Október 20-án reggel, az NKE RTK hallgatói tagozatsorakozóján Takács Gergely elsőéves, közrendvédelmi rendőr szakirányos hallgató beszédével emlékeztek az október 23-i forradalom történéseire. A megemlékezést egyperces néma vigyázzállás zárta. A hallgató rövid beszédét a következő sorokkal kezdte: „A mai reggelen egy tragikus, de történelmünk szempontjából annál jelentősebb esemény hőseiről teszek tanúbizonyságot.” Mint hangsúlyozta; nemzetünk történelmére visszatekintve, számos olyan korszakot találunk, amelyben elnyomó hatalom, ideológia keserítette meg a magyarság mindennapjait. A vesztes háborúk, a náci, illetve szovjet hadsereg kegyetlenkedési átitatták az 1950-es éveket. A rosszat azonban még rosszabb követte, a felszabadítónak kikiáltott Szovjetunió bábállamként kezelte Magyarországot. A hazafias kormány helyére frissen Moszkvában kitanított keményvonalas kommunista, Rákosi Mátyás került. A magyarság számára a Rákosi korszak sok szenvedést, terrort és diktatúrát hozott.
A változásra azonban egészen 1956. október 23-ig várni kellett. Ezen a napon a „pesti srácok”, munkások és egyetemi hallgatók közül sokan életüket és vérüket áldozták a szabadságért. A békés tüntetésnek induló Kossuth téri gyülekezésből sortűz, majd másnapra Budapestet megszállni kívánó hadsereg született. Fegyvert a megszállók ellen többnyire tizenévesek, dolgozó fiatalok és egyetemisták fogtak. Az események azonban nem a Moszkvában megírt forgatókönyv szerint alakultak. A békés tüntetés napok alatt szervezett fegyveres ellenállássá nőte ki magát. Középületek, laktanyák és fegyverraktárak kerültek a nép kezére. A megindult folyamat pedig öngerjesztővé vált: minél nagyobb harcok dúltak az utcákon, annál többen csatlakoztak. A forradalom 1956. október 30-án győzött, elfoglalták a pártházat, a Vörös Hadsereg is visszavonult.
A szabadságot azonban nem sokáig élvezhette az ország, ugyanis a november 4-én hadüzenet nélkül támadást indító Vörös Hadsereg véres harcokban pár nap alatt felszámolta az ellenállást. Ezzel megkezdődött a terror és a megtorlás időszaka.
Mint a szónok végezetül kiemelte; a szabadságharc elbukott ugyan, de számos hőst hagyott hátra, akik a mai napig példaképül szolgálhatnak számunkra. Gondoljunk csak a Corvin köznél harcoló tizenéves lányokra és fiúkra, akik gyermeki ártatlanságuk ellenére fegyverrel és Molotov koktélokkal vették fel a harcot a Vörös hadsereg páncélos alakulataival. Petessy József katonaorvos visszaemlékezésében így írt a „pesti srácokról”: „A Molotov-koktéltól sérült gyerekek gyakran tenyerükön égési sérülésekkel kerültek be a Kilián laktanya pincéjében működő segélyhelyre. A betegellátás után pedig nem várták meg a teljes gyógyulást, újra indultak vissza az utcai harcokba.” A szabadságharcban 2652 magyar ember, közülük több száz gyermekkorú vesztette életét…
Szöveg: Takács Gergely, Lőrincz Kornél, Deák József
Fotó: Bodó Pál