Mély fájdalommal veszünk búcsút, dr. Szendi Antal pénzügyőr ezredestől, aki 63 éves korában váratlan hirtelenséggel hunyt el a tegnapi napon.
A Nemzeti Közszolgálati Egyetem Rendészettudományi Kar oktatói, dolgozói, valamint hallgatói őszinte megrendüléssel állnak dr. Szendi Antal pénzügyőr ezredes, a kar Vám- és Pénzügyőri Tanszék mesteroktatójának tragikus hirtelenséggel bekövetkező halálhíre előtt.
Búcsúzunk az oktatótól, a szakembertől, a munkatárstól, a baráttól, az Embertől, aki 15 évet töltött a jövő vámszakembereinek felsőfokú képzésében a Rendészettudományi Karon.
Dr. Szendi Antal pénzügyőr ezredes 2008-től volt tagja a Rendőrtiszti Főiskola, majd az NKE RTK oktatói közösségének. Oktatói feladatait mindenkor őszinte önzetlenséggel, odaadással és felelősséggel végezte. Kollégái mellett hallgatóira is szakmai partnerként tekintett. Oktató, nevelő munkáját mindig a hitelesség és egyenesség jellemezte. Gondosan ügyelt arra, hogy megteremtse a hallgatói kíváncsiságot nem csak az aktuális tantárgy, de a pénzügyőri hivatás iránt is. Rendkívül alapos és mély szaktudással felvértezett, a hallgatók érdekeit mindig szem előtt tartó, végtelenül türelmes oktató volt. Az a mesteroktató volt ő, akire – nem elsősorban a kora vagy a rendfokozata miatt – felnéztek és akit tiszteltek a fiatalok. Életvidám, szerethető személyisége és kiemelkedő szakmaisága miatt nem csak oktatóként, hanem barátként, emberként is számíthattak rá hallgatói és munkatársai.
Viselkedésében, öltözködésében, megjelenésében egyaránt példamutató tagja volt közösségünknek. Hosszú pályafutása során számos helyi, regionális és országos szintű vezetői beosztást töltött be a vámhatóság szervezetében. Kivételes munkásságával minden fontos szakmai, szervezeti elismerést kiérdemelt, így a soron kívüli előléptetések mellett a Pénzügyőr Aranygyűrűt és a Szent Máté érem aranyfokozatát is. A legfontosabb elismerésnek azonban mindig a hallgatói őszinte tiszteletét tartotta.
2022-ben, az oktatói hivatásban eltöltött másfél évtized után döntött úgy, hogy elhagyja a katedrát és közel négy évtizednyi szolgálatát lezárva, életében a pihenésé lesz a főszerep. Nehéz döntés volt ez részéről, hiszen kevesen tudnak és szeretnek annyira tanítani, kevesen képesek olyan kapcsolatot kialakítani a hallgatókkal, mint ahogy ezt ő tette.
A halál váratlanul, fájdalmas hirtelenséggel ragadta el közülünk, esélyt sem adva a búcsúra családjának, barátainak, tisztelőinek vagy egykori hallgatóinak. Bár a döbbenet és a hiány most mindennél hangosabb, hisszük, hogy a búcsú nem végleges. Ahogy Miyao Tomiko fogalmazott: „Az emberek nem távoznak örökre. A viszontlátás reményében járják útjukat.”
Szöveg: Erdős Ákos
Fotó: Láng-Miticzky András