Különleges elismerésben részesült a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Rendészettudományi Karának elsőéves tisztjelölt hallgatója, Darvas Lili.
Kosztolánszkyné Alexa Hajnalka a ZoNa Alapítvány kuratóriumának elnöke, Király Gréta és Veréb Gyula kuratóriumi tagokkal 2026. május 7-én, kiemelkedő teljesítményére és eddigi önkéntes munkájára tekintettel a „Nemzeti Közszolgálati Egyetem jótékonysági nagykövete” feladatainak ellátására kérte fel az RTK hallgatóját.
Az alapítvány azon elhunytak félárván, árván maradt gyermekeinek támogatására jött létre, akik a rendvédelmi szervek állományában teljesítettek szolgálatot. Tevékenysége túlmutat a közvetlen segítségnyújtáson, elkötelezetten dolgozik a fiatalok társadalmi érzékenyítésén, a közösségi értékek erősítésén, valamint a rendvédelmi hivatások iránti érdeklődés felkeltésén is.
A ZoNa Alapítvány és a Nemzeti Közszolgálati Egyetem között tavaly létrejött együttműködési megállapodás alapján az RTK hallgatói rendszeresen bekapcsolódnak a szervezet tevékenységébe. A hallgatók szabadon választható tantárgy keretében, a társadalmi felelősségvállalás jegyében vállalhatnak önkéntes szerepet az alapítvány és más, társadalmilag elismert tevékenységet végző szervezetek munkájában. A kurzus célja, hogy ráirányítsa a figyelmet a szakmai és közösségi szerepvállalás jelentőségére, továbbá ösztönözze a hallgatókat az egyetemi képzésen kívüli önként vállalt feladatok ellátásra.
Darvas Lili először a tantárgy keretében, később szabadidejében vett részt az alapítvány munkájában. Hozzáállása és elhivatottsága nemcsak szakmai szempontból bizonyult példaértékűnek, hanem jelentős mértékben hozzájárult a ZoNa Alapítvány céljainak megvalósításához is. Jótékonysági nagykövetként hallgatónk feladata lesz többek között az alapítvány célkitűzéseinek képviselete, programjainak népszerűsítése, valamint a rendvédelmi hivatások iránt érdeklődő fiatalok megszólítása. Az elismerést nemcsak az ő személyes sikereként értékelhetjük, hanem fontos visszajelzésként is az RTK számára, hogy hallgatóink aktívan és eredményesen vesznek részt társadalmi értékteremtő kezdeményezésekben. A jótékonysági nagyköveti felkérés apropóján beszélgettünk Darvas Lili rendőr tisztjelölttel.
Mi motiválta arra, hogy csatlakozzon a ZoNa Alapítvány munkájához?
„A ZoNa Alapítvány munkájához való csatlakozásomat elsősorban a társadalmi felelősségvállalás iránti elkötelezettségem, valamint a rászoruló családoknak/gyermekeknek a segítése motiválta. Mindig jó érzéssel töltött el, ha tudtam segíteni a rászorulóknak valamilyen formában, ezért is örültem, amikor megtudtam, hogy szabadon választott tantárgyként fel lehet venni a Rendészeti Önkéntes Gyakorlat elnevezésű tárgyat és ezáltal tudtam segíteni a gyermekeknek és családjuknak.”
Milyen feladatokban vett részt az önkéntes tevékenység során?
„Összefoglaló anyagok rendszerezésében vettem részt, ami adminisztrációs feladatokat jelent, illetve ezt a fajta tevékenységet segítő felületekkel foglalkoztam. Továbbá marketinggel foglalkoztam és összefoglaló anyagokat készítettem el korábbi rendezvényekről. Valamint adminisztrációs és szervezési előkészületi tevékenységeket végeztem az I. Jaksa Richárd Emléktorna (2026.május 22. - Kiskőrös) vonatkozásában. Illetve az alapítványt promotáltam a hallgatótársaim körében, tájékoztató kvízt állítottam össze, szerkesztettem, közzétettem, megosztottam személyesen és online.”
Melyik élménye volt a legmeghatározóbb az önkéntes tevékenység során?
„Számomra a legmeghatározóbb az volt, amikor adománygyűjtéseket szerveztünk, és kapcsolatot tartottunk az érintettekkel, illetve amikor megismerhettem valamennyi néhai kollégáink történetét és bátor cselekedeteiket.”
Mit tanult ebből a tapasztalatból szakmailag és emberileg?
„Szakmai téren jelentősen fejlődött a problémamegoldó, a szervező- és a kommunikációs képességem, míg emberileg sokkal mélyebb szociális érzékenységre, alázatra, türelemre és empátiára tettem szert. Ez a fajta tevékenység a gyakorlatban mutatta meg számomra, hogy mit is jelent valójában a rendvédelemben a bajtársiasság, és hogyan tudunk hatékonyan segíteni a néhai kollégáink szeretteinek átvészelni ezt a nehéz időszakot.”
Mi ösztönözte arra, hogy hogy a kötelező óraszámon túl is folytassa a munkát?
„A kötelező óraszámon túli munkavégzésre a szervezetnél tapasztalt rendkívül összetartó és támogató közösség, valamint a munkánk látható, pozitív társadalmi hatása és a támogatottak őszinte visszajelzései ösztönöztek.”
Hogyan látja a társadalmi felelősségvállalás szerepét a rendészeti hivatásban?
„Számomra a társadalmi felelősségvállalás ott kezdődik, hogy soha, semmilyen körülmények között nem hagyjuk magukra azoknak a szeretteit, akik egyszer a hazájukat szolgálták. A ZoNa Alapítványnál végzett munka ráébresztett arra, hogy a felelősségünk befelé, a saját sorsközösségünk felé is óriási. Számomra a társadalmi felelősségvállalás legtisztább, legmélyebb formája az, amikor egy bajtársunk tragikus hirtelenséggel életét veszti, a mi felelősségünk átsegíteni a hátramaradt családját, illetve az árván vagy félárván maradt gyermekeit/gyermekeiket a nehéz időszakon.”
Mit jelent Önnek a nagyköveti felkérés és milyen feladatok várnak Önre ebben a pozícióban?
„A nagyköveti felkérés rendkívüli megtiszteltetés és az eddig befektetett munkám visszaigazolása, nagyon nagy örömmel tölt el, hogy ezt a nagyköveti címet viselhetem. Ebben a pozícióban elsődleges feladatom az alapítvány értékeinek széles körű képviselete, a célkitűzéseik, programjaik, és rendezvényeik képviselete és népszerűsítése a rendvédelmi hivatásosok árván, félárván maradt gyermekeinek támogatása érdekében.”
Mit üzen azoknak a hallgatóknak, akik még nem kapcsolódtak be önkéntes tevékenységekbe?
„Azon hallgatótársaimnak, akik még nem vettek részt hasonló tevékenységekben, azt üzenem, hogy a társadalmi célú szerepvállalás nem csupán a közösség számára jelent felbecsülhetetlen értéket és segítséget, hanem a személyes jellemformálás és a szakmai fejlődés egyik leghatékonyabb eszköze is. Illetve aki tud segíteni, az tegye meg, mert nagyon jó érzéssel tudja eltölteni az embert az, ha úgy érzi számít amit tett és segítséget tudott nyújtani. Ha még csak pár órát tudnak ilyen fajta tevékenységekben részt venni, az is hatalmas segítség és nagyon hálásak lesznek a gyermekek/családok érte.”
Szöveg: Zseli-Kerner Kata
Fotó: Bodó Pál