Újabb tanulságokat hoztak a híres magyar detektívek

A magyar életellenes bűnügyek nyomozásának tanulságairól szól a „Híres magyar detektívek-hírhedt magyar bűnesetek” minikonferencia, amelyet az NKE Rendészettudományi Kar (RTK) Szent György Szakkollégiuma szervezett. A sorozat második alkalmán a roma sorozatgyilkosság és a „százhalombattai rém” néven elhíresült bűnügyek felderítéséről, bizonyításáról és pszichológiai hátteréről volt szó.

A Nemzeti Közszolgálati Egyetem célja, hogy a tehetséges, arra rátermett hallgatókat megtalálja és erősítse tehetségüket – mondta megnyitójában Palló József bv. ezredes. Az RTK tudományos dékánhelyettese hozzátette: a Szent György Szakkollégium megadja az intézményesített keretet a tehetségek gondozásához, akikkel „bőségesen el vagyunk látva”.

A roma sorozatgyilkosságok felderítéséről és a nyomozás tanulságairól Petőfi Attila r. vezérőrnagy beszélt. A Készenléti Rendőrség Kiemelt Ügyeket Felderítő Főosztály vezetője ismertette a 2008-2009-ben történt, romák ellen irányuló támadássorozat részleteit. Mint ismert: 2008. július 21-én követte el az akkor 42 éves Kiss Árpád, a 33 éves Kiss István és a 34 éves Pető Zsolt a cigány nemzetiségű állampolgárok ellen indított támadássorozatuk első bűncselekményét. A 27 éves Csontos István csak később, az első hét támadást követően csatlakozott hozzájuk. A sorozatbűncselekménynek hat halottja és négy sérültje volt, a támadók összesen 80 lövést adtak le és 11 Molotov koktélt léptettek működésbe. Az utolsó, legdurvább bűncselekmény 2009. augusztus 3-án, Kislétán történt. Az elkövetők egy 45 éves roma nőre és kislányára támadtak rá, miközben aludtak. A kislány az orvosi beavatkozásoknak köszönhetően túlélte a merényletet, édesanyja viszont még a helyszínen belehalt sérüléseibe. Petőfi Attila a nyomozás szövevényes menetét ismertetve elmondta: az elkövetők profi módon fegyverkeztek fel, katonai ruházat, bakancs, fegyver és munkatelefonok voltak eszköztárukban. Utóbbiakat állandóan váltották, ám később azon buktak meg, hogy ez nem mindig történt meg és a mobiltornyok cellainformációi alapján sikerült nyomukra akadni. Ehhez azonban elképesztő mennyiségű hívásadatot kellett elemezni: három szolgáltató 9 helyszínen rögzített hívásait, mintegy öt millió adatot. A vezérőrnagy szólt a rendőrség által elkövetett kommunikációs hibákról is. Akkoriban a sajtóban is megjelent, hogy a rendőrség figyeli az autópályákat. Ennek az lett a következménye, hogy bár a bűncselekmények helyszínei az M3-asról könnyen elérhetőek voltak, a támadók mégsem ezt az utat használták. A nyomozás lényeges momentuma volt Petőfi Attila szerint, hogy sikerült megalkotni az elkövetők genetikai profilját, amelynek alapján lehetett következtetni egyebek mellett arra, hogy a gyilkosok között vérszerinti rokonság is fennáll. A nyomozás egyik tanulsága, hogy irányítóinak el kellett hinniük: nem tudnak mindent egyedül elvégezni, csoportban kellett gondolkodniuk és megbízniuk megyei kollégáikban – vallotta be a főosztályvezető, aki beszélt a 2009. augusztus 20-21-i debreceni elfogás körülményeiről és arról, hogy a virágkarnevál elfedte, megmagyarázta a hatalmas rendőri készültséget, ezért tudott összesen 360 ember viszonylag észrevétlenül oda települni és elfogni a gyanúsítottakat. Szintén tanulság lehet a rendőrség és titkosszolgálatok együttműködésének szükségessége, a genetikai profilt megalkotó szakértői intézet azóta már megtörtént megerősítése és a sajtó megfelelő módon való kezelése – sorolta Petőfi Attila.

Az előadáson szó volt még Balogh Lajos, a sajtóban „százhalombattai rém” néven emlegetett sorozatgyilkos ügyéről is. Az elkövető négy alkalommal ölt, először 1994-ben a saját sógornőjét. 1995. január 25-én tanúként hallgatták ki, ám a kihallgatás során összeomlott, és a pszichológusnak, Orosházi Józsefnének mindent bevallott. A szakember elmondta: beszélgetésük során egy személyes bemutatkozást, egyfajta „életútvallomást” kért a gyilkostól. Ez a rutinkérdés azonban annyira megérintette őt, hogy megnyílt és bevallotta a gyilkosságokat. A kriminálpszichológus visszaemlékezése szerint Balogh érzékletesen beszélt tettei motivációiról. A beszélgetés során sikerült feltárni azokat az élete során keletkezett „elektromos kisüléseket”, amelyek egy ilyen brutalitáshoz vezettek. Orosházi Józsefné arról beszélt: ezen feltárás nyomán derült ki, hogy egy többszörösen megalázott, részeges apja által rendszeresen és brutálisan bántalmazott emberről van szó, aki képtelen volt önmagával megbékélni. Mindezt tetézte, hogy egy baleset miatt elvesztette munkáját, amivel szintén megalázások tárgyává vált. A pszichológus összegezte: a gyilkos ezt a hiperérzékenységét paranoiává forgatta át. Épp ezért van felelőssége mindenkinek, amikor például csoporttársainkat ugratjuk, mert nem tudhatjuk, hogy a cikizés, egy–egy jól irányzott beszólás, hová vezethet – hívta fel a hallgatóság figyelmét a szakember.

 

Szöveg: Tasi Tibor

Fotó: Szilágyi Dénes