Alácsi Ervin János őrnagy, római katolikus tábori és egyetemi lelkész, karunkon tartott hamvazószerdai szentmiséjével nyitotta meg a nagyböjt, húsvétig tartó negyvennapos időszakát.
A böjt a katolikus egyház gyakorlatában egyfajta önfegyelmet, az étel és ital vételében megtartóztatást jelent. Naponta csak háromszor lehet étkezni és egyszer jóllakni. Az absztinencia pedig a hústól egész napra való megtartóztatást jelenti. Ez alól felmentést kap, aki utazik, a beteg ember, a gyermek, illetve aki munkájából adódóan nem tud böjtöt tartani, vagy más egyéb akadályoztatás alá esik. Máté evangéliumában olvashatjuk a helyes böjti magatartásról: „Amikor böjtöltök, ne öltsetek olyan ábrázatot, mint a képmutatók, akik komorrá változtatják arcukat, hogy lássák böjtölésük! Bizony mondom nektek: megkapták jutalmukat.” (Mt 6, 16.) Majd így folytatja alább, a 19. versében: „Ne gyűjtsetek magatoknak kincset a földön, ahol moly rágja és rozsda marja, s ahol betörnek és ellopják a tolvajok!”…
Mint Márk evangéliuma tudósít, amikor Jézus először nyilvánosan elkezdi hirdetni az isten országát, legelső üzenetében azt mondja: „Beteljesedett az idő, és már közel van az Isten országa. Tartsatok bűnbánatot, és higgyetek az evangéliumban.” (Mk 1,15.) Sajnos a mai világ kevéssé érti, mit jelent a hiteles bűnbánat. A bűnbánat egy erkölcsi erény. Egy tartós tulajdonsága, vonása a mi jellemünknek. Az erény nem más, mint a szokássá vált jó. Amikor már nem külön, nagy erőfeszítések árán vagyunk képesek egy-egy jócselekedetre, hanem a megszelídült, a kegyelmi segítséghez szokott természetünkből fakadóan, mintegy belső indíttatásból cselekedjük a jót. Ilyen erény, erkölcsi jellegű tartós lelki jellemvonás a bűnbánat is. Nem egyszeri, eseti, felületes érzelem, mint például egy lelkiismeret-furdalás. De nem is egyfajta kóros bűntudat, ami egész életünket elkíséri és megnyomorítja. Hanem egy olyan erény, amely egész életünket végigkísérve meghatározza az istennel való kapcsolatunkat és természetesen hatással az embertársainkkal ápolt kapcsolatainkra is. Meghatározza a bűnbánat helyes és egészséges idejét, módját és mértékét. Már a kereszténység megjelenése előtti görög filozófusok tanítják nekünk, hogy középen áll a minden szélsőségtől mentes erény. Az egyik szélsőség az aggályos lelkiismeret, pszichés zavara, a másik szélsőség a hanyag, laza lelkiismeret, az aljasság. A másik, amitől megvéd az egészséges bűnbánat a kétségbeesés isten irgalma felől. Az isten irgalma megvéd az aljasságtól a kétségbeeséstől. Az isten türelmes, hosszantűrő és nagyirgalmú. Szent János szerint, ha vádol is a mi szívünk isten irgalma hatalmasabb.
Szöveg: Deák József
Fotó: Bodó Pál