NEMZETI KÖZSZOLGÁLATI EGYETEM
RENDÉSZETTUDOMÁNYI KAR

Szakmai előadás a Szita Bence-ügy nyomozásáról a Szent György Szakkollégiumban

Egy megrázó és összetett hazai bűnügy nyomozásának részleteibe nyerhettek betekintést a Szent György Szakkollégium tagjai 2026. október 7-én.

A rendezvényt Bogotyán Róbert bv. ezredes, a Szakkollégium igazgatója nyitotta meg, aki ismertette a délutáni programot, majd köszöntötte és felkérte az előadót a prezentáció megtartására. A hallgatóság soraiban jelen volt Mészáros Bence r. ezredes, egyetemi docens, a Krimináltaktikai és Kriminálmetodikai Tanszék vezetője is.

Pálné dr. Gergely Mónika r. alezredes, a Somogy Megyei Rendőr-főkapitányság Vizsgálati Osztályának osztályvezető-helyettese a 2012-ben történt Szita Bence-ügy felderítésének és bizonyításának folyamatát mutatta be. Az előadó a nyomozás idején sajtószóvivőként tevékenykedett, így aktívan részt vett a sajtótájékoztatók megszervezésében és lebonyolításában. Akkori feladatköréből adódóan átfogó ismeretekkel rendelkezett az ügyről és az eljárás részleteiről.

A 2012-ben elkövetett, három személyhez köthető emberölés áldozata a 11 éves Szita Bence volt. Az események időrendi bemutatása során az előadó felidézte, hogy az eljárás 2012. október 30-án, egy kezdetben szokványosnak tűnő eltűnési esettel indult a kaposvári Tesco áruház közeléből. A bűncselekmény hátterében összetett családi konfliktus húzódott meg. Polcz Erika, a fiú nevelőapjának volt élettársa a gyermekben látta kapcsolatuk megromlásának okát, ezért elhatározta, hogy megszabadul tőle, amihez társakat is bevont. Az eltűnés bejelentését követően a hatóságok jelentős erőket mozgósítottak a gyermek felkutatására, amelybe a társszervek mellett civil szervezetek és a lakosság is bekapcsolódott.

Az előadásból kiderült, hogy a nyomozók hamar felfigyeltek a Polcz Erika által elmondottak és a beszerzett adatok közötti ellentmondásokra. A nő időközben gépkocsija eltulajdonítását is bejelentette, a lopottként körözött járművet azonban később az egyik elkövető, Bogdán József vezette, amikor a járőrök igazoltatták. A gépjármű szemléje során a csomagtartóban sáros cipőt és vérgyanús szennyeződést tartalmazó ujjatlan kesztyűt találtak. A szakértői vizsgálatok később kimutatták, hogy a kesztyű belsejében Bogdán József DNS-e, míg a külső felületén található vérnyomban a sértett genetikai profilja volt azonosítható.

A nyomozásban október 31-én két vadász tanúkénti jelentkezése hozott fordulatot. A vadászok a sántosi erdőben felfigyeltek a másik elkövető, Kertész József gépkocsijára és az ott tartózkodó személyekre. A helyszíni szemle során a szakemberek frissen ásott gödröt, vonszolási nyomokat, valamint szabad szemmel is látható és luminollal kimutatott látens vérnyomokat rögzítettek. Mint később kiderült, a vadászok megzavarták az elkövetőket, akik ezt követően a korábban különös kegyetlenséggel bántalmazott gyermek holttestét a Kaposvár-Fészerlak közelében található elhagyatott temetőbe szállították, ahol elrejtették. Kertész József a helyszíni kihallgatása során végül részletes beismerő vallomást tett a történtekről.

A prezentáció kitért az elkövetők elmeorvosi szakértői vizsgálatára is, amely a cselekmény pszichés hátterének megértéséhez szolgáltatott fontos támpontokat. A bíróság az emberölést végül különös kegyetlenséggel, nyereségvágyból, előre kitervelten, tizennegyedik életévét be nem töltött személy sérelmére elkövetett bűncselekményként minősítette.

Az előadás zárásaként az alezredes hangsúlyozta, hogy a holttest négy napon belüli megtalálása és az ügy gyors felderítése elsősorban a hatékony csapatmunkának volt köszönhető. A nyomozás eredményességében meghatározó szerepet játszott a példaértékű szakmai összefogás, a tudatosan felépített nyomozástaktika, a megfelelő kihallgatástechnika, az alapos adatgyűjtés, valamint a megalapozott vezetői döntések sorozata. A bemutatott ügy a Szakkollégium hallgatói számára nemcsak értékes kriminalisztikai ismereteket nyújtott, hanem a rendőri hivatást jellemző elkötelezettség és szakmai felelősségvállalás jelentőségére is rámutatott.

 

Szöveg: Szitnyik Hanna

Fotó: Bodó Pál, Czövek Lili