Christián László r. dandártábornok, oktatási rektorhelyettes Komplementer rendészet című könyvének bemutatóját november 18-án tartották a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) Oktatási Központjában. A hazai közbiztonság megteremtésének témakörét körbejáró monográfia bemutatóját Mészáros Bence r. ezredes, az NKE Rendészettudományi Karának (RTK) tudományos és nemzetközi dékánhelyettese moderálta.
„Szerencsés dolog, és nem mindannyiunk életében adatik meg, hogy a megfelelő helyen legyünk emberi és szakmai értelemben egyaránt. Azt gondolom, a szerző szakmai értelemben a helyén van, lelki alkata, habitusa és személyisége pedig arra predesztinálja, hogy egyfajta hídember legyen, összekötő szerepet játsszon különböző területek között. Christián László ízig-vérig rendőr és ízig-vérig civil is, ez a kettősség nem hátráltja egymást, hanem pozitív szinergiát jelent” – mondta az NKE rektora nyitóbeszédében. Deli Gergely utalt arra is, hogy a mű köztes területet mutat be az ’igazi’ rendészet, a fegyveres, egyenruhás szervek által végrehajtott ’valódi’ rendészet, valamint a civil biztonság területét, illetve a kettő kapcsolódási pontjaival foglalkozik.
„A komplementer szó a színelmélettől kölcsönzött szakkifejezés. A társadalmi önvédelem és az állami erőszakmonopólium úgy egészíti ki egymást, amiként a komplementer színek, képesek kölcsönösen felerősíteni az alkotás színhatásait. A rendészet világában az ’alkotás’ a közrend, a közbiztonság és a polgárok szabadsága, ezeket emelheti magasabb szintre a társadalmi és a hatósági veszélyelhárítás harmóniája” – mondta köszöntőjében Finszter Géza ny. r. ezredes, a könyv lektora. A professzor arról is beszélt, miért hiánypótló a most megjelent monográfia. Elmondta: a biztonság megteremtése rendkívül komplex, szerteágazó tevékenység, amelyben az állam erre felhatalmazott szervei a rendvédelmi szervek, a rendvédelmi feladatokat is ellátó szervek és az önkormányzatok mellett fontos szerepet kapnak a magánbiztonsági vállalkozások, valamint a civil önvédelmi szervezetek is. „Nevezhetjük ezt komplementer rendészeti rendszernek, amelyben az állami szervek tevékenységét piaci és civil szerveződések egészítik ki, támogatják, segítik” – fogalmazta meg Finszter Géza.
„A rendészet a közigazgatás része, küldetése az állam belső rendjének, valamint a közrend és a közbiztonság fenntartása, a társadalom tagjainak, illetve alapvető értékeinek oltalmazása és ezeket sértő, veszélyeztető jogsértő cselekmények megelőzése, elhárítása, megszakítása révén, akár legitim fizikai erőszak alkalmazásával. Az előbbi küldetés teljesítése nem várható el kizárólag egyetlen, erre rendelt állami szervezettől, történetesen a rendőrségtől” – fogalmazta meg Christián László r. dandártábornok, tanszékvezető egyetemi docens. Az NKE oktatási rektorhelyettese elmondta: a rendészet küldetésének teljesítése, a biztonság megteremtése csak társadalmi kooperáció és kollektív munka eredményeként teljesíthető, amelyben az állam erre felhatalmazott szervei, rendvédelmi szervek, rendvédelmi feladatokat is ellátó szervek, és az önkormányzatok mellett fontos szerepet kapnak a magánbiztonsági vállalkozások, valamint a civil önvédelmi szervezetek is. A szerző beszélt az elmúlt három évtizedben érzékelhető globális tendenciáról, melyben a mono policing megközelítést felváltja a plural policing szemléletmód, amely szerint a rendőrség mellett egyenrangú partnerként lépnek fel, és egyre meghatározóbb szerepet töltenek be tehermentesítő rendészeti szereplők, és minden korábbinál jobban felértékelődik a hatékony és valós együttműködés. „A komplementer rendészet attitűdváltást jelent. A monográfia küldetése, hogy bemutassa ennek a folyamatnak az előzményeit, releváns körülményeit, ismertesse a rendészet rendszerét, illetve az egyes szereplőket, különös tekintettel az új szereplőkre, és átfogó képet adjon azok kialakulásáról, szabályozásáról, szervezetéről és működéséről.
A komplementer rendészet állami rendészeti munkát kiegészítő szervei tehát – egy négylábú szék analógiáját követve: az önkormányzati rendészet, egyes rendészeti feladatokat ellátók; a társadalmi önkéntes egyesületek, különösen a polgárőrség; és a magánbiztonság (személy és vagyonvédelem).
„A komplementer rendészetről először évekkel ezelőtt Janza Frigyes rendőr vezérőrnagytól hallottam. Egyszerre munkamódszer, és az abban érintett szervezetek összességét is jelenti. Azon tevékenység, amelyeknek középpontjában az együttműködés áll, a mellérendelt partnerség, melynek révén az állami rendészeti szereplők munkáját a nem állami szereplők kiegészítik és támogatják” – foglalta össze Christián László, majd hozzátette: a könyv elkészítésével az volt a célja, hogy teljes képet adjon a rendészet egészéről, a rendőrségtől a mezei őrszolgálatig, tényekkel, számokkal, adatokkal, kutatási eredményekkel megalapozva. Emellett az is, hogy eloszlassa azt a sztereotípiát, amely szerint a közbiztonság a rendőrséggel egyenlő.
Szöveg: Páhy Anna
Fotó: Szilágyi Dénes