Életének 84. évében elhunyt Bócz Endre, korábbi fővárosi főügyész, Karunk jogelődje, a Rendőrtiszti Főiskola Kriminalisztikai Tanszékének egykori vezetője, a Magyar Rendészettudományi Társaság elnökségi tagja. Első generációs értelmiségi családba született 1937. június 20-án. Szülei protestáns szellemiségű és konzervatív-liberális világlátásúak voltak. „Egy jól menő budapesti ügyvédi iroda tulajdonosának szépreményű fiaként kezdtem ismerkedni a világgal. A jövő azt ígérte, hogy majd Sárospatakon, Oxfordban s végül a budapesti egyetemen szerzek diplomát, és úgy viszem tovább az irodát.”
1960-ban „summa cum laude” diplomázott az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán. Az elhelyező bizottságtól megtudhatta, hogy a jogi pályán számára Budapest területén nincs állás, s az igazságszolgáltatásban vidéken sincs munkalehetőség. „Egyéb” (E7) származású „osztályidegen”-ként, édesapja ügyvéd volta miatt.1960–61-ben a szolnoki Tiszamenti Vegyiművek jogi előadója volt. E kerülő után, Götz János akkori fővárosi főügyész segítségével (őt megnyerte az államvizsgán nyújtott teljesítménye) 1961-ben mégis ügyészségi fogalmazó, majd ügyész lett. „Nyilvánvaló volt ugyan, hogy az ügyészi munkából nem lehet meggazdagodni, de ez nem érdekelt. Bőségesen kárpótolt a szellemi függetlenség; az, hogy legjobb tudásom és lelkiismeretem szerint dolgozhattam, meg hogy érdekes és felelős munkám volt, amely a köz érdekét szolgálja.” 1961. február 28-tól 2000. április 30-ig a Fővárosi Főügyészségen fogalmazó, ügyész, csoport- majd osztályvezetőként tevékenykedett, 1978. február 1-jétől a főügyész általános felügyeleti és polgári jogi, majd 1979. február 1-jétől büntetőügyekben illetékes helyettese lett, 1990. január 5-től 2001-ig fővárosi főügyész.
Az állam- és jogtudomány kandidátusa (1976), egyetemi docens (1984), a Rendőrtiszti Főiskolán 1998-tól főiskolai tanár, 2002-ig a Kriminalisztikai Tanszék vezetője. 1997-től a Károli Gáspár Református Egyetem Állam- és Jogtudományi Karán a Bűnügyi Tudományok Intézetének igazgatója. 2001 és 2004 között a Magyar Tudományos Akadémia közgyűlési képviselőjeként tevékenykedett és az Állam- és Jogtudományi Bizottság és a Magyar Kriminológiai Társaság (igazgatótanácsi) tagja volt. Kutatási témái: a kriminalisztika a jogalkalmazási gyakorlatban és a jogi felsőoktatásban; az új büntető eljárási törvény hatása a büntető eljárási gyakorlatra; az ügyészség szerepe a büntető igazságszolgáltatásban.
Számos szakcikk, tanulmány és szakkönyv szerzője, illetve szerkesztője. Az Országos Kriminalisztikai és Detektív Egyesület tiszteletbeli tagja volt.
Bócz Endre egyik írásában így fogalmazta meg hitvallását: "... tisztességes munkával is lehet érvényesülni, tekintélyt pedig nem a beosztás (és a vele járó hatalom) ad, hanem a hatalom mértéktartó gyakorlása révén szerezhet valaki átmeneti tekintélyt egy beosztásnak. Az utcán számomra ismeretlen személyek manapság is gyakorta szólítanak meg kedves szavakkal, így hiszem, hogy a közönség megértette a törekvéseimet - és ez; meg a jó lelkiismeret többet ér minden hivatalos elismerésnél. Ezt igyekszem manapság hallgatóimban is tudatosítani, bár néha lehangoló, hogy mind többen más tényezőket vélnek a siker zálogának."
Munkásságát egyebek közt Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjével (1997), Deák Ferenc díjjal (2019) ismerték el.
Nincs a büntető tudományoknak olyan ága, az eljárási tanoktól a kriminalisztikáig, amelyben Bócz Endre tanulmányai megkerülhetők lennének. És nincs a hivatásrendnek olyan területe, az ügyvédségtől a bírói karig, ahol a nevét ne említenék tisztelettel…
Szöveg: Nagy-Tóth Nikolett Ágnes, Deák József
Fotó: MTA honlap