NEMZETI KÖZSZOLGÁLATI EGYETEM
RENDÉSZETTUDOMÁNYI KAR

200 éve született a kiegyezés pénzügyminisztere – Lónyay Menyhért, a politikus és tudós

Lónyay szellemiségét hivatott idézni a róla elnevezett tanulmányi díj elismerés, amelyet Karunk (jogelődje: Rendőrtiszti Főiskola) pénzügyőr hallgatói közül a legkiválóbbak nyerhetnek el. Az évfordulóhoz illeszkedve, 2021 decemberében jelent meg A „fináncztudomány” művelői – Szent Mátétól Berg Ottóig című kötet, amelynek egyik fejezete Lónyay Menyhért szakmai életútját mutatja be. A kötet szerzői, akik közül többen a Nemzeti Adó- és Vámhivatal, illetve a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Rendészettudományi Kara Vám- és Pénzügyőri Tanszékének munkatársai, személyes indíttatásból kezdtek hozzá az évszázadokon átívelő, színes életutakat bemutató „finánc” életrajzok összeállításához.

A kötet címének „ihletője”, a Rendészettudományi Kar Rendészetelméleti és -történeti tanszékének vezetője, Sallai János r. ezredes volt, aki Karvasy Ágoston írásait kutatva talált rá a „fináncztudomány” kifejezésre és róla szóló írásával gazdagította is a könyvet. Külön öröm számunkra, hogy Arday Géza írót, Arday Ignác ükunokáját is sikerült bevonnunk a kötet összeállításába. Arday Ignác alapozta meg ugyanis a pénzügyőri képzést, de ő volt az ún. Pénzügyőri Évkönyv megálmodója és évtizedeken keresztül főszerkesztője. Szintén családi kötődése okán írta meg Pallo József bv ezredes, Karunk dékánhelyettese Berg Ottó élettörténetét, aki a Magyar Királyi Operaház dirigense volt, majd a Pénzügyőr Zenekar karnagya lett az 50-es években. A szerzők abban a reményben bocsájtották útjára a kötetet, hogy a fenti írásokon keresztül bepillantást nyújthatnak e mindenki által ismerni vélt hivatást választók életébe és munkájába, ráirányítva figyelmet olyan erényekre, mint a lojalitás, becsület, bajtársiasság.

Méltó Lónyay szellemi örökségéhez a Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnoksága által 2006-ban kiadott Lónyay Menyhért Szakkönyvtár sorozat, amely az akkori legfontosabb szakmai kérdéseket boncolgatta, jövedéki, vámjogi, továbbá informatikai és bűnügyi kérdésekben.

„Igyekeznünk kell mindenekfölött a közterheket arányos és igazságos felosztás, valamint kezelésök és beszedésök rendezése által könnyebben elviselhetőkké tenni; czélszerű törvényhozási intézkedések és hasznos beruházások által a nemzet anyagi és szellemi erejét s így adóképességét lehetőleg emelni; végre az államkiadások megállapításánál lehetőleg takarékosan eljárni.“ – e korszerű, mondhatnánk, örökérvényű, állampolgár-barát gondolatok, több mint 150 évvel ezelőtt, 1869. október 18-án hangzottak el, az 1868. évi zárszámadás megvitatásakor. Előterjesztőjük Lónyay Menyhért volt; tekintélyes birtokokkal rendelkező reformpolitikus, a közért gondolkodó és tenni akaró konzervatív államférfi. Akinek életútja jelentős történelmi eseményeken ívelt át. A szabadságharc idején a Szemere-kormány pénzügyi államtitkára, az 1860-as évek közepétől a kiegyezés egyik gyakorlati előkészítője, a kiegyezést követően Deák Ferenc és Andrássy Gyula pénzügyi tanácsadója, majd pénzügyminiszter, 1871. november 14-től – már az 1871. augusztus 3-án elnyert grófi cím birtokában – miniszterelnök és egyúttal honvédelmi miniszter lett. Miniszterelnöki programja három területen irányzott elő változásokat: növelni akarta a kormányzati munka hatékonyságát, felvetette a parlamentarizmus reformját, és nem utolsó sorban az államháztartás egyensúlyának helyreállítását tűzte ki célul. Mindezek mellett számos, a mindennapi életet megváltoztató törvény is köthető miniszterelnökségéhez, mint például a céheket felszámoló és a szabad ipar gyakorlását deklaráló első ipartörvény, vagy a Ludovika Akadémia megnyitásáról szóló 1872. évi XVI. törvénycikk, amely a következőképpen rendelkezett: „Az 1808. évi VII. […] törvénycikk értelmében Pesten felállítani rendelt magyar katonai tanintézet, mint magyar királyi honvédségi akadémia állíttatik fel és Ludovika Akadémia nevet fog viselni. Ezen akadémia rendeltetése, hogy abban egyfelől önként jelentkező hadapródok a honvédség keretei részére alkalmas tisztekké képeztessenek, másfelől szolgálatban levő kitűnő honvédtiszteknek alkalom nyújtassék a hadtudományoknak magasabb fokozatú szolgálattételnél igényelt ágaiban maguk továbbképeztetni.”
S ugyan a korabeli ellenzék megkérdőjelezte pénzügyi politikáját, sőt egyéni feddhetetlenségét is – hiszen bírálói kapzsisággal, erőszakos vagyonszerzési törekvésekkel vádolták –, amely miatt 1872. december 4-én lemondott, s a politika színpadára többé nem tért vissza, de ez az általa elért eredmények értékét nem változtatja meg. Politikai karrierje mellett egyik alapítója, majd elnöke volt az 1862-ben létesült Magyar Földhitelintézetnek, tevékenyen részt vállalt az Első Magyar Biztosítótársulat vezetésében és világi főgondnokként a Dunamelléki Református Egyház életében. 1861 végén a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagjává választotta, 1871-től haláláig pedig a tudós testület elnöki tisztségét is betöltötte. 
Nagylónyai és vásárosnaményi gróf Lónyay Menyhértről már 1884-ben bekövetkezett halálakor úgy vélték, hogy nagy idők tanúja és alakítója volt. A Pesti Napló 1884. november  4.-diki, reggeli kiadásában  ifj. Ábrányi Kornél nekrológja így emlékezett róla: „Õ az egykori fortunátus, ki elõtt a pénzkirályok hajlongtak és akinek kegymosolyát a magas rangú és hangzatos címû rabszolgáknak egész serege leste, õ az egykori fortunátus, akit megdöntött az emberek irigysége, mert gazdagságát egészen a mítoszig fokozta s akirõl az irigy tömeg, mely megdöntötte õt képzelt gazdagságáért, néhány évre rá éppoly könnyű vérrel hitte el, hogy a bukás szélére jutott õ” A Nemzetgazdasági Szemle 1884. decemberi száma pedig ekként: „Emléke bizonyára élni fog közöttünk, s neve Széchenyiével együtt fog emlegettetni hosszú időkön át.”

Lónyay hagyatékát örökíti meg a pénzügyminiszter által alapított Lónyay Díj, amely „a miniszter feladat- és hatáskörébe tartozó, az azt támogató, valamint a miniszter irányítása vagy felügyelete alá tartozó területeken végzett kimagasló, példamutató szakmai tevékenység elismeréséért… adományozható március 15-e és október 23-a alkalmából.” 

Szöveg: Szabó Andrea, Czene-Polgár Viktória, Deák József

Képek: Internet