Karunk közlekedésrendészeti rendőr szakirányának végzős hallgatói – osztályfőnöki foglalkozás keretében – a Magyar Színház előadásában tekinteték meg Háy János, „Utánképzés ittas vezetőknek” című darabját. Az Utánképzés olyan emberekről szól, akiknek ittas vezetésért elvették a vezetői engedélyét, s háromnapos csoportterápián kell részt venniük. A mai magyar társadalom nagyon (vagy a legkevésbé sem!) jellegzetes alakjai vonulnak fel előttünk: intézetis férfi, olasz-magyar nem-is-annyira-menő csávó, közös képviselő, trendi műkörmös, projektmenedzser, újságíró, munka-alkoholista multis, vendéglátós és persze két pszichológusnő, akik a terápiát vezetik, és akik szintén nem egyszerű figurák! Ismerős arcok, ismerős sorsok és történetek, mégis percről percre meglepik a nézőt!
Egyszerre hihetetlenül szórakoztató és elgondolkodtató a darab.
Soós Péter, az előadás rendezője szerint: „Nem az a gáz, ha piásan vezetsz, hanem ha megfog a rendőr. Mert akkor ugrik a jogsi!” – vélik a Háy János: „Utánképzés ittas vezetőknek” című színdarabjának szereplői. Sajnálatos, hogy mióta felszerelték a testkamerákat, már nem lehet „okosba” intézni az ilyesmit. Pláne sajnálatos – mondják, hogy még egy három napos pszichológiai utánképzésen is részt kell venni, ami tisztára felesleges időpocsékolás!
Háy darabjának cselekménye röviden összefoglalható: kilenc vadidegen egymás mellé sodródik, és kénytelen-kelletlen három napon keresztül együtt töltik a délutánjaikat ezen a tanfolyamon. A társadalom minden rétegéből, minden szegmenséből érkeznek; van köztük, többek között, multinál dolgozó csinibaba, lecsúszott vendéglátós, hivatásos közös képviselő, egy olasz, aki nem olasz, egy újságíró, sőt, talán még belügyes is. Már a tanfolyam célja is teljesen értelmetlen: a két pszichológusnak három nap alatt rá kell bírni a részvevőket, hogy megfogadják, nem ülnek többet ittasan volán mögé. Természetesen, erre mindegyikük ígéretet tesz, csak hogy visszakapják a vezetői engedélyüket. Mivel az utánképzés módszertana szerint magukról és a cselekményről, ittas vezetésükről, ami miatt ide kerültek egyébként is beszélniük kell, hát fecsegnek minden másról is, csak hogy gyorsabban teljen a kötelezően itt töltött idő. Hirtelen felcsapó indulataik, összezördüléseik és kibéküléseik, folyamatos humorforrás az író számára.
Látszólag semmi közük egymáshoz. Semmi sem köti össze karaktereiket az alkohol szeretetén kívül. Ám ahogy a két botcsinálta pszichológus kérdéseire megismerjük történetüket, kiderül, sokkal több közös vonás van bennük, mint, ami elválasztja őket egymástól. Szavaikból egyediségükben is hasonló sorsok, tragédiák bontakoznak ki. A szerző két és fél óra nevetést ígérő szatírájának ez adja súlyos alapját, a darab nem csak megnevettet, de el is gondolkodtat.”
Major Róbert r. ezredes a végzős közlekedésrendészeti hallgatók osztályfőnöke szerint a program nagyon jól sikerült, hallgatóink élvezték az előadást, mely rengeteg humoros elemet tartalmazott. Megtekintését ajánljuk mindenkinek, aki könnyed szórakozásra és egy pici elgondolkodásra vágyik.
Szöveg: Deák József
Fotó: port.hu, végzős hallgatók