Szabó Dénes, a magyar rendészettudomány támogatója, a nemzetközi szociológiai tudomány nagyja, a kriminológia klasszikusa, az MTA külső tagja, a Royal Society of Canada rendes tagja, a L'académie des sciences morales et politiques del' Institute de France levelező tagja 2018. október 13-án eltávozott közülünk.
Szabó Dénes, 1947-ben fiatal szociológusként hagyta el Magyarországot, Leuven-i Egyetemen folytatva az ELTE Társadalomtudományi Intézetében megkezdett tanulmányait.
Apja székely nemes, nyugalmazott csendőrtiszt volt Gyöngyösön, anyja nagybirtokos lány, maga, a kőszegi alreál hadapródiskola tanulójaként, Ottlik Géza, „Iskola a határon” regényében „BB” hasonmása.
A Gyöngyöst idéző kisvárosias Leuvenből a nyugati világ szívébe, Párizsba került. Itt publikálta Belgiumban írott doktori téziseit tartalmazó korszakos kriminológiai művét; „Bűnök és városok” a bűnözés és a településszerkezet összefüggéseiről. Nagy visszhangot keltett könyve szerzőjét egy csapásra ismertté tette. Kutatásainak egyik iránya a modern rendőrségek empirikus tanulmányozása volt, amelyek, mint mondja, érzékeny szeizmográfként jelzik a társadalom működési zavarait.
A Nemzetközi Kriminológia társaság titkár-lelke lett. A Nemzetközi Kriminológiai Társaság (International Society for Criminology) elnökeként – majd tiszteletbeli elnökeként – hatalmas munkát végzett a nemzetközi kapcsolatok építésében. Szakmai tevékenységéért 1968-ban a Nemzetközi Kriminológiai Társaság Sutherland-díját, 1970-ben pedig a Német Kriminológiai Társaság Beccaria-díját nyerte el.
Rendkívüli életpályája során mindvégig megőrizte, ápolta anyanyelvét, megmaradt magyarnak. A hazai ideológiai-politikai légkör enyhülésével gyakran visszajárt, lankadatlanul a rendőrség modernizálásán és azon dolgozva, hogy a magyar kriminológusok bekapcsolódjanak a világ tudományos életébe. Ösztöndíjakat járt ki, konferenciákat szervezett, a hidegháborús frontvonalakkal mitsem törődve járta a világot Moszkvától Washingtonig.
Szabó professzor érdemei elévülhetetlenek a kriminológia eredményeinek egyetemessé tételében. A kanadai Montrealban a Montreali Egyetem Kriminológiai tanszék és szak megalapítója, később létrehozta a Nemzetközi Összehasonlító Kriminológiai Kutatóközpontot, (Centre International de Criminologie Comrarée; CICC) amely világméretekben tette lehetővé a bűnözéssel kapcsolatos kutatások összevetését. Tudományos tevékenységét a kanadai kormány 1985-ben az Officier de l'Ordre du Canada kitüntetéssel ismerte el. A Kriminológiai Kutatóközpont nyújtott első ízben alkalmat a magyar kriminológia művelőinek is arra, hogy – kilépve a kelet-európai bezártságból – szélesebb tapasztalatokra tegyenek szert.
Mindeközben szülőhazája szellemi életének élénkítéséhez is hozzájárulva kezdeményezője volt a Magyar Kriminológiai Társaság megalapításának, és hozzájárult a hazai kriminológia nemzetközi tekintélyének megalapításához. Nem alkudott soha, ha az embert a természet adta jogaiból kiforgató erőkbe ütközött, de sokat tett azért, hogy megértsük, a bűnösök is emberek…
A rendszerváltást követően – Boross Péter belügyminiszter meghívására – segítette a magyar rendőrség jogállami átalakulását, és fontos szerepe volt a hazai rendészettudományi kutatások elindításában. 1996-ban hazai vonatkozású tudományszervezői tevékenységéért megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét.
Szöveg: Deák J.