A Nemzeti Közszolgálati Egyetem Rendészettudományi Kar állományának ifjú tagja, Gulyás Michelle öttusázó hat világbajnoki érem birtokosa. Rendszeresen minden versenyszámban kimagasló teljesítményt nyújt. Az interjúban elmondta, hogyan értékeli a sporttevékenységét, továbbá arról is beszélt, hogyan tudta összeegyeztetni a tanulást a sporttal.
Londonban születettél, a nővéred Ománban, az öcséd Milánóban. Mit adtak Neked a külföldi mindennapok? Ha jól tudom, először nem magyarul tanultál meg.
Apukám munkája miatt hosszabb időt éltünk külföldön, és sokat utaztunk. Olaszországban jártam óvodába, illetve Szlovéniában, Ljubljanában kezdtem meg az általános iskolát, párhuzamosan pedig különbözeti vizsgákra hazajártam, amire az anyukám készített fel. A sok változás miatt úgy gondolom, hogy nagyon jó alkalmazkodó képességem alakult ki, ami egyébként segít a sport, illetve az élet egyéb területein is. Illetve nyitottabb, közvetlenebb lett a személyiségem, hiszen mindig újabb közösségekbe kellett beilleszkednem.
Mi a sikereid legfőbb titka?
Ritka a sportban, hogy valakinek ilyen támogató háttere legyen, mint amilyen nekem van: a családom, az edzőim, az egyesületem, illetve az NKE. Az edzőim mindig azt mondják, hogy nagyon jó versenyző típus vagyok, és igazán jól fog rajtam az edzésmunka, de ez az ő érdemük is, hiszen olyan személyre szabott munkát végzek, ami segít a folyamatos fejlődésem során. Emellett mentálisan is rendkívül erős versenyzőnek tartom magam. A sportpszichológusommal rengeteget dolgozom azon, hogy ne csak testileg, de mentálisan is készen álljak a versenyekre, hogy jól tudjam kezelni a versenyen a nyomást, stresszt, izgulást, illetve az esetleges téthelyzeteket. Az öttusában a technikai számoknál (lövészet, vívás, lovaglás) elengedhetetlen a megfelelő koncentráció, pontosság, illetve az, hogy a külvilágot ki tudjam zárni, és ezáltal maximálisan oda tudjak figyelni az adott feladatra. Nem elég jó formában lenni, és magas szinten elvégezni az edzéseken a munkát, a versenyen az számít, hogy az ember valóban ki tudja hozni magából, amire igazán képes, hogy fejben összeszedett legyen, hiszen ott téthelyzetben, az élmezőnyben apró dolgokon múlik az, hogy valaki megnyeri vagy esetleg a 6. helyen zárja az adott versenyt.
Az öttusa szabályai folyamatosan formálódnak. Hogyan tudtál ehhez alkalmazkodni?
Szeretem az újdonságokat, és jól tudok a változásokhoz alkalmazkodni. Ebben nagy gyakorlatom van. Valójában minden verseny egy új kihívás, függetlenül a változtatásoktól, és az edzésmunkán is eszerint kell módosítani, a versenyző és a versenytársak igényeit is figyelembe kell venni, illetve a sport változásával ezekhez is kell igazítani. Ez nagy kihívás, de élmény is egyben.
Miért éppen a bűnügyi nyomozó szakirányra jelentkeztél a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen?
Külföldön sokan választják a hivatásos pályát a sport mellé. A magyar élsportolók egy része a Honvédségnek, a Sportszázadnak is a tagja. Ez nekem is megfordult az fejemben, azonban engem inkább a rendőrség vonzott, és mindenképpen szerettem volna elvégezni egy jó egyetemet, így találtam rá az NKE-re. A rendőrségen belüli bűnügyi nyomozó szakirányt azért választottam, mert úgy gondoltam, hogy az összes szakirány közül ez a legváltozatosabb, így a sportkarrierem végeztével, valami szintén izgalmas, különleges munkám lehetne. Mikor még az egyetemre jelentkeztem, nem gondoltam, hogy ennyire sikeres lesz a sportpályafutásom, és az egyetem után egy komoly választás előtt állok majd: a sport vagy a rendőrség? Azért végeztem el a képzést, hogy rendőr lehessek, és ez legyen a hivatásom, de a sport szeretete miatt a sportolást sem szeretném idő előtt befejezni. Szerencsére a rendőrség és az NKE jelentős támogatásával maximálisan tudok készülni a 2024-es olimpiára, így a döntés ideje kitolódott.
Hogyan tudtad összeegyeztetni a sportolást és a tanulást a Rendészettudományi Karon?
Voltak nehezebb időszakok, de mindig tudtam, hogy mikor melyik területet kell előtérbe helyezni. A vizsgák és a ZH-k időszaka alatt az egyetem, a tanulás volt hangsúlyos, míg az év legfontosabb versenyei idején a sport. Ez akkor volt ez nehezebb, mikor mind a két területen egyszerre kellett helytállni: párhuzamosan voltak versenyek, versenyek között pedig folyamatosan ZH-k, vizsgák. De én tudtam, hogy mit miért csinálok, világos céljaim voltak, teljes elkötelezettséggel álltam a dolgokhoz minden területen, így tudtam jól tanulni a sport mellett is.
Bűnügyi nyomozó végzettséget szereztél, jelenleg a Rendészettudományi Kar állományában dolgozol. Milyen feladataid vannak az egyetemen?
A munkám két fő témakörre koncentrálódik. A toborzással kapcsolatos feladatok során fiatalokat ismertetünk meg a hivatásos pálya érdekességeivel, sajátosságaival. Emellett az egyetemi sportélet fejlesztésével, versenyek szervezésével is foglalkozom.
Fiatal korod ellenére már a második olimpián veszel részt idén. Milyen álmokkal, tervekkel fogsz nekivágni a versenyzésnek?
Ez a párizsi teljesen más olimpia lesz, mint a tokiói volt, hiszen ott az utolsó pillanatban, mondhatni meglepetésszerűen, direkt kvótával, egy VB bronzéremmel kvalifikáltam magam az olimpiára. Még csak junior korosztályú versenyző voltam, és úgy gondolom, hogy nekem azért nyílt esélyem részt venni az olimpián, mert 1 évvel később tartották meg a Covid-járvány miatt, és addigra utol tudtam érni a nemzetközi élmezőnyt. Mostanra pedig már több éve felnőtt mezőnyben versenyzem, és jól ismerem a felnőtt mezőny elitjét, de természetesen ezáltal ők is engem. Az idei évi felkészülésem az olimpiára van hangolva úgy, hogy lehetőleg a nyár végére legyek a legjobb formában fizikálisan és mentálisan is. Addig még lesz hat verseny, ahol indulni fogok (OB, VK-k, VB) amelyek fő célja, hogy további versenyrutint és tapasztalatot gyűjtsek, minél jobban kiismerjem az ellenfelek vívó stílusát, hogy a legmegfelelőbb stratégiát tudjuk alkalmazni az olimpián. Emellett a fizikai számokban folyamatos visszajelzést kapok, hogy milyen munka az, amitől jobban futok és úszom egy versenyen, mik a hiányosságaim, min kell még utolsó pillanatig csiszolni. Örök maximalista vagyok, így mindig keresem azokat a területeket, ahol a felkészülésemhez még egy kicsit hozzá tudunk tenni, hogy minél jobb lehessek a versenyeken.
Ha jól tudom, az olimpia után nyomozóként folytatod a munkádat.
A nyomozói pályát választottam, így természetesen szeretném ezt folytatni. Viszont nagy kérdés, hogy ez hogyan lesz összeegyeztethető az élsportolói karrieremmel. Itt egy kettős életpálya modell lenne a kézenfekvő megoldás, de erre a kérdésre az olimpia után kell visszatérni.
Kik a példaképeid a sportban?
Nagyon sok példaértékű sportoló van, akiket szeretek és követem a pályafutásukat, nem is feltétlen csak az öttusa berkeiben, hanem az öttusa külön sportágaiból is (például úszónők, atléták, vívók). Azért szeretem követni őket, mert sokat lehet tőlük tanulni, olyan tippeket kaphatok tőlük, amiket akár be tudok építeni a saját felkészülésembe. Igazi példaképet választani számomra azért nehéz, mert egyrészt nagyon jól kell ismerni valakit ahhoz, hogy igazi példaképpé válhasson, másrészt fontos látni a kihívásokat, a körülményeket, amelyekkel szembesültek, és ezekkel hogyan boldogultak, majd párhuzamokat kell vonni azzal, amit az ember maga is átélt.
Kik a példaképeid a rendőrségnél?
A hivatásom elején kevés kollégát volt szerencsém személyesen megismerni, de így is számos alkalom volt arra, hogy példamutató kötelességtudatot, elkötelezettséget, szakmaiságot, a hivatás szeretetét, segítőkészséget és emberségességet lássak, amelyek mind-mind nagyon fontosak a számomra.
Mit adott neked a sport?
Erre nehéz röviden válaszolni… Rengeteget kaptam a sporttól. A személyiségemet is jelentősen formálta, sok olyan tulajdonságom van, amit annak köszönhetek, hogy kisgyerekkorom óta versenysportolok, és napi szinten az életem fontos részét alkotja. Nagyon közeli, igazi életre szóló barátokat szereztem. Rengeteg örömet, felejthetetlen élményeket, de sok könnyet és nehéz pillanatokat is átéltem. Azonban mindez engem formált, hozzájárult a jellemem fejlődéséhez, és megismertem, hogy valójában mire is vagyok képes. A sporttal a világ szinte minden tájára eljutottam, sokat utaztam edzőtáborokba és versenyekre is, mindez elképzelhetetlen lett volna a sport nélkül.
Az interjút készítette: Nagy-Tóth Nikolett Ágnes
Fotó: Archív/Buza Virág