Hajnali szentmisére gyűltek össze reggel fél hétkor a megszólított érdeklődő hallgatók és oktatók Alácsi Ervin alezredes, a Katolikus Tábori Püspökség általános helynöke, az NKE egyetemi lelkészsége munkatársa invitálására.
Adventtől karácsony első napjáig, a katolikus egyház templomaiban napfelkelte előtt, rendszerint 6 órakor tartott misék elején, a szokványos miséktől eltérően, nincs világítás, csak az oltáron álló gyertyák adnak némi fényt.
Elnevezésük a „Rorate caeli desuper...” („Harmatozzatok égi magasok…”) kezdetű, e szentmisék kezdőénekéből ered. Magyarul hívják angyalmisének, de pásztorok miséjének is.
Ervin atya szentbeszédében Clairvaux-i Szent Bernát egyháztanító (1090–1153) híres adventi beszédének gondolatait idézte fel, aki a karácsony ünnepére való előkészülettel kapcsolatban Urunk hármas eljöveteléről beszél. Az adventi időszak első felében Krisztus második eljövetele van a középpontban, amikor Krisztus Urunk újra eljön dicsőségben ítélni eleveneket és holtakat, és kegyelembe öltözött új eget és új földet teremt ebből a bűnben elöregedett világból. Ez rendkívül nagy és fontos vigasztalás nekünk, mert bár ezer szállal kötődünk e világhoz, annak szépségeihez és örömeihez, azért egyrészt tudjuk, hogy e világ múlandó és nincs maradandó lakásunk e földön, másrészt tapasztaljuk, hogy e világ gyönyörűségei olykor milyen nagy keserűségekkel, megpróbáltatásokkal, veszteségekkel, fájdalmakkal és szenvedésekkel keverednek. Krisztus második eljövetelének és a romolhatatlan, halhatatlan és boldog világnak reménye tartja életben hitünket.
Advent második felében már inkább Krisztus első testi eljövetele, az ő csodás betlehemi születése kerül előtérbe. Ez a történelmi eljövet is felmérhetetlen vigasztalással szolgál, hiszen arra mutat rá, hogy Isten úgy szerette a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda érte, aki minden tekintetben hasonló lett hozzánk a bűnt kivéve. Ő vállalta sorsunkat, osztozott nehézségeinkben, testi-lelki kiszolgáltatottságunkban. Mindent magára vett, ami emberi, hogy az egész embert megváltsa és üdvözítse. Magára vállalta, ami a miénk, hogy részesülhessünk abból, ami az övé.
Krisztus első és második, történelmi és végidőbeli eljövetele látható módon valósul meg, de ma, itt és most hogyan érint meg bennünket, 21. századi embereket? Az ő harmadik, láthatatlan eljövetele által mi is találkozhatunk vele a Krisztus által alapított, és az Egyház révén kiszolgáltatott szentségekben. A szentségek által a színtelen, szagtalan kegyelem kézzel fogható bizonysággá válik, a legszentebb Oltáriszentségben pedig látható színek alatt valóságosan, igazán és lényegileg vehetjük magunkhoz az ő testét és vérét, lelkét és istenségét. A mi Krisztus-Istenünk mellénk szegődik zarándokutunkon, mint egykor az emmauszi úton, és a kenyértörésben végre lehullik szemünkről a hályog…
E hármas úrjöveten elmélkedve, lelkileg ebből táplálkozva és erőt merítve készülünk a karácsonyra, mely elsősorban az Istennel való közösségünk ünnepe, és csak másodsorban az emberi összetartozásé.
Szöveg: Alácsi Ervin, Deák József
Fotó: Bodó Pál