1971 szeptemberében nyitotta meg kapuit a Rendőrtiszti Főiskola, amellyel a magyar rendőrtisztképzés főiskolai szintre emelkedett.
Az évfordulón érdemes visszatekinteni arra az útra, amely idáig vezetett és egyben arra a szerepre is, amelyet az intézmény a hazai rendészeti szakma fejlődésében betöltött.
A rendőrtiszti utánpótlás szervezett, felsőfokú képzése nem minden előzmény nélküli. Már 1922-ben megindult a felügyelői, fogalmazói és detektívi kar felsőfokú felkészítése, de ez a rendszer a második világháború végével megszakadt. A háború utáni évtizedekben előbb tanfolyamokon, majd egy meglehetősen eklektikus és gyakran változó oktatási rendszerben készítették fel a rendőrtisztek újabb nemzedékét.
A hatvanas évek végére a bűnözés jellegének változása és a rendőri munkával szemben támasztott egyre növekvő igények egyértelművé tették, hogy a testületnek magasabban kvalifikált tisztikarra van szüksége. A Belügyminisztérium 1970 májusában döntött a Rendőrtiszti Főiskola létrehozásáról. A vonatkozó jogszabály, vagyis az 1970. évi 39. sz. törvény erejű rendelet a Magyar Közlöny 1970. december 24-ei számában került kihirdetésre. Az új intézmény első tanévnyitó ünnepségét pedig alig 9 hónappal később, vagyis 1971. szeptember 25-én tartották, a „Hegyen”: akkori Szabadság-hegyen (ma: Széchenyi-hegy), a Farkasvölgyi út 12. szám alatti egykori zárdaépületben. Az alapító parancsnoki posztot dr. Györök Ferenc vezérőrnagy töltötte be, aki maga ifjúságvédelmi kérdésekkel foglalkozott már az 1960-as években. Vezetése alatt épültek ki az intézmény szakmai és szervezeti alapjai, valamint az intézmény infrastruktúrája is.
A Rendőrtiszti Főiskola létrejötte minőségi ugrást jelentett a korábbi képzési formákhoz képest. Az oktatás tudományos igényességét – különösen az 1970-es években – jelentős részben az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának oktatói biztosították, akik tanszéki keretek között építették fel az intézmény szakmai bázisát. A képzés kezdetben állambiztonsági, bűnügyi, büntetés-végrehajtási, igazgatásrendészeti és közbiztonsági szakokon indult. A képzési portfolió azonban bővült az évek során: 1987-től – eleinte levelező munkarendben – vámnyomozói szakkal bővült a főiskola portfóliója, majd 1991-ben Vám- és Pénzügyőri Tanszékkel is. A következő esztendőben, 1992-ben létrejött a Határrendészeti Tanszék is. Az évtizedek során a főiskola összességében több ezer hallgatót bocsátott ki diplomás tisztként.
Az intézmény 1990 után alkalmazkodott a megváltozott társadalmi és jogi környezethez, mígnem a 2012-ben bekövetkezett felsőoktatási integráció keretében jogutódja, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Rendészettudományi Kara vitte tovább az RTF szakmai örökségét.
Az ötvenöt évvel ezelőtti alapítás jelentősége máig érezhető: a Rendőrtiszti Főiskola volt az a pont, ahol a magyar rendészeti tisztképzés végleg elszakadt a tanfolyami jellegtől, és tudományos igényű, felsőfokú képzési formává vált. Ezzel olyan alapokat teremtve, amelyekre a mai rendészeti felsőoktatás is épít.
A kar teljes állománya tisztelettel viszi tovább és ápolja a Rendőrtiszti Főiskola örökségét!
Szöveg: Dr. Kovács Tamás
Fotó: Nemzeti Közszolgálati Egyetem archívum, Magyar Rendőr 1971. (Arcanum Adatbázis Kiadó)