Fennállásának 30. évfordulóját ünnepli a Rendészettudományi Kar Határrendészeti Tanszéke. A kerek évforduló alkalmából szervezett konferencián elhangzott: a napjainkban rendészeti jelleget öltő képzés megfelel az elvárásoknak, a tanszék egy hivatásszerető, összetartó közösség.
A Rendőrtiszti Főiskolán (RTF) 1992-ben indult határrendészeti szak, előtte a Kossuth Lajos Katonai Főiskolán és a Bolyai János Katonai Műszaki Főiskolán zajlottak a szakterült különféle típusú képzései. A határőrök társadalmilag fontos feladatot hajtanak végre és új generációkat nevelnek, a hivatás szeretetének átadása jó irányba halad tovább, egy összetartó családról, közösségről van szó – erről beszélt megnyitójában Kovács Gábor r. vezérőrnagy. A Rendészettudományi Kar dékánja, aki 1989–2008 között maga is a Határőr Tanszék oktatója, majd tanszékvezetője volt, nyitóelőadásában felhívta a figyelmet: bár az önálló Határőrség 2008-ban integrálódott a rendőrségbe, ma is komoly határőrbiztonsági kockázatok vannak, így a képzésnek van létjogosultsága. Kovács Gábor felelevenítette a határőr, majd határrendészeti képzések történetét, amelyben – mint mondta – a Kossuth Lajos Katonai Főiskolán megalakult Határőr Tanszék „hozott minőségi változást”. 1992-ben aztán a Rendőrtiszti Főiskolán kezdődött határrendészeti képzés. Az egyéves előképzést a körmendi rendészeti szakgimnázium jogelődje, az akkori Szent László Határrendész-képző Szakiskola biztosította. A képzés az elmúlt időszakban sokat fejlődött, nagy hangsúlyt fektetnek a gyakorlati oktatásra.
A határőr képzésben a rendszerváltoztatás számos változást hozott. Az átalakulás időszakában volt tanszékvezető Beregnyei József ny. határőr dandártábornok, aki igazgatóhelyettesként részt vett a határőrség körmendi tiszthelyettes iskolájának 1990–1992 közötti felállításában, majd visszatért pályafutásának kezdeti helyszínére a Kossuth Lajos Katonai Főiskolára, ahol két évig vezette a Határőr Tanszéket. Előadásában arról beszélt: akkoriban a határőrség vezetői a „totális határőrizet helyett a rendészeti irányba mutató határőrizetet vizionáltak”, a sorállományúak helyett hivatásos tisztekre és munkavállalókra alapuló feladatellátást szabtak meg, amely változásokat hozott a képzés intenzitásában is. A Rendőrtiszti Főiskolán indult határrendészeti képzés után megszüntették volna a Kossuth Lajos Katonai Főiskolán zajlót, ebben némi „megakadást” a nemzetközi események, az öbölháború és a délszláv válság hoztak. Ennek nyomán ugyanis a két intézményben párhuzamosan zajlott a képzés, összehangolt módon. A nevelő-oktató munka az elvárásoknak megfelelően zajlott, amihez az országos parancsnokság minden feltételt biztosított – összegzett Beregnyei József.
A Kossuth Lajos Katonai Főiskola és a Rendőrtiszti Főiskola közötti harmonikus kapcsolatot a határőr képzésben mások mellett a tanszékvezetők személye is bizonyította. Fórizs Sándor ny. r. dandártábornok ugyanis 1994-től a Kossuthon, 2000-től pedig az RTF keretein belül is vezette a határőr tanszékeket. Mint visszaemlékezett: eleinte kevés volt a tudományos fokozattal rendelkezők száma, ami gátat szabott a modernizálódásnak. Mára azonban színvonalas körülmények között zajlik a határrendészeti képzés, kialakult egy tudományban jártas gárda, amit például az is bizonyít, hogy először Magyarországon készülhetett el egy schengeni kézikönyv, amelynek egyik példányát Fórizs Sándor a konferencia keretében avatott Határőr Emlékszobának ajándékozott.
Az uniós belső határőrizet megszüntetését és a külső határok közös ellenőrzését jelentő schengeni egyezmény határrendészeti tisztképzésre gyakorolt hatásairól a tanszéket több mint 13 évig irányító Varga János ny. határőr ezredes szólt. A tanszék már 1998-ban készen állt a schengeni követelményeknek a képzési programba való beillesztésére. Számos tanfolyam, osztrák, német és holland tanulmányutak nyomán igyekeztek minden szükséges dokumentumot kidolgozni, mindezt úgy, hogy közben a schengeni problémakör is folyamatosan változóban volt Európa-szerte. Varga János megítélése szerint az átalakuló képzés nyertesei az oktatók mellett a hallgatók lettek, akik jó jogalkalmazókká váltak. A határrendészeti szak, majd a rendészeti igazgatási szak határrendészeti szakirányán végzettek feladat- és gyakorlatorientált képzésben részesülnek a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen (NKE), alkalmasak egy 60-80 fős szervezet irányítására, a tanszék pedig figyelmet fordít az egységes oktatásra-nevelésre, a tehetséggondozásra, de a fizikai, pszichikai megterhelésre való felkészítésre is. Elindult az integrált határigazgatás oktatása, minőségi javulás következett be, a tanszék pedig „egészségesen fejlődik”. Varga János szerint ennek látható példája van nemzetközi színtéren is, hiszen a tanszék kutatói egy keleti partnerség programban ajánlásokat dolgoztak ki a hasonló képzésekre vonatkozóan, sőt Törökországban tankönyvet is írtak a határrendészeti tématerületen.
A konferencián Janza Frigyes ny. r. vezérőrnagy, a Belügyminisztérium oktatási főszemlélője úgy fogalmazott: tapasztalatai szerint a tanszéken színvonalas oktatás zajlik. Janza Frigyes annak idején vezetője volt a képzés integrálási lehetőségeit megvizsgáló parlamenti albizottságnak, aminek nyomán a határrendészet oktatását sikerült megőrizni és a Rendészettudományi Karon tovább folytatni. A konferencián nyugállományba vonulása alkalmából köszöntötték Kis Lajos r. alezredest, egyetemi docenst, aki harminc évet töltött a felsőoktatásban, ebből húszat a Rendőrtiszti Főiskolán és az NKE-n.
A témáról további részleteket a Bonum Publicum egyetemi magazin következő számában olvashatnak.
Szöveg: Tasi Tibor
Fotó: Szilágyi Dénes