RTK munkatársi látogatás a Holokauszt Emlékközpontba

Karunk és a Holokauszt Emlékközpont közös szervezésében nemrégiben az RTK munkatársainak egy csoportja ellátogatott a Páva utcai Emlékközpontba és megtekintette a „Jogfosztástól népirtásig” című, elgondolkodtató kiállítást.

A központ mélyföldszinti kiállítóterében, a látogatók elé tárult a magyar holokauszt története, amelynek – mint megtudhattuk –, meghatározó, kezdő momentuma volt az 1920. évi XXV. törvénycikk „A tudományegyetemekre, a műegyetemre, a budapesti egyetemi közgazdaságtudományi karra és a jogakadémiákra való beiratkozás szabályozásáról”. Az antiszemita és irredenta ifjúsági és egyéb politikai szervezeteknek kedvező, másként „numerus clausus”, „zárt szám” elnevezésű jogszabály hivatalosan deklarált célja volt; helyet teremteni a felsőoktatásból az I. világháború miatt kiszorult, „katonaviselt keresztény, férfi hallgatók tömegének”. Számukra azonban – Európa sok más hadviselt országában bevett gyakorlathoz hasonlóan – nyári pótszemeszterekkel is lehetett volna helyet teremteni. Magyarország azonban az átmeneti létszámemelkedés tényét okként és ürügyként használta a baloldaliak, a zsidók és – kisebb mértékben, rövid ideig – a nők, főként a zsidó nők kiszorítására a felsőoktatásból…

Mint a kiállítás további részéből elénk tárult, a „holokauszt” szó eredetileg istennek ajánlott, teljesen elégő tűzáldozatot jelent. Az 1960-as évek óta az európai zsidóság kétharmadának 1939 és 1945 közti kiirtását értjük alatta. Európában a jelzett időszakban a nácik és csatlósaik a zsidókon kívül több millió lengyelt, oroszt, és más nemzetiségűt, cigányokat, homoszexuálisokat, elmebetegeket, Jehova tanúit, politikai és vallási ellenfeleik sokaságát üldözték és ölték meg. A holokauszt egyediségét nem az áldozatok száma adja: még soha nem fordult elő a II. világháború előtt az emberiség történelmében, hogy egy állam vezetői egy nép, nemzetiség vallási illetve egyéb csoport valamennyi tagját meg akarták ölni…

A holokauszt minden tizedik, az auswitzi haláltábor minden harmadik áldozata, összesen több mint félmillió zsidó és több ezer roma magyar állampolgár, vagy Magyarországról deportált volt…

Az emberiség történetének e tragikus tragédiája megismétlődésének elkerülésére született 1945 júniusában az ENSZ Alapokmánya, 55. cikkében egyebek közt rögzítve: „Az ENSZ elő fogja mozdítani… az emberi jogoknak és alapvető szabadságoknak mindenki részére, fajra, nemre, nyelvre vagy vallásra való tekintet nélkül történő általános tiszteletben tartását.” Majd bő félévszázaddal később kontinensünkön az Európai Tanács 2000. december 7-i nizzai ülésén ünnepélyesen kihirdették az Európai Unió Alapjogi Chartáját. Ennek 21. cikke tartalmazza: „A megkülönböztetés tilalma (1) Tilos minden megkülönböztetés, így különösen a nem, faj, szín, etnikai vagy társadalmi származás, genetikai tulajdonság, nyelv, vallás vagy meggyőződés, politikai vagy más vélemény, nemzeti kisebbséghez tartozás, vagyoni helyzet, születés, fogyatékosság, kor vagy szexuális irányultság alapján.”

Szöveg: Deák József

Forrás:

1.    Karsai László – Kádár Gábor – Vági Zoltán: Jogfosztástól Népirtásig. Magyar Nemzeti Múzum, 2006. Budapest.
2.    1956. évi I. törvény az Egyesült Nemzetek Alapokmányának törvénybe iktatásáról: https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=95600001.tv (2022.06.06.)
3.    20 éves az Európai Unió Alapjogi Chartája!: https://www.europeana.eu/hu/exhibitions/the-charter-of-fundamental-rights-of-the-european-union-turns-20 (2022.06.06.)

Fotó: Bodó Pál