Hagyományok és innováció – 150 éve alakult meg a magyar királyi pénzügyőrség

A Nemzeti Adó- és Vámhivatalnál (NAV) az idén több évfordulót is ünnepelnek. Mindkét jogelőd szervezetnek kerek születésnapja van: az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatalt 30 éve, 1987-ben, a Magyar Királyi Pénzügyőrséget másfél évszázada, 1867-ben alapították. Nem mellékesen a sokak által ismert Pénzügyőr Zenekar az idén ünnepli fennállásának 75. évfordulóját.

A 150 éves évforduló alkalmából érdemes visszatekinteni: honnan indult és meddig jutott a vám- és pénzügyőri szakma az elmúlt tizenöt évtizedben. A születés pillanata 1867. március 10-e, amikor Lónyay Menyhért akkori pénzügyminiszter létrehozta a Magyar Királyi Pénzügyőrséget, ami a magyar államkincstár bevételeit biztosító, azaz a gazdasági rendvédelmünk feladatait kizárólagosan ellátó, katonailag szervezetten működő szaktestület volt. A pénzügyőrség szervezetében folyamatosan kisebb-nagyobb reformokat hajtottak végre a megalakulástól a századfordulóig. A vámigazgatási feladatokat azonban nem ez a szervezet látta el; a dualizmuskori vámhivatalok hivatali szervezetben működtek, a korabeli magyar pénzügyigazgatási szakhatósági szervezetek tagjaként, a magyar kormány felügyelete alatt, a Magyar Királyi Pénzügyminisztérium irányításával. A kiegyezés után a Magyar Királyság területén működő vámhivatalok tevékenységének alapját a magyar–osztrák vámunió képezte. Az átláthatóbb ügyintézés érdekében az adó- és vámhivatalokat 1872-ben szétválasztották. Ettől kezdve 14 éven keresztül a horvátországi és a szlavóniai határon Vám- és Adóőrség, Fiumében pedig 1918-ig a Magyar Tengeri Pénzügyőrség működött.

Ebben az időszakban, 1870 és 1874 között épült meg a vámpalota, neoreneszánsz (eklektikus) stílusban. A ma a Budapesti Corvinus Egyetemnek otthont adó épületet Ybl Miklós tervezte és építette, a tetőszerkezet pedig Feketeházy János hídépítő mérnök munkája. A Fővám-palotában négy különálló hivatal működött: a vámhivatal, a pesti pénzügyigazgatóság, a központi árüzleti igazgatóság és a bányatermék igazgatóság. A vámpalota alatt kiterjedt, raktárként szolgáló pincerendszer épült, amelyből négy, zsilippel elzárható alagúton keresztül lehetett kijutni a Dunára. Az épület mellett és az épületen belülre is vasúti vágányok vezettek.

Az I. világháborút követően az Osztrák–Magyar Monarchia szétesése és a trianoni békeszerződés által véglegesített határok szükségessé tették a testület átalakítását. A pénzügyőrség legfőbb hatósága továbbra is a Pénzügyminisztérium volt. A következő szint a pénzügyigazgatóságoké, majd a pénzügyőri biztosi kerületek és a pénzügyőri szakaszok következtek. A két világháború között a pénzügyőrség továbbra is főként az adók és jövedékek beszedését végezte. A pénzügyőri vámszakaszok pedig a határsávban lévő vasúti és hajóállomások területén tevékenykedtek; előnyük az volt, hogy a vámhivatalok mellett, azoknál mozgékonyabb, a csempészek akcióira gyorsabban reagáló egységekként működtek.

A trianoni békeszerződés a magyar hadsereg létszámát 35 ezer főben maximálta, ezért a haderő jól képzett tiszti és altiszti állománya jelentős részének le kellett (volna) szerelnie. A Magyar Királyi Vámőrség felállításakor a volt hivatásos katonákat átképezték vámőrökké. A vámőrség elsősorban határőrizeti feladatokat látott el, továbbá felügyelte a vámhatáron a vámok beszedését, és igyekezett megakadályozni a vámjövedéki kihágásokat.

A II. világháború után újjászerveződött pénzügyőrség feladatrendszere és szervezeti felépítése változatlan maradt, éppúgy, mint a vámőrségé. A két testületet sem hagyták érintetlenül az akkoriban szokásban volt politikai tisztogatások. Ugyanakkor 1949-től már nők is szolgálhattak a pénzügyőrségnél. 1952-től bevezették a katonai rendfokozatok használatát, a korábban használt sajátos rangfokozatok helyett, mint pl. biztos, szemlész, vigyázó stb.

A korábban két különálló testületből 1964-ben megalakult a Pénzügy- és Vámőrség, majd a Vám- és Pénzügyőrség. A Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnoksága (VPOP) alárendeltségébe tartoztak a megyei parancsnokságok, a vám- és pénzügyőri szakaszok, a határvámhivatalok, valamint az országos hatáskörű nyomozócsoport.

A Vám- és Pénzügyőrség történetében – a szinte eseménytelen évtizedek után – két mérföldkőnek tekinthető időszakot említhetünk: a rendszerváltozást és az európai uniós csatlakozást. A rendszerváltozás a korábban létezett, többnyire jogkövető szocialista nagyvállalatok és a határok közé zárt állampolgárok helyett az utazás és a vállalkozás szabadságát hozta magával. Ez a folyamat természetesen hatott a Vám- és Pénzügyőrség munkájára is, hiszen sokan gondolták azt, hogy a zavarosban halászva megkerülhetik a vám- és adófizetési kötelezettségüket. A kintlévőség egyre nőtt, de a vámhatóság, elsősorban informatikai újítások révén, úrrá lett a helyzeten. Az Európai Unióhoz történt csatlakozásunk kihívását az jelentette, hogy mind jogi, mind pedig informatikai téren meg kellett teremteni az EU többi vámhatóságával való interoperabilitást, együttműködési képességet.

A vázlatos történeti áttekintés jól érzékelteti, hogy a vámhatósági és az adóhatósági munka mindig szorosan összefüggött. A Vám- és Pénzügyőrség folyamatosan együttműködött az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatallal: ez az együttműködés főként adatcserében, közös ellenőrzésekben öltött testet. A közös munka végül egy szervezetté kovácsolta a két hatóságot: 2011. január 1-jén megalakult a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV).

A vám- és pénzügyőri szakma folyamatos megújulása 1867 óta mindmáig különösen fontossá teszi a szakmai tudást, a képzés iránti igényt. Az egyik legelső testületi újság, a Spolarich János szerkesztette Pénzügyőr egyik 1890-es számában azt írta, hogy „nincs semmi testületünk ügyeibe, mi sürgősebb megoldásra várna, mint a szaktanfolyamok felállítása”. Ugyancsak beszédes a Pénzügyőrségi Szaklap fejlécén 1942-től szereplő testületi jelmondat: „Hűség a jellemünk, kötelességérzet a parancsolónk, szaktudás a fegyverünk”. A pénzügyőrök oktatását, kiképzését kezdetben helyileg, önképzéssel oldották meg. Iskolarendszerű képzés az újoncok számára csak 1909-ben indult, az akkori Néptemető (ma Fiumei) út 6. szám alatti pénzügyőr laktanyában. A magyar királyi altiszti iskola 1928-ban kezdte meg működését, a következő évtől a pénzügyőrök belső képzését ma is végző objektumban Kőbányán, a Harmat utca 202. szám alatt. A pénzügyőrök (és valamennyi NAV-alkalmazott) belső képzését, továbbképzését a NAV Képzési, Egyészségügyi és Kulturális Intézete látja el.   

A speciálisan a Vám- és Pénzügyőrség részére szakembereket adó felsőoktatás 1987-ben indult, amikor a Rendőrtiszti Főiskolán (RTF) levelező tagozaton létrejött az RTF képzési portfóliójába illeszkedő vámnyomozó szak, ekkor még szakgazda tanszék nélkül. Az óraadó tanárok a Vám- és Pénzügyőrség állományából érkeztek. A Vám- és Pénzügyőri Tanszék 1991-ben alakult, amiről tavaly az egyetem Farkasvölgyi úti campusán bensőséges hangulatú ünnepségen emlékeztek meg. A jelenlegi és a volt tanárok mellett ott voltak és szót kaptak többek között olyan volt hallgatók, akik ma már tábornoki rendfokozatot viselnek, és vezető beosztásban szolgálnak a Nemzeti Adó- és Vámhivatalnál. A huszonhat éve alapított tanszéken vámigazgatási tiszti és vámnyomozó tiszti szakot indítottak, mindkettőt nappali és levelező tagozaton. Ekkor már nem csupán óraadók oktattak: állandó tanároktól sajátíthatták el a hallgatók a vámjog, a jövedéki adójog, a vámtarifa és más, az NKE mai hallgatói számára is ismerősen csengő tantárgyak ismereteit. 2006-ban a Vám- és Pénzügyőri Tanszék is teljesítette a bolognai típusú képzés követelményeit: a szakokból a tagozat helyett szakirányok lettek (a vámnyomozóiból pénzügyi nyomozói, a vámigazgatási tisztiből vám- és jövedéki igazgatási).

A Vám- és Pénzügyőrség országos parancsnoka 2010-ben az önálló magyar pénzügyőrséget létrehozó egykori pénzügyminiszterről, gróf Lónyay Menyhértről elnevezett tanulmányi díjat alapított. A díj a korábbi Rendőrtiszti Főiskola, ma Nemzeti Közszolgálati Egyetem Rendészettudományi Kara azon vám- és jövedéki igazgatási (vám- és pénzügyőri), illetve pénzügyi nyomozói (adó- és pénzügyi nyomozói) szakirányos, nappali munkarendben tanuló hallgatói részére adományozható, akik kiemelkedő tanulmányi teljesítményükkel és átlagon felüli hallgatói aktivitásukkal, illetve magas szintű sport- vagy egyéb eredményeikkel kiérdemlik a Vám- és Pénzügyőri Tanszék és a Nemzeti Adó- és Vámhivatal vezetésének elismerését. A díjat minden esztendőben ünnepélyes keretek között adják át a Rendészettudományi Karon.

2017-től az alapképzésben nappali munkarendben négy évig, levelező munkarendben három évig tanulnak a hallgatók, a vám- és pénzügyőri, illetve az adó- és pénzügyi nyomozói szakirányon. Ebben az évben indult az Államtudományi és Közigazgatási Kar gondozásában a közigazgatásszervező alapképzési szak adóigazgatási szakiránya (harmadéveseknek), ahol az adóigazgatást érintő speciális ismereteket sajátíthatnak el azok a hallgatók, akik ezt a szakirányt választják.

A kétéves tanulmányi idejű rendészeti vezető mesterképzési szakon jelenleg levelező munkarendben folyik az oktatás. A három specializáció közül az értékelő-elemző specializáció a NAV és a Vám- és Pénzügyőri Tanszék kezdeményezésére jött létre, a szervezett bűnözés elleni specializáció pedig nyitott a NAV állománya számára is.

A 150 éves évfordulóhoz kötődő jubileumi év eseményekben gazdag volt az egyetemen is, e hasábokon csak néhány rendezvény kiragadására van mód. Március 21-én a Ludovika Szabadegyetem keretében dr. Szabó Andrea PhD pénzügyőr ezredes, egyetemi docens, a Vám- és Pénzügyőri Tanszék vezetője tartott előadást  Pénzügyőrök a mindennapokban (1867-től napjainkig) címmel. Az RTK Vám- és Pénzügyőri Tanszéke és a Szemere Bertalan Magyar Rendvédelem-történeti Tudományos Társaság (SZBMRTT) által szervezett konferencia résztvevői október 27-én emlékeztek az évfordulóra. Az eseményen a testület működésének legfontosabb korszakairól szóltak az előadások. Mérföldkövek az adó- és vámigazgatás történetéből címmel tanulmánykötet is készült a tanszék gondozásában, amit a Vám- és Pénzügyőri Tanszék honlapján lehet megtekinteni.

Az események sorát kiegészíti az a kerekasztal-beszélgetés, amit Quo vadis Vám- és Pénzügyőri Tanszék? – avagy a köz szolgálatára történő felkészítés kihívásai az adó- és vámigazgatás területén címmel rendeztek májusban, és amit a NAV számos vezetője és gyakorlati szakembere megtisztelt jelenlétével. Ugyancsak említést érdemel, hogy az idén már ötödik alkalommal sikerült felkelteni külföldi szakemberek érdeklődését is a szokásosan az év vége felé megrendezendő nemzetközi adó- és vámszakmai konferenciával. Ebben az évben tizenkét ország szakemberei és két nemzetközi szervezet képviselői, az Adóigazgatások Európai Szervezete (IOTA) főtitkára,  Miguel Silva Pinto és a Vám Világszervezet (VVSZ) tisztviselője, Tejo Kusuma is részt vettek az eseményen. A beszédes Innováció, elektronizáció, tudásmenedzsment című konferencia a jövőről szólt. Mint az IOTA főtitkára hangsúlyozta, nagy a nyomás a kormányok részéről, hogy minél több adót szedjenek be az adóhatóságok, ugyanakkor az ügyfelek elvárják e hatóságoktól, hogy jobb minőségű szolgáltatást nyújtsanak számukra. Egyre csökkenő pénzügyi forrásokból kell hatékonyan dolgozni, ezért is kell a technológiai fejlesztésekre összpontosítani. Az új technológiák használata azzal az előnnyel is jár, hogy az adóhatóságok könnyebben érhetik el a fiatal generációkat. 

Az elmúlt tizenöt évtized nem telt el tanulság nélkül. Az említett események előadói és a tanulmánykötet szerzői rendre arra a következtetésre jutottak – vagy legalábbis a mondatok, a sorok közül az világlik ki –, hogy a vám- és adószedés, a pénzügyőri szakma lényege hosszú évtizedek alatt sem változott. Jelenségek, kihívások, élethelyzetek ismétlődnek újra meg újra. Csak a megoldás kell, hogy mindig más legyen; ezért kell megújulni, világszínvonalra törni és minél több tudást felhalmozni és azt értelmesen felhasználni.

 

Szöveg: Dr. Suba László

Fotó: Szilágyi Dénes


Címkék: 2017 NAV évforduló