Esztergomban került megrendezésre a Backyard Ultra Csapat-világbajnokság, ahol a Nemzeti Közszolgálati Egyetem munkatársa, Válent Sándor is rajthoz állt a magyar válogatott tagjaként.
A mezőny 67 ország versenyzőivel egy időben, az észak-amerikai időzónához igazodva indult útnak a Duna-part festői környezetében kijelölt pályán, 2026. október 17-én.
A Backyard Ultra a hosszútávfutás egyik legkülönlegesebb és legnagyobb mentális kihívást jelentő versenyformája. A résztvevőknek minden órában egy 6,706 kilométeres kört kell teljesíteniük. Aki 45 perc alatt ér célba, annak 15 perce marad pihenésre, étkezésre, frissítésre vagy átöltözésre, míg 58 perces teljesítés esetén mindössze két perc áll rendelkezésre a következő rajtig. A szabályok rendkívül szigorúak: aki akár egyetlen másodperccel is túllépi az egyórás szintidőt, vagy a következő kör rajtjánál nincs a rajtzónában, azonnal kiesik.
A versenynek nincs előre meghatározott célba érkezési pontja. Nem a 42 vagy a 100 kilométer elérése jelenti a végét, hiszen a résztvevőknek akár 10, 40 órán vagy több napon keresztül is helyt kell állniuk. A küzdelem egészen addig folytatódik, amíg már csak egyetlen versenyző képes újra rajthoz állni és teljesíteni az utolsó kört.
Az esztergomi versenyen a fizikai megterhelés mellett az időjárás is komoly kihívás elé állította a futókat. A versenyzőknek a Duna-parti pályán, a szeles, mindössze 2 fokos éjszakában kellett megküzdeniük az elemekkel és saját teljesítőképességük határaival.
Válent Sándor számára a 15. órában kezdődött az igazi küzdelem, amikor bal térde jelezte, hogy elérte a terhelhetősége határát. Bár eredetileg 50 órás teljesítést tervezett, végül 38 kört, azaz összesen 254 kilométert teljesített, ezzel befejezve világbajnoki szereplését. Egyéni versenyben a rendkívül előkelő 17. helyen végzett, a magyar válogatott pedig összetettben a világ 14. legjobb csapataként zárta a megmérettetést.
Válent Sándor elmondása szerint három évvel ezelőtt a Backyard Ultra világbajnokság még elérhetetlen álomnak tűnt számára. Október 17-én azonban már a magyar válogatott tagjaként állhatott rajthoz Esztergomban.
„Leírhatatlan érzés volt a saját nevemet olvasni a magyar címeres mezen. Büszkeség volt felvenni a címeres mezt, és tudni: most nem magamért, hanem a hazámért futok!”
Válent Sándor teljesítménye nemcsak kiemelkedő sporteredmény, hanem három év kitartó munkájának, elszántságának és a határok folyamatos feszegetésének méltó elismerése is.
Szöveg: Hajnal Kornél
Fotó: Pásztor Attila