták, Széchenyi István mára jól ismert gondolatát: „Egynek minden nehéz; soknak semmi sem lehetetlen.” A nemzet összetartásának tudata 1848-óta a legjelentősebb erkölcsi, szellemi és érzelmi erőforrásunk.
Bár a forradalomnak hamar vége lett – folytatta –, annak minden egyes pillanata, a múltunk e márciusától létezik, hatással van a magyar nép életére, s jelen lesz szívünkben a jövőben is, amit évről-évre jeleznek kitűzött kokárdáink. A reformkor politikusai után egy radikális fiatalokból álló generáció, az úgynevezett „országgyűlési ifjak” és legnevesebb vezetőik; Lovassy László Petőfi Sándor, Jókai Mór továbbá Vasvári Pál tenni is mertek hazájukért a drámai pillanatokban.
Iskolák, intézmények, utcák viselik 1848-49 további jeles hősei nevét, mint Kossuth, Széchenyi, Batthyány Lajos, Arany János, Damjanich, Klapka, Bem, és társaikét. De rajtuk kívül ilyenkor rendre tisztelgünk a névtelen hősök és áldozatok ezrei előtt is nemes hazafisággal. A szabadságharc, ha a hatalmas túlerő leverte is, nem bukott el. Hisz Vörösmarty Mihály „Szózat”-ba vésett szavaival: „Az nem lehet, hogy annyi szív Hiába onta vért, S keservben annyi hű kebel Szakadt meg a honért.”
Nem bukott el, mivel történelmünk során azóta is példaadó magatartás és követendő példa a szabadságért való küzdelem!
A szép megemlékezést egy perces néma „vigyázzállás” zárta.
Szöveg: Paronai János, Lőrincz Kornél, Deák József
Fotó: Bodó Pál