„Kataklizma felé, rendészet és a mindennapok történései a két háború között (1921–1939)” címmel rendezte meg soron következő tudományos tanácskozását nemrégiben az NKE RTK Rendészetelméleti és -történeti Tanszéke. A Tarján G. Gábor ny. egyetemi docens kezdeményezésére és szervezésében zajló történeti tanácskozás-sorozat mostani ülését, a címhez kapcsolódó bevezető előadásával a konferencia fővédnöke, Janza Frigyes ny. rendőr vezérőrnagy, címzetes egyetemi tanár, a Belügyminisztérium Oktatási Főszemlélője nyitotta meg. Ebben kifejtette: a vizsgált két évtized fő jellemzője szerint a határmenti területeket kezdetben egyáltalán nem fejlesztették, erről csak a népszövetségi kölcsön felvétele után lehetett szó. Horthy Miklós kormányzó nem támogatta IV. Károly visszatérését, mert az antant megfenyegette: ebben az esetben újból megszállják az országot. Kárpátalját erővel foglaltuk el, több cseh repülőgépet megsemmisítve. Összességében Horthy nem kaphat felmentést történelmi felelőssége alól.
A kiírt program szerint Sallai János ezredes, tanszékvezető előadása nyitotta volna meg a konferencia szakmai programját, aki azonban szolgálati okból kifolyólag nem tudta megtartani azt. Helyette Kovács Tamás egyetemi docens szólt a rendészet lényegéről és a rendészettörténet fontosságáról. Az előadásban megfogalmazta azt a provokatív kérdést, hogy mi értelme van önálló rendészettudományról beszélni és ezen belül miért különösen fontos a rendészet története? Az előadó szerint az identitás kérdése meghatározó, muszáj azzal foglalkozni, hogy honnan indult a rendészet(tudomány), nemkülönben, hogy hova jutott el napjainkra, és melyek lehetnek a jövő kihívásai.
Androvicz Gábor, a Rendőrmúzeum történész-muzeológusa az 1920-as évek rendőrségi szervezeti változásairól leszögezte: az egységes állami rendőrségi struktúra az államosítást követően 1920-1921-re épült ki. A 10-12 ezer fős testületben kiemelt szerep jutott az oktatásnak. Külön megemlítette Dr. Nádosy Imre tevékenységét, valamint a rendőrségi lakótelepek létrehozását.
A következő évtizedet Kovács Tamás vázolta. A rendőrség fő feladata ebben az időszakban a kommunista veszély elleni küzdelem és a tömegmegmozdulások kezelése volt. A szervezeti változások és átalakítások bemutatása mellett szó esett több konkrét eseményről, így a biatorbágyi merényletről is. Ennek kapcsán tért ki a politikai és a szakmai szempontok közötti „rivalizálásra”. Az elsőre példa a Fürst-Sallai ügy, a másodikra pedig Matuska Szilveszter elfogása. Az előadásban szó esett a hazánkba látogató védett vezetők (például: III. Viktor Emanuel olasz király, gr. Ciano olasz külügyminiszter, Wilhelm Frick német külügyminiszter) biztosításáról. Éliássy Sándor budapesti rendőrfőkapitány tevékenysége kapcsán kitért az állambiztonság és a sajtó kapcsolatára is. Szintén Éliássy időszakának fontos eseménye volt a parlament előtti robbantás, illetve a Dohány utcai zsinagóga elleni támadás. Az előadás szemléltette a rendőrség széleskörű nemzetközi kapcsolatrendszerét, valamint a rendőrség szociális tevékenységét, és a II. világháború kitörése miatti új rendészeti kihívások és a megváltozott jogi környezet bemutatásával zárult.
Fórizs Sándor. ny. r. dandártábornok, ny. egyetemi tanár kifejtette, hogy a trianoni békediktátummal kezdődött az 1957-ig tartó magyar tragédiasorozat. Az új államhatárt kijelölő bizottság tagjait lelkesen itatták a helyi parasztok, mert mindenki arra törekedett, hogy földje egyben maradjon Magyarországon. Mivel a győztesek jelentősen korlátozták a fegyveres testületek létszámát, a vámőrséget rejtett határőrizeti szervezetté alakították, gyakorlatilag vám- és határőrségként működött. A kompatibilitást biztosította, hogy minden testületet hét kerületbe szerveztek.
Nándori Nikoletta Petra r. százados, a Rendészettudományi Doktori Iskola doktorandusza a rendőri erkölcs, etikai rendszer bemutatásában a rendészettudományt összekapcsolta a közigazgatás-tudománnyal, Magyary Zoltán munkásságával. Beszélt a szakképzés alakulásáról és arról, hogy a rendőreskü szövege mennyiben a kor, a korszak erkölcsi nézeteinek tükre.
Végső István előadásának középpontjában a kiskunhalasi csendőrség, a szárnyparancsnokság fizikai elhelyezésének és tevékenységének bemutatása állt. Ízig-vérig helytörténészi vénákkal rendelkező kutatóhoz méltóan hivatkozott az általa feltárt dokumentumokra, mert a levéltári források sokszor hiányosak, vagy nincsenek is. Ehhez társult a vizualitás, az ugyancsak általa feltárt és digitalizált fényképek bemutatása.
Tarján G. Gábor ny. egyetemi docens, a korabeli rendőrségi, csendőrségi jelentéseken át mutatta be, hogy már a bécsi tárgyalásokat megelőző hónapokban a cseh hadsereg miként mozgósított, készült a magyarokkal szembeni háborúra, miközben mi többször is elutasítottuk a német „barterajánlatot”, hogy a birodalmi törekvések támogatásáért cserébe támogatják Szlovákiával szembeni revíziós törekvéseinket.
Deák József r. alezredes, a konferenciaszervező tanszék adjunktusa a „Mi nem írtuk alá a Versaillesi békeszerződést” 2013-as orosz film címét felhasználva elmondta egyebek közt, hogy legnagyobb, 8 milliós háborús embervesztesége ellenére sem hívta meg az Antant a fiatal jogutód Szovjet-oroszországot az első világháborút lezáró békék tárgyalóasztalához a győztesek oldalára. Viszont a nagy orosz „békevágyat” jól érzékelteti 1917-től a Molotov-Ribbentrop paktummal bezáródó két és többoldalú békeszerződések egész sora, az ezeket megelőző háborúk emberáldozatainak százezrei, milliói…
Bartha Ákos, az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézetének tudományos munkatársa a népi szociográfia kevésbé ismert történetéről beszélt, a klasszikusok (Illyés, Féja stb.) előtti és melletti írókról. Hangsúlyozta a „Ki a faluba” gondolatkör, ideológia jelentőségét és kiemelte, hogy a falukutatás a vidéki egyetemekhez (Szeged, Debrecen) is köthető, nemcsak a budapestiekhez. Részletesen szólt a Bartha Miklós Társaság, valamint Oláh György, majd a később hírhedté vált Milotay István munkásságáról, továbbá az utódállamok, a határon túli, az erdélyi és a szlovákiai népi szociográfiáról is.
Prantner Zoltán, a Kodolányi János Egyetem Nemzetközi Tanulmányok Tanszék egyetemi docensének és az Egyiptomi Tudományos Akadémia munkatársának Abdallah Abdel-Ati előadása a magyar-egyiptomi kapcsolatok alakulását mutatta be. Ifjabb Horthy Miklós sokat tett ennek a kapcsolatnak az érdekében elsősorban gazdasági téren, aki a telivér lovak exportjától kezdve sportdiplomáciai területen ténykedett elsősorban. Egyiptom a békeszerződésben foglaltaknak megfelelően elismerte Anglia protektorátusát. Az egyiptomi sajtó először csak „párizsi békéről” írt, az ötvenes években jelent meg a „trianoni béke” kifejezés.
Jakab Attila, a Holokauszt Emlékközpont és az ELTE BTK Kelet-, Közép-Európa Története és Történeti Ruszisztikai Tanszékének megbízott előadója a romániai zsidóság, valamint Románia létrejöttét, és a zsidóság térbeli elhelyezkedésének bemutatását követően beszélt a békediktátum zsidókat érintő következményeiről, kiemelve, hogy Antonescu miként bírálta a diktátumot.
Szatmári Péter, a Milton Friedman Egyetem általános és közkapcsolati rektorhelyettese, a Nemzetközi és Politikatudományi Tanszék egyetemi docense az új Ausztria megalakulásához vezető utat mutatta be, azokat a belső politikai és „lelki”, mondhatni szociálpszichológiai küzdelmeket, amikkel az új identitás megteremtése járt. Részletesebben szólt a kancellárokról, és így jutottunk el az Anschlussig.
Vizi László Tamás, a Magyarságkutató Intézet tudományos főigazgató-helyettese, főiskolai tanár, Kodolányi János Egyetem általános rektorhelyettese a békediktátum aláírásának 10. évfordulóján, Apponyi Albert által elmondott parlamenti expozét mutatta be és elemezte. Vele együtt megállapítottuk, hogy ez, ma is szó szerint elmondható lenne és az utolsó szaváig igaz.
Alatrach Mohamed Fuad, a Budapesti Rendőr-főkapitányság r. hadnagya bemutatta, hogy az ebben az időben a nem túl nagy létszámú, elsősorban bosnyákokból és törökökből álló budapesti muszlim közösség identitás megőrző és formáló törekvéseiben milyen szerepet játszott a Gül baba türbéje. Mindkét muszlim csoportnak volt saját képviselője, akik a közös cél elérése mellett egymással is vitáztak. Hasznos elképzeléseik megvalósításához azonban még külföldi gyűjtőútjaikon sem sikerült elég pénzt szerezniük.
Sallai János összefoglaló zárszavában kiemelte, hogy az előadások szerkesztett változata az előző konferenciákhoz hasonlóan megjelenik elektronikus kiadvány formájában. A konferenciasorozat következő témája jövőre a második világháború időszaka lesz.
Szöveg: Tarján G. Gábor, Kovács Tamás, Deák József
Fotó: Bodó Pál