A Ludoviceum tárgycsoport egyik on-line órája közben, dunaújvárosi lakása ablakán kipillantva vette észre a biztonsági szakirányos levelező hallgató rendőrtiszt a földön fekvő embert, két vészvillogóval félreállt autónál. Vezetői segíteni próbáltak…
Ezen a szombat reggelen, nem sokkal előtte hallotta az Anthologia Philosophico-Politica (Fejezetek a politikai gondolkodás történetéből) elnevezésű tárgy ismertetőjében az oktatótól a tankönyv bevezetőjének kezdősoraiból a gondolatot, amit Arany János tömören ekként fogalmazott meg: „Legnagyobb cél pedig, itt, e földi létben, Ember lenni mindég, minden körülményben.”…
A hallgató így idézte fel az esetét: „Nagyjából 09 óra 45 perc lehetett, amikor arra lettem figyelmes, hogy a lakóházam mellett elhelyezkedő jószolgálati otthon bejárata előtt két autó vészvillogóval megállt és kiszálltak belőle a vezetők. Ekkor vettem észre, hogy a földön fekszik egy ember. Láttam, hogy tanácstalanok, ezért felöltöztem és lesiettem. Az egyik férfi elmondta, hogy meglátva a földön fekvő férfit megálltak, odamentek hozzá. Megrázták, de nem reagált semmire, ezért mentőt hívtak. Megkérdeztem pulzust néztek-e? Közölték, hogy nem. Megnéztem a férfi nyakán és csuklóján a pulzust és ekkor éreztem, hogy nincsen pulzusa. Azonnal a hátára fektettem és szóltam az egyik férfinak, hogy tárcsázza újra a mentőszolgálatot és jelezze nekik, hogy reanimálás zajlik! Tudtam, hogy ekkor egy magasabb szintű mentőegységet is elindítanak. Nagyjából 3-4 perce végeztem az újraélesztést, amikor megérkezett az első mentőegység, akik azonnal átvették tőlem a reanimálást. Ezután 2-3 perccel később megérkezett a magasabb szintű egység is és megkértek minket, hogy távozzunk a helyszínről, mert többet mi már nem tudunk segíteni. Így elhagytuk a helyszínt, de már szakemberek kezébe került a földön fekvő férfi.”
A hivatásos rendőrtiszt korábban elvégezte a Police Medic képzést, benne az újraélesztést és talán az ennél is fontosabbat: ne féljünk cselekedni!
A történteket felidéző sorait ezzel zárta: „Alezredes úr én továbbra is szeretném, ha név nélkül jelenne meg az eset: erre tettem le anno az eskümet és emberileg is ezt éreztem kötelességemnek! Az ügyeletnek és közvetlen parancsnokomnak sem jelentettem, mivel érdemi információval nem tudtam volna szolgálni az újraélesztett személy kilétéről…”
Szöveg: Deák József
Illusztráció: police.hu