A Módszertani Teadélután soron következő alkalmán a Rendészettudományi Kar (RTK) oktatási portfóliójának bemutatása következett április 26-án.
Korpics Márta, a Kreatív Tanulás Osztály vezetője, aki az esemény moderátora is volt köszöntötte a résztvevőket és bemutatta a Rendészettudományi Kar képviselőit. Hautzinger Zoltán r. ezds., oktatási dékánhelyettes, tanszékvezető egyetemi docens, a Bevándorlási Tanszék képviselőjeként vett részt az eseményen, Major Róbert r. ezds., tanszékvezető egyetemi docens, az RTK Közbiztonsági Tanszékéről érkezett, Fekete Márta adjunktus, az RTK Rendészeti Magatartástudományi Tanszékének munkatársa, Rácz Sándor tű. őrgy. adjunktus az RTK a Katasztrófavédelmi Intézet Tűzvédelmi és Mentésirányítási Tanszékének szakmai oktatója. A Víztudományi Karról (VTK) Bíró Tibor dékán és Cimer Zsolt dékánhelyettes működött közre az eseményen.
Bíró Tibor köszöntőjében kiemelte az RTK és a VTK közötti kapcsolódási pontokat: a mérnöki tudományokat és képzést. Arra is kitért, hogy a teadélután és a különböző karok képviselőinek találkozója nagyon jó alkalmak a tapasztalatcserére. A VTK dékánja a Kreatív Tanulás Program (KTP) szerepét is méltatta, hangsúlyozva, hogy nagyon fontos, hogy az egyetemen van egy szervezet, amely támogatja az oktatókat abban, hogy a hallgatókat hatékony eszközökkel tudják felkészíteni a folyamatosan változó világ kihívásaira, amelynek eredményeképpen tanulmányaik végeztével nyitott, az új információk összegyűjtésére és feldolgozására képes szakemberek hagyhatják el az egyetemet.
Hautzinger Zoltán bevezetőjében megerősítette a Víztudományi Karral való közösséget, és a belügyi gondoskodás területét nevezte meg másik közös pontként. Kiemelte, hogy az RTK nyitott a KTP módszereire, az oktatók között vannak, akik kifejezetten élen járnak az oktatásmódszertani eszköztár megújításában, többek között a jelen lévő RTK-t képviselő oktatók is.
Fekete Márta a Magatartástudományi Tanszéken folyó munkáról szóló összefoglalójában azt emelte ki, hogy egyik fontos eszközük a hallgatók megszólítása, amelyet sokféle megközelítéssel érnek el. A kreatív tanulásra, tudáskonstrukció alkotására törekednek az oktatás során, valamint arra, hogy ne különálló tantárgyterületek jelenjenek meg a képzésben. Major Róbert a tréningszerű foglalkozások alkalmazását és a tudástranszfer működtetését emelte ki. Véleménye szerint el kell érni, hogy a hallgató saját maga akarja megszerezni a tudást, ne kényszerűségként jelenjen meg náluk a tanulás. Elmondta, hogy a gyakorlatiasság és élményszerűség jegyében a BRFK-val szoros együttműködést ápol a tanszékük.
Az esemény kiemelt témaköre volt a hallgatók megnyerése és megtartása. A kar nagy hangsúlyt fektet a pályaorientációs foglalkozásokra, Hautzinger Zoltántól megtudhattuk, hogy a kar jó gyakorlata a már képzésben lévő hallgatók tapasztalatainak, és motivációinak becsatornázása az újonnan belépő hallgatók megnyerésére: sokan a rendbe és a világos keretekbe való kapaszkodást nevezik meg, amelyek vonzóak a fiatalok számára.
Fekete Márta szubkultúraként definiálta a rendészet területét, melynek kapcsán kijelentette, a hivatástudat és az ebből fakadó közösségteremtő erő jelentős kötőanyag a hallgatók számára. Másrészt a rendészeti szakmákban erőteljesen jelen van a segítségnyújtás attitűdje, ami szintén motiváló erőként jelenik meg a képzésekben.
Major Róbert a szakok közszolgálati jellegét emelte ki. A túlzott renddel kapcsolatos aggályokat pedig azzal oszlatják el, hogy a szakon hallgatóitól elvárják a véleményformálást, a megszólalást, amelyek az önállóság készségének fejlesztését eredményezik, ugyanakkor szabadságot is adnak.
Rácz Sándor a rendészet olyan velejáróira hívta fel a figyelmet, mint az egyenruha viselése, amely megadja a hovatartozás érzését, a katasztrófavédelem és mentésirányítás pedig szintén a segítségnyújtás révén presztízzsel és büszkeséggel tölti el a szakmabelieket.
A beszélgetés résztvevői egyetértettek abban, hogy a szakmaiság erőteljes jelenléte pozitívan hat a képzésre, melynek során törekednek a gyakorlatias módszerek átadására, hiszen olyan folyamatokkal és feladatokkal találkoznak a hallgatók, amelyek által szinte készségszintűvé válnak a rendészeti munkakörökben elvárt eljárásmódok alkalmazása. Leszögezték, hogy a problémamegoldás, a gondolkodás és az ésszerű parancsok kiadásának szemléletét adják át hallgatóiknak.
Hautzinger Zoltán a generális és szakmai tudás egységére, összhangjára való törekvést fogalmazta meg, amely nagy kihívást jelent a kar számára. A kreatív oktatás módszerei közül sikeresen alkalmazza az Idegen jogi kupa bevezetését, amely során konzultációval készülnek fel a vizsgára, valamint kvíz vetélkedőt szervez. A döntős hallgatóknak nem kell vizsgázniuk, a kvíz során pedig a válaszadást követően meg is beszélik a helyes megoldásokat, így a tananyag jobban rögzül a hallgatókban. Fontos eleme az oktatási módszereinek, hogy bizonyos órák keretében a szolgálati rend lazul a gondolkodás fejlesztésének és az eredményesebb tréning megvalósításának érdekében, egyensúlyt próbálnak teremteni a hivatás adta szolgálati rend és a felszabadult tanulás terén.
Fejlesztendő területként említette meg Rácz Sándor a nappalisok és levelezősök közötti óraszámbeli különbségekből fakadó eltérés kezelését, hiszen a kimeneti követelményeket ugyanúgy kell teljesíteniük, másrészt lényeges a korosztályok közötti eltérés is, így eltérő nyelvezetet szükséges alkalmazni a különböző generációk irányában. A közös órákon ugyanakkor izgalmas lehetőséget nyújt a már szakmában dolgozó, tapasztalattal rendelkezők és a felsőoktatást éppen megkezdő fiatalok együttműködése.
Fekete Márta a csoportos kompetenciafejlesztés sikerességének javítását, Hautzinger dékánhelyettes úr a hallgató oktatási környezetbe való belehelyezését nevezte meg legnagyobb kihívásként, amivel aktuálisan foglalkoznak a karon. Major Róbert a közös közszolgálati gyakorlat kiterjesztését az egész egyetemen belül és e gyakorlat komplexitásának és volumenének meghatározását emelte ki fontos projektként, amely már több éve sikeresen fut, ugyanakkor folyamatosan fejlesztik. Céljuk, hogy minél jobban modellezzék a valóságban is bekövetkezhető eseményt, és általa életszerűvé tegyék a gyakorlatot.
Lehetőség nyílt arra, hogy a hallgatóság is megoszthassa véleményét, kérdéseket tehessen fel az RTK oktatóinak, így került a fókuszba a jogi esetek kreatív oktatásának lehetősége. Rácz Sándor úgy fogalmazott, hogy a szabályzatok ismerete elengedhetetlen a rendészeti szakmákban, ugyanis azok hiányos ismerete és be nem tartása komoly következményeket vonhat maga után. Így a képzésen ezek elsajátítására nagy hangsúlyt fektetnek. Major Róbert a jogi esetek kreatív oktatásának lehetőségeként a fordított munkamódszert vázolta fel, amely szerint a konkrét esetből kiindulva haladnak a jogszabályok megismerésnek irányába, amely sokkal motiválóbban hat a hallgatókra, mintha pusztán bármilyen kapcsolódási pont nélkül a szabályok megtanulását várnák el.
Szöveg: Nemes Katalin
Fotó: Bodó Pál