A Rendőr Hagyományőrző és Kulturális Egyesület szervezésében – Papp Károly r. altábornagy, országos rendőrfőkapitány védnöklete alatt – zajlott le a Rendőr képzőművészek XX. kiállítása.
A tárlatnak – immár szokásos módon – a Rendőrségi Igazgatási Központ galériája adott otthont. A rendezvény hagyományos módon Bodrogi Gyulának, a nemzet színészének ünnepélyes megnyitójával kezdődött, amelyet zene- és táncművészeti előadások követettek. Majd a kiállítók – az országos rendőr-főkapitány által is aláírt – elismerő okleveleket és tárgyjutalmakat kaptak. Az elismeréseket dr. Töreki Sándor r. vezérőrnagy, rendőrségi főtanácsos, bűnügyi országos rendőrfőkapitány-helyettes, valamint Sas Ferenc, az egyesület elnöke, továbbá a kiállítás főszervezői, Németh János Antal és Serdült Erika Irén adta át.
A tárlaton a képzőművészek által kiállított – festéssel, rajzolással, szobrászkodással, fafaragással, hímzéssel, valamint számos egyéb módon készült – képzőművészeti alkotások április 18-tól május 4-ig tekinthetők meg.
A kiállítók között szerepel immár negyedik éve meghívott művészként dr. Frigyer László r. őrnagy – az NKE RTK Kriminalisztikai Intézet Bűnügyi Stratégiai Tanszékének tanársegéde – is a fafaragásaival.
Honnan jött a fafaragás szeretete? – kérdeztük Frigyer Lászlót.
Eredeti szakmámat tekintve asztalos vagyok. A mesterséget és ezzel a fa szeretetét édesapámtól örököltem. Így annak ellenére, hogy időközben több szakmát is kitanultam – és a Rendőrtiszti Főiskola elvégzését követően az ELTE-n jogász végzettséget szerezem –, ha tehetem, továbbra is édesapám régi műhelyében keresem az igazi kikapcsolódást. A faragáshoz – úgy, mint az oktatáshoz – sok kitartás és türelem kell. A fával dolgozni kell. Az emléktárgyak egyszerű asztalosvésővel készülnek néha akár napokig is. Ugyanakkor ez a legnagyobb szépsége is egyben. Kezdetben csak egy faragatlan nyers munkadarab áll a rendelkezésre, amelyből ki kell hozni a legjobbat és a legszebbet. Ez kapkodással, erőszakos nagy lépésekkel nem megy. Az eredményt csak aprólékos megtervezett munkával lehet elérni.
Éppen ezért szeretek tanítani is, mert az oktatásban is pontosan ez a lényeg. Ha kitartó türelemmel, szeretettel és példamutatással viseltetünk a hallgatók irányában, akkor lesz lehetőségünk arra, hogy a lehető legjobb irányba tereljük őket.
Ugyanakkor sajnálatos módon nincs olyan sok időm az alkotásra, mint szeretném. Így általában csak ünnepi alkalmakra készítek egy-egy személyre szóló meglepetést közeli ismerősöknek. A kiállított munkadarabok is családtagok részére készültek.
Fotó: Milkovics Pál fotóművész