Előbb Pallagi Andrea református lelkész és Gombkötő Beáta evangélikus lelkész tartott istentiszteletet és az új tanévhez erőt gyűjtő, sugárzó liturgiát az Oktatási Központban, majd Alácsi Ervin atya, a Katolikus Tábori Püspökség általános helynöke.
Alácsi Imre atya megemlékezett a nap két szentjéről, Szent Damjánról és Szent Kozmáról. Damján Arábiából származott, és Kozmával együtt Kis-Ázsiában, a kilikiai Aegeában folytattak orvosi gyakorlatot. Mindketten igen buzgó keresztények voltak. Orvosi szolgálatukért nem fogadtak el pénzt, ellenben buzgóságuk miatt nemcsak orvosai, hanem apostolai is lettek a városnak. Legendájuk szerint egy súlyosan elfekélyesedett lábú etiópot – akiről már mindenki lemondott – az imádság erejével meggyógyítottak. Mindketten a Diocletianus római császár által elrendelt 303-as keresztényüldözés alkalmával szenvedtek vértanúhalált. A két védőszent magyar vonatkozása, hogy mindketten megtalálhatóak a magyar korona szentábrázolásai között.
A Bölcsességek könyvek olvasmánya szerint: „Az igazak lelke azonban Isten kezében van, és gyötrelem nem érheti őket. Az esztelenek szemében úgy látszott, hogy meghaltak; a világból való távozásukat balsorsnak vélték, elmenetelüket megsemmisülésnek. De békességben vannak. Mert ha az emberek szemében szenvedtek is, a reményük tele volt halhatatlansággal. Kevés fenyítés után nagy jótéteményekben részesülnek, mert Isten próbára tette és magához méltónak találta őket. Mint aranyat a kohóban, megvizsgálta és elfogadta őket égőáldozatul. Látogatásuk idején majd felragyognak, és olyanok lesznek, mint a szikra, amely a tarlón tovaharapódzik. Nemzetek fölött ítélkeznek majd és népeken uralkodnak; s az Úr lesz a királyuk mindörökre. Akik benne bíztak, akkor majd megismerik az igazságot, és akik hűek voltak, szeretetben nála maradnak, mert kegyelem és irgalom lesz választottjainak osztályrészük. Az istentelenek meg a lelkületük szerint bűnhődnek majd, azok, akik megvetették az igazat és elpártoltak az Úrtól. Mert boldogtalan, aki megveti a bölcsességet és a fegyelmet: hiú a reményük, hiábavaló a fáradozásuk, hasztalanok a tetteik. Esztelenek az asszonyaik, gonoszak a gyermekeik és átkozott a nemzetségük.”
A Máté evangéliumából a nap liturgia rendje szerint kapcsolódó evangéliumból a következő gondolatsor hangzott el. „Íme, én elküldelek titeket, mint juhokat a farkasok közé: legyetek azért okosak, mint a kígyók, és szelídek, mint a galambok! Óvakodjatok az emberektől, mert átadnak a törvényszékeknek, és megkorbácsolnak zsinagógáikban, sőt helytartók és királyok elé hurcolnak énmiattam, tanúbizonyságul nekik és a népeknek. Amikor azonban átadnak titeket, ne aggódjatok amiatt, hogyan szóljatok, vagy mit mondjatok, mert megadatik nektek abban az órában, hogy mit mondjatok. Mert nem ti vagytok, akik beszéltek, hanem Atyátok Lelke szól általatok. Akkor majd testvér a testvérét, apa a gyermekét adja halálra, gyermekek támadnak szüleik ellen, és megölik őket, és mindenki gyűlöl majd titeket az én nevemért, de aki mindvégig kitart, az üdvözül. Ha pedig üldöznek az egyik városban, meneküljetek a másikba! Bizony mondom nektek: még végig sem járjátok Izráel városait, mire eljön az Emberfia.
Nem különb a tanítvány a mesterénél, sem a szolga az ő uránál. Elég a tanítványnak, hogy olyan legyen, mint a mestere, és a szolgának, mint az ura. Ha a ház urát Belzebubnak nevezték el, mennyivel inkább a háza népét? Ne féljetek hát tőlük! Mert nincs olyan rejtett dolog, amely le ne lepleződnék, és olyan titok, amely ki ne tudódnék. Amit mondok nektek a sötétben, azt mondjátok el napvilágnál; amit fülbe súgva hallotok, azt hirdessétek a háztetőkről! Ne féljetek azoktól, akik a testet megölik, de a lelket meg nem ölhetik. Inkább attól féljetek, aki mind a lelket, mind a testet elpusztíthatja a gyehennában.
Nem úgy van, hogy két verebet adnak egy fillérért, de egy sem esik le közülük a földre Atyátok tudta nélkül? Nektek pedig még a hajatok szála is mind számon van tartva. Ne féljetek tehát: ti sok verébnél értékesebbek vagytok. Aki tehát vallást tesz rólam az emberek előtt, arról majd én is vallást teszek mennyei Atyám előtt, aki pedig megtagad engem az emberek előtt, azt majd én is megtagadom mennyei Atyám előtt.”
Ervin atya prédikációjában egyebek közt elmondta, hogy az ószövetségi istenképtől a mai eltérő. Mint a Miatyánkban naponta imádkozzuk; „Ne vígy minket a kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól!” Isten nem visz minket a kísértésbe, de megengedi, hogy próbára tegyük belső erőnket. Mert az a szülő, aki gyermekét minden széltől, megpróbáltatástól óvja, szándéka ellenére élhetetlen, elviselhetetlen gyermeket, felnőttet ad a világnak. Pedig az ilyen próbatételek alkalmával bizonyíthatjuk szeretetünket Istenhez és embertársainkhoz, amit Szent Damjánról és Szent Kozma példáján is láthatunk.
Szöveg: Deák József
Fotó: Bodó Pál